Tang-kori költők, 唐代诗人
Folyamatosan bővülő oldal!
Egy-egy művész élete nem függetleníthető el az adott korszaktól, amelyben él. Úgy tudjuk jobban megérteni a verseiket, írásaikat, ha tudjuk, hogy a háttérben milyen közéleti, társadalmi, politikai események és változások zajlottak. A Tang-korszak, amellyel elsősorban ez a blog foglalkozik, 618-907-ig tartott. Ez alatt az időszak alatt, számtalan különböző uralkodó volt hatalmon.
A Tang-kori császárok saját uralkodásaik időszakait különböző nevekkel illették. Például Xuanzong 唐玄宗李亨 császár (685-762) (Minghuang császár) ideje alatt volt az un. Xiantian 先天"Első napok" időszak (712-713) Kaiyuan 开元"Nyitott kezdet" időszak (713-741) Tianbao 天宝"Égi érték" időszak (742-756), aztán Zhide 至得"Erény" időszak (756-758). Ezeket az időszakok többször felmerülnek egy-egy életrajz kapcsán, viszont én nem mindig fordítom, mert a magyar olvasót valószínűleg zavarnák ezek a kifejezések, illetve nem írom oda kínai írásjellel a városok, megyék és tartományok nevét sem, hiszen sok ezek közül már nem is létezik.
Érdemes tudni az An-shi felkelés 安史之乱(An Lushan) idejét is, (755-763), hiszen ez is sok Tang-kori költőnél merül fel.
刘长卿Liú Zhǎngqīng 726-786
A kép és szöveg forrása: https://baike.baidu.com/item/%E5%88%98%E9%95%BF%E5%8D%BF/334056
Liu Zhangqing, más néven Liu Suizhou Xuancheng-ben (mai Anhui tartomány) más források szerint Hejiang-ban (mai Hebei tartomány) született. A Tang-dinasztia költője volt. Liu Zhangqing – mint annyi fiatal értelmiségi akkoriban – a birodalmi vizsgát szerette volna letenni, ezért Songshan-ban tanult, de sokszor megbukott. Xuanzong császár uralkodásának nyolcadik évében (749) Chenliu tartomány Junyi megye hadnagyává nevezték ki. Amikor az Anshi-lázadás kitört, délre menekült a Jangce-folyó déli részén telepedett le. 756-ban Changzhou megye hadnagyává nevezték ki, majd egy évre rá megrágalmazták és börtönbe vetették. Néhány hónap után kegyelmet kapott, és Haiyan magisztrátusává nevezték ki, később – mivel korábbi igazságtalanságát nem tisztázták – lefokozták. 768-ban Ren'eyue bírájaként szolgált, ahol 774-ben egy adóvisszatartási ügyet nem volt hajlandó elintézni, ezért korrupcióval vádolták, és elbocsátották hivatalából. Ez után Yixing-ben élt, és ott sok más költővel tartott kapcsolatot, pl. Li Jiayou 李嘉祐, Huangfu Ran 皇甫冉, Qin Xi秦系, Yan Wei 严维, Zhang Bayuan 章八元, akik ekkortájt Zhejiang-ban éltek. 780-ban Suizhou (mai Hubei) kormányzójává nevezték ki, ezért később Liu Suizhou néven ismerték. Két évvel később, egy Li Xilie nevű férfi lázadása miatt feladta hivatalos posztját és Huainan-i Wuyue-ba menekült, néhány év múlva itt halt meg. Liu Zhangqing főként öt és hét írásjegyből álló verssorokból építette verseit, amelyek tömörek, mégis elegánsak, átfogó mélységűek. Az idő előrehaladtával egyre tapasztaltabbá vált, amely a verseiben is megmutatkozott.
