Tang-kori költők, 唐代诗人

刘长卿Liú Zhǎngqīng 726-786

A kép és szöveg forrása: https://baike.baidu.com/item/%E5%88%98%E9%95%BF%E5%8D%BF/334056

Liu Zhangqing, más néven Liu Suizhou Xuancheng-ben (mai Anhui tartomány) más források szerint Hejiang-ban (mai Hebei tartomány) született. A Tang-dinasztia költője volt. Liu Zhangqing – mint annyi fiatal értelmiségi akkoriban – a birodalmi vizsgát szerette volna letenni, ezért Songshan-ban tanult, de sokszor megbukott. Xuanzong császár uralkodásának nyolcadik évében (749) Chenliu tartomány Junyi megye hadnagyává nevezték ki. Amikor az Anshi-lázadás kitört, délre menekült a Jangce-folyó déli részén telepedett le. 756-ban Changzhou megye hadnagyává nevezték ki, majd egy évre rá megrágalmazták és börtönbe vetették. Néhány hónap után kegyelmet kapott, és Haiyan magisztrátusává nevezték ki, később – mivel korábbi igazságtalanságát nem tisztázták – lefokozták. 768-ban Ren'eyue bírájaként szolgált, ahol 774-ben egy adóvisszatartási ügyet nem volt hajlandó elintézni, ezért korrupcióval vádolták, és elbocsátották hivatalából. Ez után Yixing-ben élt, és ott sok más költővel tartott kapcsolatot, pl. Li Jiayou 李嘉祐, Huangfu Ran 皇甫冉, Qin Xi秦系, Yan Wei 严维, Zhang Bayuan 章八元, akik ekkortájt Zhejiang-ban éltek. 780-ban Suizhou (mai Hubei) kormányzójává nevezték ki, ezért később Liu Suizhou néven ismerték. Két évvel később, egy Li Xilie nevű férfi lázadása miatt feladta hivatalos posztját és Huainan-i Wuyue-ba menekült, néhány év múlva itt halt meg. Liu Zhangqing főként öt és hét írásjegyből álló verssorokból építette verseit, amelyek tömörek, mégis elegánsak, átfogó mélységűek. Az idő előrehaladtával egyre tapasztaltabbá vált, amely a verseiben is megmutatkozott.

A blogon található versei:

秋日登吴公台上寺远眺 Messzire tekintve a Wugongtai templomból egy őszi napon

饯别王十一南游 Búcsú 11.Wangtól, aki délre utazik

寻南溪常山道士 Keresem a Nanxi-hegy taoista papját

送灵澈上人 Búcsú Lingche Mestertől

听弹琴 (később)

张九龄 Zhāng Jiǔlíng 673/678-740

A kép és szöveg forrása: https://baike.baidu.com/item/%E5%BC%A0%E4%B9%9D%E9%BE%84/210045

Zhang Jiuling más néven Bowu vagy Zishou, Qujiang-ban, Shaozhou tartományban (mai Guangdong Shaoguan városa) született. Xuanzong császár Kaiyuan időszakában miniszterelnök volt, ezen kívül a Tang-dinasztia költője. Már fiatal korában okos és tehetséges volt az írásban, korán kapott kisebb tisztségeket és lektorált. Letette a birodalmi vizsgát, 723-ban miniszterelnöknek nevezték ki, majd elbocsátották, így kénytelen volt máshová költözni. 731-ben Jixian Akadémia tudósa és titkára lett, majd 733-ban újra miniszterelnökké választották. 736-ig tarthatta meg ezt a pozícióját, mivel ekkor feldühítette Xuanzong császárt azzal, hogy "nem a megfelelő embert népszerűsítette". Lefokozták Jingzhou főjegyzőjévé. 740-ben halt meg.

Mivel nagyon okos volt, vágott az esze, mégis elegáns módon tudott fogalmazni, fontos és népszerű költője volt a Tang-kornak. Szerepe volt a Kaiyuan időszakban a költészet felvirágzásának, és nagy hatással volt a későbbi költőkre. Öt írásjegyből álltak a sorai. Zhang Jiuling bátor és előrelátó ember volt, aki a kötelességeit elhivatottan tette, de mégis fel mert szólalni a feljebbvalóival szemben, nem volt hajlandó követni az aktuális trendeket, ha azt hamisnak találta, és mert harcolni a magasabb vagy gonosz dolgokkal.

A blogon található verse:

感遇 Hála a jólétért

李白Lǐ Bái (701-762)

A kép és szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E6%9D%8E%E7%99%BD/1043

Li Bai-ról, magyarul Li Pai-ról, Li Tai-Po-ról a magyar oldalakon is bőven olvasni, úgyhogy én ide csak röviden írok róla.

Li Bai, más nevén Taibai, becenevén Qinglian Jushi, Mianzhou tartomány, Changlong megye Shu prefektúrában született (mai Sichuan tartomány Mianyang város, Jiangyou város, Qinglian város), de egyesek szerint Shandong-ból származott, míg mások a nyugati Suiye-ből származtatják, és ősi otthonát Longxi Chengji-be (mai Gansu tartomány, Qin'an megye) helyezik. A Tang-dinasztia nagy romantikus költője, vidám, nagylelkű ember volt, aki szeretett barátkozni, borozgatni, verseket írni. Bekerült a "Bor nyolc halhatatlanja" közé. Du Fu-val való barátságuk messze földön híres. Xuanzong császár is nagyra értékelte művészetét, és tudósaként alkalmazta. A keresett pénzből körbe utazta Kínát, majd befolyásos feleséget választott magának. Valahogyan belekeveredett Yong-herceg lázadásába, amely miatt Yelangba száműzték, ott halt meg 62 éves korában.

Több ezer verset tulajdonítanak neki, amelyből Magyarországon is sokat lefordítottak, többek között Kosztolányi Dezső. Különböző internetes oldalon sok fordítást lehet olvasni, de könyves formában is vannak Li Bai versek. (Kínai és japán költők, Sziget Verseskönyvek, Budapest, 1999.; Li Taj-Po, Tu Fu, Po Csü-Ji, Európa Könyvkiadó 1976. Budapest). Li Bai-t és Du Fu barátságát gyakran emlegetik a mai napig Kínában.

A blogon található versei:

月下独酌 Iszogatás a Hold alatt

春思 Tavaszi gondolatok

子夜四时歌四首 Négy dal éjjel négykor

长干行 Hosszú, száraz sorok

金陵酒肆留别 Jingling borozójában hagyott üzenet

怨情 Neheztelés

杜甫 Dù Fǔ (712-770)

A kép és a szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E6%9D%9C%E7%94%AB/63508

Du Fu-ról, magyarul Tu Fu-ról szintén sok információt találni a magyar oldalakon, úgyhogy róla is csak röviden írok.

Du Fu, más néven Zimei, saját becenevén Shaoling YeLao, Gong megyében (mai Henan-ben Gongyi városa) született, ősei otthona pedig Xiangyangban volt (mai Hubei). Nagyon híres realista költő a Tang-dinasztiában. Gyermekkora óta szorgalmas volt, mindenről szeretett alaposan tájékozódni, és politikai ambíciói voltak. Xianzong császár Kaiyuan korszakának végén sikerült letennie a birodalmi vizsgát, és ez után különböző helyekre utazott. Később Chang'an-ban élt majdnem tíz évig, de nem tudta megmutatni tehetségét, szegénységben élt. Egyre jobban megértette az akkori társadalmi viszonyokat. Később versei segítségével kisebb pozíciókhoz jutott. Miután kitört az Anshi-lázadás és Chang'an elesett, fél évig a városban rekedt, erről az időszakról blogon is vannak fent versei. Aztán Fengxiangba menekült, ahol Suzong császár főcenzorként alkalmazta, és Du Shiyi néven lett ismert. Miután Chang'an újra felépült, visszatért oda a császárral, de elküldték Huazhou-ba katonának, így elhagyta az udvart. 760-ban Du Fu egy nádfedeles kunyhót épített Chengdu nyugati külvárosában, a Huan-patak partján. Ekkortájt személyzeti tisztként szolgált Jiannan kormányzója mellett, és a Munkaügyi Minisztérium igazgatóhelyettesévé nevezték ki, ekkor kapta a Du Gongbu nevet. Később családjával együtt elhagyta Shu-tartományt (mai Szecsuán), és 770-ben, az utazás során halt meg 59 évesen.

Du Fu jól használta a költészet különböző formáit, szabályozott verseket írt változatos stílusban, de a legtöbb versére jellemző a komorság, a melankólia. Tömör nyelvezetű, jól érthető versei voltak, amelyek tükrözték a társadalmi valóságot. A későbbi nemzedékek a "költészettörténet csúcsaként", "szent költőként" emlegetik, hírneve fokozatosan elterjedt a világon, és mély hatást gyakorolt a kínai és japán irodalomra.

Du Fu 744-ben találkozott Li Bai-jal, akivel néhány hónapig együtt utazgattak Kínában (Liang, Song – mai Kaifeng és Shangqiu Henan tartományban). 745-ben ismét találkoztak Qizhouba (mai Jinan, Shandong), ahol a borozás és versírás mellett a halhatatlanságról, az alkímiáról beszélgettek. Közösen meglátogatták Yanzhou város remetéjét. Versekkel ajándékozták meg egymást. Du Fu ezt a verset adta Li Bai-nak: "余亦东蒙客，怜君如弟兄。醉眠秋共被，携手日同行". És Li Bai pedig ezt a verset adta Du Fu-nak: "秋波落泗水，海色明徂徕。飞蓬各自远，且尽手中杯！" Utána többé nem volt alkalmuk találkozni.