A blogon található versei:
送灵澈上人 (később)
听弹琴 (később)
张九龄Zhāng Jiǔlíng 673/678-740
A kép és szöveg forrása: https://baike.baidu.com/item/%E5%BC%A0%E4%B9%9D%E9%BE%84/210045
Zhang Jiuling más néven Bowu vagy Zishou, Qujiang-ban, Shaozhou tartományban (mai Guangdong Shaoguan városa) született. Xuanzong császár Kaiyuan időszakában miniszterelnök volt, ezen kívül a Tang-dinasztia költője. Már fiatal korában okos és tehetséges volt az írásban, korán kapott kisebb tisztségeket és lektorált. Letette a birodalmi vizsgát, 723-ban miniszterelnöknek nevezték ki, majd elbocsátották, így kénytelen volt máshová költözni. 731-ben Jixian Akadémia tudósa és titkára lett, majd 733-ban újra miniszterelnökké választották. 736-ig tarthatta meg ezt a pozícióját, mivel ekkor feldühítette Xuanzong császárt azzal, hogy "nem a megfelelő embert népszerűsítette". Lefokozták Jingzhou főjegyzőjévé. 740-ben halt meg.
Mivel nagyon okos volt, vágott az esze, mégis elegáns módon tudott fogalmazni, fontos és népszerű költője volt a Tang-kornak. Szerepe volt a Kaiyuan időszakban a költészet felvirágzásának, és nagy hatással volt a későbbi költőkre. Öt írásjegyből álltak a sorai. Zhang Jiuling bátor és előrelátó ember volt, aki a kötelességeit elhivatottan tette, de mégis fel mert szólalni a feljebbvalóival szemben, nem volt hajlandó követni az aktuális trendeket, ha azt hamisnak találta, és mert harcolni a magasabb vagy gonosz dolgokkal.
A blogon található verse:
李白Lǐ Bái (701-762)
A kép és szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E6%9D%8E%E7%99%BD/1043
Li Bai-ról, magyarul Li Pai-ról, Li Tai-Po-ról a magyar oldalakon is bőven olvasni, úgyhogy én ide csak röviden írok róla.
Li Bai, más nevén Taibai, becenevén Qinglian Jushi, Mianzhou tartomány, Changlong megye Shu prefektúrában született (mai Sichuan tartomány Mianyang város, Jiangyou város, Qinglian város), de egyesek szerint Shandong-ból származott, míg mások a nyugati Suiye-ből származtatják, és ősi otthonát Longxi Chengji-be (mai Gansu tartomány, Qin'an megye) helyezik. A Tang-dinasztia nagy romantikus költője, vidám, nagylelkű ember volt, aki szeretett barátkozni, borozgatni, verseket írni. Bekerült a "Bor nyolc halhatatlanja" közé. Du Fu-val való barátságuk messze földön híres. Xuanzong császár is nagyra értékelte művészetét, és tudósaként alkalmazta. A keresett pénzből körbe utazta Kínát, majd befolyásos feleséget választott magának. Valahogyan belekeveredett Yong-herceg lázadásába, amely miatt Yelangba száműzték, ott halt meg 62 éves korában.
Több ezer verset tulajdonítanak neki, amelyből Magyarországon is sokat lefordítottak, többek között Kosztolányi Dezső. Különböző internetes oldalon sok fordítást lehet olvasni, de könyves formában is vannak Li Bai versek. (Kínai és japán költők, Sziget Verseskönyvek, Budapest, 1999.; Li Taj-Po, Tu Fu, Po Csü-Ji, Európa Könyvkiadó 1976. Budapest). Li Bai-t és Du Fu barátságát gyakran emlegetik a mai napig Kínában.
A blogon található versei:
怨情 (később)
杜甫 Dù Fǔ (712-770)
A kép és a szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E6%9D%9C%E7%94%AB/63508
Du Fu-ról, magyarul Tu Fu-ról szintén sok információt találni a magyar oldalakon, úgyhogy róla is csak röviden írok.
Du Fu, más néven Zimei, saját becenevén Shaoling YeLao, Gong megyében (mai Henan-ben Gongyi városa) született, ősei otthona pedig Xiangyangban volt (mai Hubei). Nagyon híres realista költő a Tang-dinasztiában. Gyermekkora óta szorgalmas volt, mindenről szeretett alaposan tájékozódni, és politikai ambíciói voltak. Xianzong császár Kaiyuan korszakának végén sikerült letennie a birodalmi vizsgát, és ez után különböző helyekre utazott. Később Chang'an-ban élt majdnem tíz évig, de nem tudta megmutatni tehetségét, szegénységben élt. Egyre jobban megértette az akkori társadalmi viszonyokat. Később versei segítségével kisebb pozíciókhoz jutott. Miután kitört az Anshi-lázadás és Chang'an elesett, fél évig a városban rekedt, erről az időszakról blogon is vannak fent versei. Aztán Fengxiangba menekült, ahol Suzong császár főcenzorként alkalmazta, és Du Shiyi néven lett ismert. Miután Chang'an újra felépült, visszatért oda a császárral, de elküldték Huazhou-ba katonának, így elhagyta az udvart. 760-ban Du Fu egy nádfedeles kunyhót épített Chengdu nyugati külvárosában, a Huan-patak partján. Ekkortájt személyzeti tisztként szolgált Jiannan kormányzója mellett, és a Munkaügyi Minisztérium igazgatóhelyettesévé nevezték ki, ekkor kapta a Du Gongbu nevet. Később családjával együtt elhagyta Shu-tartományt (mai Szecsuán), és 770-ben, az utazás során halt meg 59 évesen.
Du Fu jól használta a költészet különböző formáit, szabályozott verseket írt változatos stílusban, de a legtöbb versére jellemző a komorság, a melankólia. Tömör nyelvezetű, jól érthető versei voltak, amelyek tükrözték a társadalmi valóságot. A későbbi nemzedékek a "költészettörténet csúcsaként", "szent költőként" emlegetik, hírneve fokozatosan elterjedt a világon, és mély hatást gyakorolt a kínai és japán irodalomra.
Du Fu 744-ben találkozott Li Bai-jal, akivel néhány hónapig együtt utazgattak Kínában (Liang, Song – mai Kaifeng és Shangqiu Henan tartományban). 745-ben ismét találkoztak Qizhouba (mai Jinan, Shandong), ahol a borozás és versírás mellett a halhatatlanságról, az alkímiáról beszélgettek. Közösen meglátogatták Yanzhou város remetéjét. Versekkel ajándékozták meg egymást. Du Fu ezt a verset adta Li Bai-nak: "余亦东蒙客，怜君如弟兄。醉眠秋共被，携手日同行". És Li Bai pedig ezt a verset adta Du Fu-nak: "秋波落泗水，海色明徂徕。飞蓬各自远，且尽手中杯！" Utána többé nem volt alkalmuk találkozni.
A blogon található versei:
王维 Wáng Wéi (699-761)
A kép és a szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E7%8E%8B%E7%BB%B4/37558
Wang Wei-ről sok információt lehet találni magyar oldalakon, így csak röviden írok róla.
Wang Wei születésének időpontjában nincs megegyezés, 693, 694, 701 mind szóba került, a magyar wikipédián 699-et írnak. Egyszóval ez időtájt született. Másik nevén Mojie-nek hívták, beceneve pedig Mojie Jushi volt. Eredetileg Hedong tartomány Puzhou városából (mai Shanxi, Yongji város) származott, később Jingzhao Lantian-ba költözött (mai Shaanxi, Lantian város).
Ősei otthona Qi megyében, Shanxi-ban volt. A Tang-dinasztia egyik leghíresebb költője és festője. 19 évesen Jingzhao-ba ment vizsgázni, ahol első helyezést ért el, ez után 21 évesen letette a császári vizsgát. Különféle tisztségeket töltött be országszerte, pl. főcenzor, bíra, (és sok olyan tisztség, amelynek nincsen magyar megfelelője).
Wang Wei is Chang'anban élt, amikor az An Lushan lázadás kitört, ekkor kénytelen volt tisztséget viselni a lázadók oldalán. Amikor Chang'an újra császári kézre került, Wang Wei-t a herceg asszisztensévé nevezték ki, mert hűséges maradt a császárhoz. Idős korára elvonultan élt.
Élete folytán hitt a taoizmusban, tanulmányozta a buddhizmust, jártas volt a költészetben, kalligráfiában, festészetben, zenében. Versei többségében hegyekről, folyókról, tájakról ír. Festményei alapján a "déli tájfestő iskola ősének" tekintették, főként tájképeket festett. Azt mondták róla, hogy versei festmények, és festményei versek. Jó barátja volt Meng Haoran-nak, aki szintén tájverseket költött.