A blogon található versei:

望岳 Látogatás a hegycsúcson

赠卫八处士 Wei Ba Chu Shi-nek

佳人 Gyönyörű nő

丹青引赠曹将军霸 Cao Ba festészetéről

丽人行 Gyönyörűek kirándulnak

观公孙大娘弟子舞剑器行 Gongsun néni tanítványainak kardtáncát nézem (előszóval)

春望 Tavaszi remény

月夜 Holdfényes éj

天末怀李白 Világvégén, Li Bai-ra gondolok

客至 Vendég érkezik

登高 Hegyre fel

王维 Wáng Wéi (699-761)

A kép és a szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E7%8E%8B%E7%BB%B4/37558

Wang Wei-ről sok információt lehet találni magyar oldalakon, így csak röviden írok róla.

Wang Wei születésének időpontjában nincs megegyezés, 693, 694, 701 mind szóba került, a magyar wikipédián 699-et írnak. Egyszóval ez időtájt született. Másik nevén Mojie-nek hívták, beceneve pedig Mojie Jushi volt. Eredetileg Hedong tartomány Puzhou városából (mai Shanxi, Yongji város) származott, később Jingzhao Lantian-ba költözött (mai Shaanxi, Lantian város).

Ősei otthona Qi megyében, Shanxi-ban volt. A Tang-dinasztia egyik leghíresebb költője és festője. 19 évesen Jingzhao-ba ment vizsgázni, ahol első helyezést ért el, ez után 21 évesen letette a császári vizsgát. Különféle tisztségeket töltött be országszerte, pl. főcenzor, bíra, (és sok olyan tisztség, amelynek nincsen magyar megfelelője).

Wang Wei is Chang'anban élt, amikor az An Lushan lázadás kitört, ekkor kénytelen volt tisztséget viselni a lázadók oldalán. Amikor Chang'an újra császári kézre került, Wang Wei-t a herceg asszisztensévé nevezték ki, mert hűséges maradt a császárhoz. Idős korára elvonultan élt.

Élete folytán hitt a taoizmusban, tanulmányozta a buddhizmust, jártas volt a költészetben, kalligráfiában, festészetben, zenében. Versei többségében hegyekről, folyókról, tájakról ír. Festményei alapján a "déli tájfestő iskola ősének" tekintették, főként tájképeket festett. Azt mondták róla, hogy versei festmények, és festményei versek. Jó barátja volt Meng Haoran-nak, aki szintén tájverseket költött.

A blogon megtalálható versei:  

送綦毋潜落第还乡 Bukott Qi Wuqian hazaküldése szülővárosába

青溪 Azúr csermely

渭川田家 Tanya a Wei-folyónál

西施咏 Xi Shi dala

桃源行 Kirándulás az Őszibarack-forráshoz

辋川闲居赠裴秀才迪 Wangchuan-folyónál lévő pihenőlakomból szókimondó Pei Di-nek

山居秋暝 Hegyi hajlék őszi este

终南山 Zhongnan-hegy

过香积寺 Látogatás a Füstölők-szentélyéhez

送梓州李使君 Zizhouba küldött Li Shijun-nak

终南别业 Zhongnan-hegyi remetelak

积雨辋川庄作 Hosszú eső után wangchuan-i hajlékomban

竹里馆 Pavilon bambuszok között

相思 Piros bogyó

杂诗三首 Három különböző vers

孟浩然. Mèng Hàorán (689/91 – 740)

A kép és a szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E5%AD%9F%E6%B5%A9%E7%84%B6/28158

Meng Haoran beceneve Meng Shanren volt, Xiangyangban született (mai Hubei). A Tang-dinasztia híres táj és pásztorköltője volt, itt Meng Xiangyang néven ismerték. Meng Shanren (hegyi ember) névvel pedig azért illették, mert sosem került be a kormányba, bár már korai éveiben elhatározta, hogy országát fogja szolgálni. Miután sok nehézség és csalódás érte hivatalos karrierje miatt, hátat fordított a világnak, és visszavonult a Lumen-hegyre, és élete végéig elzártan élt. 40 évesen még megpróbálta letenni a császári vizsgát, de ez nem sikerült neki. Viszont versei lenyűgözték a nemeseket. Költeményeinek többsége öt írásjegyből állnak soronként, és általában rövid versek, hegyek, folyók, vidéki tájak elevenednek meg benne, és az utazás öröme, az elzárkózás boldogsága érhető tetten bennük, néhol önmagával szemben cinikus hangnemet is megenged. Későbbi nemzedékek Meng Haorant és Wang Weit a Tang-dinasztia tájköltőiként "Wang Meng"-nek hívták. (Az imént találtam a PPKE BTK Jegyzetei között egy Klasszikus Kínai Költészet című jegyzetet, amelyet Csibra Zsuzsanna írt, és amelyben Meng Haorant és Wang Weit együtt Tájversek költőiként említi).