终南山 (később)
孟浩然. Mèng Hàorán (689/91 – 740)
A kép és a szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E5%AD%9F%E6%B5%A9%E7%84%B6/28158
Meng Haoran beceneve Meng Shanren volt, Xiangyangban született (mai Hubei). A Tang-dinasztia híres táj és pásztorköltője volt, itt Meng Xiangyang néven ismerték. Meng Shanren (hegyi ember) névvel pedig azért illették, mert sosem került be a kormányba, bár már korai éveiben elhatározta, hogy országát fogja szolgálni. Miután sok nehézség és csalódás érte hivatalos karrierje miatt, hátat fordított a világnak, és visszavonult a Lumen-hegyre, és élete végéig elzártan élt. 40 évesen még megpróbálta letenni a császári vizsgát, de ez nem sikerült neki. Viszont versei lenyűgözték a nemeseket. Költeményeinek többsége öt írásjegyből állnak soronként, és általában rövid versek, hegyek, folyók, vidéki tájak elevenednek meg benne, és az utazás öröme, az elzárkózás boldogsága érhető tetten bennük, néhol önmagával szemben cinikus hangnemet is megenged. Későbbi nemzedékek Meng Haorant és Wang Weit a Tang-dinasztia tájköltőiként "Wang Meng"-nek hívták. (Az imént találtam a PPKE BTK Jegyzetei között egy Klasszikus Kínai Költészet című jegyzetet, amelyet Csibra Zsuzsanna írt, és amelyben Meng Haorant és Wang Weit együtt Tájversek költőiként említi).
宿建德江 (később)
春晓 (később)
丘为Qiū Wèi (709-804?)
A kép és a szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E4%B8%98%E4%B8%BA/210955
Qiu Wei Jiaxing városában született Suzhou-ban (ma Zhejiang), mostohaanyja nevelte fel, és örökké hálás volt neki, a Kínában olyan fontos "gyermeki tisztelet" nagyon jellemző volt rá egész életében. A Tang-dinasztia költője. Sokáig nem sikerült nem sikerült neki a birodalmi vizsgát letenni, ezért több évre visszatért a hegyekbe tanulni. 743-ban végül, 42 évesen sikerült neki a vizsga. Mostohaanyja idős kort élt meg, és ő a fizetése felét egész életében neki adta, mert engedelmes, jó gyermek volt. A "monda szerint", az istenek "ganodermával" (amely egy hazánkban is ismert gyógygomba, a pecsétviaszgomba) adományozták meg szüleivel szembeni engedelmességéért, amely közvetlenül a házukban nőtt.
Qiu Wei idős kort ért meg, 96 éves korában halt meg, ő volt a Tang-kor leghosszabb életű költője. Ezért aztán ő tapasztalta meg mindegyik költő közül leginkább a magányt. Jó barátja volt Liu Zhangqing-nek és Wang Wei-nek is, mindketten előtte haltak meg. Költeményei többsége öt írásjegyből álló, nyugodt hangvételű, elegáns stílusú, pásztori világot leíró vers. Ő is a pásztor- és tájköltészeti iskola tagja.
常建 Cháng Jiàn (708?-765)
A kép és a szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E5%B8%B8%E5%BB%BA/211272
Chang Jian, másik nevén Shaofu, Chang'an-ban (ma Xi'an) született, a Tang-dinasztia költője volt. 727-ben, 15 éves kora körül letette a birodalmi vizsgát (Wang Changlinggel együtt 王昌龄), de sokáig nem járt sikerrel hivatali élete. Hosszú időre a vándoréletet választotta, bejárt hegyeket, folyókat, később családjával visszavonultan élt. A 742-756 Tianbao időszakban kapott valamilyen hivatali tisztséget. Sajnos nem sok verse maradt fent. Betegségben halt meg 58 éves korában. Po-hegyi templom mögötti meditációs udvar című verse eléggé ismert. Míg a másik általam lefordított versének címében Wang Changling neve szerepel, mutatva barátságukat.
王昌龄Wáng Chānglíng (698-756/757)
A kép és szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E7%8E%8B%E6%98%8C%E9%BE%84/2684
Wang Changling, másik nevén Shaobo, Chang'anban született (mai Xi'an). A Tang-kor határ-menti költője volt, miniszter. 727-ben, 15 évesen tette leg a birodalmi vizsga első fokozatát (Chang Jian-nal együtt), és lektori állást kapott. 734-ben további vizsgát tett le, és hadnaggyá nevezték ki Sishui-ba, (mai Henan tartomány területe). Valamilyen ismeretlen incidens miatt Lingnan-ba száműzték, a következő évben visszatért Chang'an-ba, és később kinevezték Jiangning megye magisztrátusává. Itt több évig volt szolgálatban, majd miután megrágalmazták valamivel, lefokozták hadnaggyá, és Longbiao-ba (mai Hunan) küldték. Amikor az Anshi-lázadás kitört, Wang Changling-ot Jiangning-be száműzték, ahol később az ottani kormányzó megölte.
Wang Changling költészete lendületes, egyedi, széleskörű. Általában négy sorból álló versek, minden sorban hét írásjegy szerepel. A határvidékről, katonaságról, hadviselésről szóló versei egyedülállóak, hősiesek, őt nevezték a határköltészet megalapítójának. Mivel hosszú ideig szoltált Jiangning-ban, és tragikus halálát is ott lelte, ez miatt Wang Jiangning néven is szokták említeni.
韦应物Wéi Yìngwù (737?-792?)
Kép és szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E9%9F%A6%E5%BA%94%E7%89%A9/335464
Wei Yingwu pontos születési és halálozási dátuma ismeretlen. Más néven Yi Bo-nak hívták, és a Jingzhao-beli Dulingban született (mai Shaanxi). Említették még Wei Suzhou, Wei Zuosi vagy Wei Jiangzhou néven is. A Tang-dinasztia költője és tisztviselője volt.
Korai éveiben féktelen és gátlástalan fiatalként élte életét, de korán hivatali pályára lépett, már 15 éves korában őrként szolgált Xuanzong császár (Minghuang császár) udvarában. A személyisége mindamellett hogy kedves és lovagias jelleműként ismerték, vad és féktelen volt. Az Anshi-lázadás után Xuanzong császárt Szecsuanba száműzték. Wei Yingwu elvesztette munkáját, kicsúszott a talaj a lába alól, egy ideig nagyon rossz körülmények között élt. Viszont ez után kezdett el komolyabban tanulni, letette a birodalmi vizsgát, és később Chuzhou, Jiangzhou és Suzhou kormányzója lett. Miután elbocsátották hivatalából, elzártan élt a Suzhou-i buddhista templomban.
Wei Yingwu is a pásztor- és tájköltők közé tartozott. Versei minden stílusban kimagaslók, hét írásjegyből álló sorai dallamosak, az öt írásjegyből álló sorai folyékonyan gördülnek. Az érzések és az irodalom kölcsönösen kiegészíti egymást, elgondolkodtatnak. Bár Wei Yingwu mind az öt-, mind a hétírásjegyes sorai tiszták és dallamosak, a költő antik stílusban írt, öt írásjegyből álló verseiben érte el a legmagasabb szintet. Stílusa laza és könnyed, nyelvezete tömör és egyszerű, de mindemellett elegáns. Híres a tájleírásairól, a remete (elvonult) élet bemutatásáról. Ez mellett rövid szövegeket is írt, de csak egy esszéje marad fenn az utókorra.
柳宗元Liǔ Zōngyuán (773-819)
A kép és a szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E6%9F%B3%E5%AE%97%E5%85%83/127462
Liu Zongyuan han-kínai volt, és az akkori fővárosban Chang'an-ban (mai Xi'an) született. Ősei Hedong megyéből származtak, ezért Liu Hedong-nak, vagy Hedong úrnak is nevezték, de mivel Liuzhou kormányzójaként fejezte be pályafutását, Liu Liuzhou-nak, Liu Yuxi-nek is hívták
Mivel több költővel és íróval támogatták az akkori időszak prózai mozgalmait, és elősegítették kiváló költők megismerését, ezeket az aktivistákat gyakran együtt emlegetik (WangMengWeiLiu) (HanLiu - HanYu-nek (韩愈) hívták költő barátját, a Liu név őt takarja). Több mint 600 verset és esszét hagyott hátra, és prózai írásai híresebbek, mint versei. Esszéinek stílusa erősen kritikus, éles és harapós szatírák. Utazási jegyzeteket is készített útjai során, ahol leírja az őt körülvevő tájakat és tárgyakat, ez miatt az "utazási jegyzetek ősének" tartják. 47 évesen halt meg betegségben.
Liu Zongyuan-ról a magyar wikipédián még több információt találni.