A blogon megtalálható versei:  

夏日南亭怀辛大 Nyáridőn a déli pavilonban Xin Da-ra gondolván

宿业师山房期丁大不至 Ye Shi hegyi kolostorában időzve hiába várom Ding Da-t.

夜归鹿门山歌 Éji visszatérés Lumen-hegyre

望洞庭湖赠张丞相 Dongting-tó látványát ajándékozom Zhang-miniszterelnöknek

岁暮归南山 Visszatérés a Déli-hegyre az év végén

过故人庄 Látogatás régi barát tanyáján

宿建德江  Szállás a Jiande-folyónál

春晓 Tavaszi hajnal

丘为Qiū Wèi (709-804?)

A kép és a szöveg forrása: 

https://baike.baidu.com/item/%E4%B8%98%E4%B8%BA/210955

Qiu Wei Jiaxing városában született Suzhou-ban (ma Zhejiang), mostohaanyja nevelte fel, és örökké hálás volt neki, a Kínában olyan fontos "gyermeki tisztelet" nagyon jellemző volt rá egész életében. A Tang-dinasztia költője. Sokáig nem sikerült nem sikerült neki a birodalmi vizsgát letenni, ezért több évre visszatért a hegyekbe tanulni. 743-ban végül, 42 évesen sikerült neki a vizsga. Mostohaanyja idős kort élt meg, és ő a fizetése felét egész életében neki adta, mert engedelmes, jó gyermek volt. A "monda szerint", az istenek "ganodermával" (amely egy hazánkban is ismert gyógygomba, a pecsétviaszgomba) adományozták meg szüleivel szembeni engedelmességéért, amely közvetlenül a házukban nőtt. 

Qiu Wei idős kort ért meg, 96 éves korában halt meg, ő volt a Tang-kor leghosszabb életű költője. Ezért aztán ő tapasztalta meg mindegyik költő közül leginkább a magányt. Jó barátja volt Liu Zhangqing-nek és Wang Wei-nek is, mindketten előtte haltak meg. Költeményei többsége öt írásjegyből álló, nyugodt hangvételű, elegáns stílusú, pásztori világot leíró vers. Ő is a pásztor- és tájköltészeti iskola tagja.

A blogon megtalálható versei:  

寻西山隐者不遇 A Nyugati-hegy remetéjét kerestem, de nem találkoztunk

常建 Cháng Jiàn (708?-765)

A kép és a szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E5%B8%B8%E5%BB%BA/211272

Chang Jian, másik nevén Shaofu, Chang'an-ban (ma Xi'an) született, a Tang-dinasztia költője volt. 727-ben, 15 éves kora körül letette a birodalmi vizsgát (Wang Changlinggel együtt 王昌龄), de sokáig nem járt sikerrel hivatali élete. Hosszú időre a vándoréletet választotta, bejárt hegyeket, folyókat, később családjával visszavonultan élt. A 742-756 Tianbao időszakban kapott valamilyen hivatali tisztséget. Sajnos nem sok verse maradt fent. Betegségben halt meg 58 éves korában. Po-hegyi templom mögötti meditációs udvar című verse eléggé ismert. Míg a másik általam lefordított versének címében Wang Changling neve szerepel, mutatva barátságukat.

A blogon megtalálható versei:  

宿王昌龄隐居 Éji csend visszavonult Wang Changling szállásán

破山寺后禅院 Po-hegyi templom mögötti meditációs udvar

王昌龄 Wáng Chānglíng (698-756/757)

A kép és szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E7%8E%8B%E6%98%8C%E9%BE%84/2684

Wang Changling, másik nevén Shaobo, Chang'anban született (mai Xi'an). A Tang-kor határ-menti költője volt, miniszter. 727-ben, 15 évesen tette leg a birodalmi vizsga első fokozatát (Chang Jian-nal együtt), és lektori állást kapott. 734-ben további vizsgát tett le, és hadnaggyá nevezték ki Sishui-ba, (mai Henan tartomány területe). Valamilyen ismeretlen incidens miatt Lingnan-ba száműzték, a következő évben visszatért Chang'an-ba, és később kinevezték Jiangning megye magisztrátusává. Itt több évig volt szolgálatban, majd miután megrágalmazták valamivel, lefokozták hadnaggyá, és Longbiao-ba (mai Hunan) küldték. Amikor az Anshi-lázadás kitört, Wang Changling-ot Jiangning-be száműzték, ahol később az ottani kormányzó megölte.

Wang Changling költészete lendületes, egyedi, széleskörű. Általában négy sorból álló versek, minden sorban hét írásjegy szerepel. A határvidékről, katonaságról, hadviselésről szóló versei egyedülállóak, hősiesek, őt nevezték a határköltészet megalapítójának. Mivel hosszú ideig szoltált Jiangning-ban, és tragikus halálát is ott lelte, ez miatt Wang Jiangning néven is szokták említeni. 

A blogon megtalálható versei:  

塞上曲1. Határ-dalok, első

塞下曲2 Határ-dalok, második

塞上曲3. Határ-dalok, harmadik

塞上曲4. Határ-dalok, negyedik

韦应物 Wéi Yìngwù (737?-792?)

Kép és szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E9%9F%A6%E5%BA%94%E7%89%A9/335464

Wei Yingwu pontos születési és halálozási dátuma ismeretlen. Más néven Yi Bo-nak hívták, és a Jingzhao-beli Dulingban született (mai Shaanxi). Említették még Wei Suzhou, Wei Zuosi vagy Wei Jiangzhou néven is. A Tang-dinasztia költője és tisztviselője volt.

Korai éveiben féktelen és gátlástalan fiatalként élte életét, de korán hivatali pályára lépett, már 15 éves korában őrként szolgált Xuanzong császár (Minghuang császár) udvarában. A személyisége mindamellett hogy kedves és lovagias jelleműként ismerték, vad és féktelen volt. Az Anshi-lázadás után Xuanzong császárt Szecsuanba száműzték. Wei Yingwu elvesztette munkáját, kicsúszott a talaj a lába alól, egy ideig nagyon rossz körülmények között élt. Viszont ez után kezdett el komolyabban tanulni, letette a birodalmi vizsgát, és később Chuzhou, Jiangzhou és Suzhou kormányzója lett. Miután elbocsátották hivatalából, elzártan élt a Suzhou-i buddhista templomban.

Wei Yingwu is a pásztor- és tájköltők közé tartozott. Versei minden stílusban kimagaslók, hét írásjegyből álló sorai dallamosak, az öt írásjegyből álló sorai folyékonyan gördülnek. Az érzések és az irodalom kölcsönösen kiegészíti egymást, elgondolkodtatnak. Bár Wei Yingwu mind az öt-, mind a hétírásjegyes sorai tiszták és dallamosak, a költő antik stílusban írt, öt írásjegyből álló verseiben érte el a legmagasabb szintet. Stílusa laza és könnyed, nyelvezete tömör és egyszerű, de mindemellett elegáns. Híres a tájleírásairól, a remete (elvonult) élet bemutatásáról. Ez mellett rövid szövegeket is írt, de csak egy esszéje marad fenn az utókorra.

A blogon megtalálható versei:  

长安遇冯著 Chang'anban összefutottam Feng Zhu-val

夕次盱眙县 Éji kikötés Xuyi-tartományban

东郊 Keleti külterület

送杨氏女 Egy Yang-családbeli hölgy részére

柳宗元 Liǔ Zōngyuán (773-819)

A kép és a szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E6%9F%B3%E5%AE%97%E5%85%83/127462

Liu Zongyuan han-kínai volt, és az akkori fővárosban Chang'an-ban (mai Xi'an) született. Ősei Hedong megyéből származtak, ezért Liu Hedong-nak, vagy Hedong úrnak is nevezték, de mivel Liuzhou kormányzójaként fejezte be pályafutását, Liu Liuzhou-nak, Liu Yuxi-nek is hívták

Mivel több költővel és íróval támogatták az akkori időszak prózai mozgalmait, és elősegítették kiváló költők megismerését, ezeket az aktivistákat gyakran együtt emlegetik (WangMengWeiLiu) (HanLiu - HanYu-nek (韩愈)   hívták költő barátját, a Liu név őt takarja). Több mint 600 verset és esszét hagyott hátra, és prózai írásai híresebbek, mint versei. Esszéinek stílusa erősen kritikus, éles és harapós szatírák. Utazási jegyzeteket is készített útjai során, ahol leírja az őt körülvevő tájakat és tárgyakat, ez miatt az "utazási jegyzetek ősének" tartják. 47 évesen halt meg betegségben.

Liu Zongyuan-ról a magyar wikipédián még több információt találni.