孟郊Mèng Jiāo 751-814
A kép és szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E5%AD%9F%E9%83%8A/335336
Meng Jiao-t más néven Dongye-nak nevezték. A Huzhou-i Wukangban született (mai Zhejiang, Huzhou). Tang-kori költő. Fiatal korában elvonultan élt Song-hegyen, zárkózott volt, viszont barátságot ápolt Han Yu-vel 韩愈. Kétszer megbukott a birodalmi vizsgán, viszont harmadszorra (796), 46 évesen sikerült neki. 801-ben Liyang megye hadnagyává nevezték ki Luoyangban. Nem szerette ezt a hivatást, úgy érezte, hogy ambícióit nem tudja megvalósítani, ezért elhanyagolta kötelességeit, inkább az erdőkben bolyongott és verseket írt. A megyei bíró ezért keresett neki egy helyettest, akinek fizetése felét is odaadta. Meng Jiao-t elkeserítette ez, lemondott hivatalos pozíciójáról. Később egy barátja ajánlásával vízi és szárazföldi közlekedési tisztviselőként kezdett dolgozni Henan-ban. Áthelyezésekor, út közben, 814-ben váratlan betegségben halt meg.
Versei hidegek és keserűek, saját élményei feletti kesergésének ad hangot. Igyekezett elkerülni a középszerűséget és a sekélyességet a költészetében. Egyszerűségre és tömörségre törekedett, kemény munkával írta a verseit, ezért a "költészet foglyának" is nevezték. Egy Han Dao 贾岛 nevű költővel szokták összekapcsolni, miszerint Jiao hideg, Dao pedig sovány.
陈子昂Chén Zi'áng（661-702）
A kép és szöveg forrása:
https://baike.baidu.com/item/%E9%99%88%E5%AD%90%E6%98%82/335232
Chen Zi'ang születési és halálozási adatai nem pontosak. Más néven BoYu, később Chen Shiyi néven ismert. A Zizhou tartománybeli Shehongban született, a korai Tang-dinasztia írója és költője, az akkori költészet és próza egyik megújítója. Ruizong császár, (aki két különböző időszakban is uralkodott, elsőként 684-690-ig, aztán 710-712-ig), ideje alatt tette le a birodalmi vizsgát. Ez után a Lintai Akadémián vállalt hivatalt, ahol hamarosan előléptették. Ismert volt szókimondásáról, bátor volt, nyíltan kifejezte nemtetszését, tiltakozását. 690-710-ig Ruizong császár anyja, Wu Zetian 武则天 túrta le fiát a trónról, aki a kegyetlen tisztviselőket részesítette előnyben, és sok igazságtalan bebörtönzés volt uralkodása idején. Chen Zi'ang többször kifejezte Ruizong császár iránti hűségét, mi több, levelet írt a számára, hogy megkérje, az anyja ne éljen vissza a hatalommal. Gyakran kérte, hogy erényes és tehetséges embereket nevezzenek ki tisztviselőnek, sőt tanácsokat adott az emberek megélhetését illetően és a határbiztonsággal kapcsolatban is. Tanácsait gyakran nem fogadták el. Mivel benne volt a Wu Zetian elleni lázadó pártban, rövid időre bebörtönözték, de később kegyelmet kapott. 686-ban északi expedíción vett részt, 698-ban szerepet vállalt a khitan lázadás elfojtásában. 698-ban lemondott hivatalos pozíciójáról, visszatért szülővárosába, és idős apját gondozta. A taoizmus tanulmányozásával próbálta enyhíteni aggodalmait. Apja halála után otthon maradt gyászolni. Egy befolyásos ellensége hamis vádakkal börtönbe juttatta, és ott halt meg.
Chen Zi'ang kulcsszerepet játszott a Tang-dinasztia irodalmi megújításában, és az idők során elismert maradt. Az akkortájt még fennálló Han (ie.206-isz.220) és Wei (220-589) dinasztia stílusát átalakította a Chen (557-589) és Liang (464-549) dinasztia eleganciájává, ami óriási visszhangot váltott ki a korai Tang-kor irodalmi világában. Híres, ötírásjegyből álló sorai megalapozták a Tang-dinasztia költészeti stílusát, és olyan költőkre gyakoroltak hatást, mint Li Bai, Zhang Jiuling, Du Fu.