A blogon megtalálható verse:  

溪居 Patakparti ház

孟郊 Mèng Jiāo 751-814

A kép és szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E5%AD%9F%E9%83%8A/335336

Meng Jiao-t más néven Dongye-nak nevezték. A Huzhou-i Wukangban született (mai Zhejiang, Huzhou). Tang-kori költő. Fiatal korában elvonultan élt Song-hegyen, zárkózott volt, viszont barátságot ápolt Han Yu-vel 韩愈. Kétszer megbukott a birodalmi vizsgán, viszont harmadszorra (796), 46 évesen sikerült neki. 801-ben Liyang megye hadnagyává nevezték ki Luoyangban. Nem szerette ezt a hivatást, úgy érezte, hogy ambícióit nem tudja megvalósítani, ezért elhanyagolta kötelességeit, inkább az erdőkben bolyongott és verseket írt. A megyei bíró ezért keresett neki egy helyettest, akinek fizetése felét is odaadta. Meng Jiao-t elkeserítette ez, lemondott hivatalos pozíciójáról. Később egy barátja ajánlásával vízi és szárazföldi közlekedési tisztviselőként kezdett dolgozni Henan-ban. Áthelyezésekor, út közben, 814-ben váratlan betegségben halt meg.

Versei hidegek és keserűek, saját élményei feletti kesergésének ad hangot. Igyekezett elkerülni a középszerűséget és a sekélyességet a költészetében. Egyszerűségre és tömörségre törekedett, kemény munkával írta a verseit, ezért a "költészet foglyának" is nevezték. Egy Han Dao 贾岛 nevű költővel szokták összekapcsolni, miszerint Jiao hideg, Dao pedig sovány.

A blogon megtalálható verse:  

游子吟 Vándor "Yin"

陈子昂 Chén Zi'áng（661-702）

A kép és szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E9%99%88%E5%AD%90%E6%98%82/335232

Chen Zi'ang születési és halálozási adatai nem pontosak. Más néven BoYu, később Chen Shiyi néven ismert. A Zizhou tartománybeli Shehongban született, a korai Tang-dinasztia írója és költője, az akkori költészet és próza egyik megújítója. Ruizong császár, (aki két különböző időszakban is uralkodott, elsőként 684-690-ig, aztán 710-712-ig), ideje alatt tette le a birodalmi vizsgát. Ez után a Lintai Akadémián vállalt hivatalt, ahol hamarosan előléptették. Ismert volt szókimondásáról, bátor volt, nyíltan kifejezte nemtetszését, tiltakozását. 690-710-ig Ruizong császár anyja, Wu Zetian 武则天 túrta le fiát a trónról, aki a kegyetlen tisztviselőket részesítette előnyben, és sok igazságtalan bebörtönzés volt uralkodása idején. Chen Zi'ang többször kifejezte Ruizong császár iránti hűségét, mi több, levelet írt a számára, hogy megkérje, az anyja ne éljen vissza a hatalommal. Gyakran kérte, hogy erényes és tehetséges embereket nevezzenek ki tisztviselőnek, sőt tanácsokat adott az emberek megélhetését illetően és a határbiztonsággal kapcsolatban is. Tanácsait gyakran nem fogadták el. Mivel benne volt a Wu Zetian elleni lázadó pártban, rövid időre bebörtönözték, de később kegyelmet kapott. 686-ban északi expedíción vett részt, 698-ban szerepet vállalt a khitan lázadás elfojtásában. 698-ban lemondott hivatalos pozíciójáról, visszatért szülővárosába, és idős apját gondozta. A taoizmus tanulmányozásával próbálta enyhíteni aggodalmait. Apja halála után otthon maradt gyászolni. Egy befolyásos ellensége hamis vádakkal börtönbe juttatta, és ott halt meg.

Chen Zi'ang kulcsszerepet játszott a Tang-dinasztia irodalmi megújításában, és az idők során elismert maradt. Az akkortájt még fennálló Han (ie.206-isz.220) és Wei (220-589) dinasztia stílusát átalakította a Chen (557-589) és Liang (464-549) dinasztia eleganciájává, ami óriási visszhangot váltott ki a korai Tang-kor irodalmi világában. Híres, ötírásjegyből álló sorai megalapozták a Tang-dinasztia költészeti stílusát, és olyan költőkre gyakoroltak hatást, mint Li Bai, Zhang Jiuling, Du Fu.

A blogon megtalálható verse: 

登幽州台歌 Youzhou-terasz dal

李颀 Lǐ Qí (690?-751）

A kép és szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E6%9D%8E%E9%A2%80/335135

Zhaojun-ből származik (mai Zhao megye, Hebei tartomány), Yingyangban élt (mai Dengfeng város, Henan-ban). A Tang-dinasztia költője. 735-ben tette le a birodalmi vizsgát, és Xinxiangban magisztrátusként szolgált. Rövid idő múlva lemondott és visszatért szülővárosába. Sokat utazott Luoyang és Chang'an között, sok barátja volt, közöttük költők is, pl. Wang Wei, Gao Shi 高适, Wang Changling, akikkel verseket is cserélt. 751 körül halt meg.

Főként öt és hét írásjegyekből állnak a sorai, amelyek dalok formájában íródtak, a verseit pedig hét írásjegyből állította össze soronként. Nagyon változatosak, a merész és féktelen versektől, a nyugodt, csendes és halk versekig sokféle stílust használt. Taoista volt, hű volt a vallásához, ezért több versében lehet a szerzetesi életről olvasni, ezek különösen érdekesek, mély életfilozófiát tartalmaznak. A blogon főként a hangszerek bemutatásáról híres versei szerepelnek. 

A blogon elérhető versei:

古意 Régimódian

琴歌 Qin-dal

听董大弹胡笳弄兼寄语房给事 Dong Da pengeti a Hujia-dalt, így küldi szavait Feng-úrnak ajánlva

听安万善吹觱篥歌 Hallgatom An Wanshant, ahogy fújja a bílín a dalt

岑参 Cén Shen (717?-769)

A kép és szöveg forrása: https://baike.baidu.com/item/%E5%B2%91%E5%8F%82/211501

A Nanyang-i Jiyangból származik. Gao Shi 高适Tang-kori költővel együtt "Gao Cen"-nek hívták őket. Mivel Jiazhou kormányzójaként szolgált, a későbbi korokban Cen Jiazhou-nak is nevezték. A Tang-dinasztia határmenti költőinek legkiemelkedőbb képviselője. Bürökrata családba született, édesapját korán elveszítette, ez után keményen tanult, klsszikusokat és történelem könyveket olvasott. 20 évesen egy könyvet ajándékozott a császárnak, remélve, hogy hivatali állást kap, de nem járt sikerrel. 744-ben letette a császári vizsgát, és a katonai belügyi hivatalban lett asszisztens. Később kétszer szolgált a határőrségben, híres határvidéki költeményei nagy része ekkor íródott. 757-ben visszatért keletre, és többen őt ajánlották a miniszter asszisztensének. 766-tól Nyugat-Szecsuan kormányzójaként szolgált, később Jiazhou kormányzója lett. 768-ban elbocsátották hivatalából, és nem engedélyezték keleti visszatérését. Hamarosan Chengdu-ban halt meg.

Versei országszerte elterjedtek és nagy hatást gyakoroltak. A korai éveiben főleg tájakról, utazásokról, az ajándékokat kísérő válaszokról, búcsúzásról, a hivatalos karrierben elszenvedett kudarcokról szóltak. Később ő írta a legtöbb határvidéki témájú verset a Tang-dinasztia idején. Hatalmas ilyen jellegű élettapasztalattal rendelkezett. Tele vannak a határmenti katonák hősiességével, az ország iránti nagylelkű szolgálatkészséggel, nehézségeket leküzdő hozzáállással, optimista szellemmel.

A blogon elérhető verse:

白雪歌送武判官归京 Fehérhó-dala Wu-bírónak, aki visszatér Jinbe

元结 Yuán Jié (719-772)

A kép és szöveg forrása: https://baike.baidu.com/item/%E5%85%83%E7%BB%93/152985

Yuan Jie-nek többféle elnevezése ismert: Cishan, Mansou, Yisou, Yiwuzi, Langshi, Manlang. A Henan beli Lushan szülötte volt (mai Henan, Pingdingshan), mások szerint Luoyang-ból származott. Kínai író, miniszter, taoista tudós volt a Tang-kor idején. 747-ben Chang'anba ment, hogy birodalmi vizsgát tegyen, de ezen a vizsgán az összes jelölt megbukott, egy Li Linfu nevű férfi hatalom-manipulációja miatt. Yuan Jie ezért visszavonult a Shangyu-hegyre tanulni, majd 753-ban végül sikerült letennie a birodalmi vizsgát. Amikor kitört az An-Lushan lázadás, Yuan Jie délre vezette a népét, és a Yiwu-barlangban kerestek menedéket, innen származik egyik beceneve. 759-ben vezérkari tisztként szolgált és katonákat toborzott Shi Siming lázadó és serege ellen. Később Daozhou-ba nevezték ki kormányzónak, majd áthelyezték Rongzhou-ba kormányzóként. 772-ben betegségben halt meg Chang'an-ban.

Főleg esszéket írt, amelyben vagy közvetlenül fejezte ki érzéseit, vagy tárgyakat használt fel mások gúnyolására, általában a világ iránti felháborodásának adott hangot, és felemelte a szavát az erkölcsi törődésért és az emberi együttérzésért.

A blogon elérhető verse:

石鱼湖上醉歌 Részeg dal a Kőhal-tónál

王勃 Wáng Bó (650-676/684)

A kép és szöveg forrása: https://baike.baidu.com/item/%E7%8E%8B%E5%8B%83/248912

Wang Bo másik nevén Zi'an, a Jiangzhou-beli Longmenben (mai Shanxi, Wanrong) született. Egy "négyes" költőtársasághoz sorolják, a WangYangLuLuo-hoz, (Yang Jiong, Lu Zhaolin, Luo Binwang), a korai Tang-dinasztia négy tehetsége volt. Wang Bo nagyon tehetséges gyermek volt, afféle csodagyereknek hitték. Hamarosan a császári udvarba ajánlották, és a birodalmi vizsgán előkelő helyen végzett, majd tisztséget kapott. 666-ban tanári állást kapott a palotában, két évvel később viszont kiutasították, mert gúnyirat miatt, amit írt. Ez után Bashu-ba utazott. 672-ben kinevezték katonatisztnek Gouzhou-ba, de hamarosan halálra ítélték egy rabszolga meggyilkolásáért. Végül kegyelmet kapott, de hivatalát elveszítette. 675-ben délre utazott apjával, majd a következő évben, amikor haza akart térni, a tengeren való átkeléskor megfulladt. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy halálát nem fulladás okozta.

Wang Bo szerint az irodalomnak fontos szerepe van a világ nevelésében, ezért az irodalmi szövegeknek olyan szavakat kell használnia, amelyek ezt elősegítik. Versei hatással voltak a társadalmi légkör megváltozásában. Verseiről így vélekedtek: "erősek, de nem üresek, szilárdak, de nem nedvesek, faragottak, de nem töredezettek, érintésre tovább erősödnek. Sokféle verset írt: előszót, emlékművet, sztéléket, ódákat. Többnyire öt írásjegyből álló, négysoros verseket írt. Témája: az elválás, honvágy, de számos tudományos művet is neki tulajdonítanak.

A blogon elérhető verse:

送杜少府之任蜀州 Du-hivatalnoknak, akit kineveztek Shuzhouba

宋之问Sòng Zhīwèn (656-712)

A kép és a szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E5%AE%8B%E4%B9%8B%E9%97%AE/334203

Song Zhiwen más néven Shao Lian, vagy Yanqing, a Gouzhou-i Hongnong-ban született (mai Henan tartomány, Lingbao), más források szerint Fenzhouban (mai Shanxi tartomány, Fenyang) született. Költő és tisztviselő volt a Tang-korban. 675-ben letette a birodalmi vizsgát, majd megyei hadnagyként szolgált. 690-ben a palota művészeti akadémiájának tudósa lett. 696-ban katonatisztként szolgált Luozhou-ban, részt vett a palotában tartott rendezvényeken. 705-ben lefokozták, mert hízelgett valakinek, és katonának küldték a hadseregbe Longzhou-ba, de aztán kegyelmet kapott. Ez után több tisztséget kapott (amelyekre nincs megfelelő szó): főjegyző lett, a minisztériumban igazgatóhelyettes, egy akadémia tudósa, a vizsgaügyi minisztérium igazgatóhelyettese lett és a birodalmi vizsgák igazgatójaként dolgozott. Miután valamilyen korrupciós ügybe keveredett a birodalmi vizsgálat során, lefokozták és Yuezhou-ba került főtisztnek, majd az új császár (Ruizong) bűnei miatt Qinzhou-ba száműzte, majd 712-ben kivégezték Guilin-ben.

Verselése során a Han és Wei dinasztiák ősi verselési stílusát utánozta, öt írásjegyből álló szabályozott verseket alkotott. Versei többnyire dicsőítő, dicsérő versek, amely természetes és gördülékeny. Hegyek és folyók leírásában hatással volt Wang Wei-re. Mivel olyan híres volt mint Shen Quanqi, gyakran nevezik őket együtt ShenSong-nak.

A blogon elérhető verse:

题大庾岭北驿 Dayu-hegygerinc északi lovasposta állomásáról

王湾 Wáng Wān (693-751)

A kép és szöveg forrása: 

https://baike.baidu.com/item/%E7%8E%8B%E6%B9%BE/1132279

Wang Wan, becenevén Weide Luoyangból, Henan tartományból származott. 712 körül tette le a birodalmi vizsgát, és kinevezték Xingyang megye főjegyzőjévé. Részt vett egy könyv gyűjtemény összeállításában és szerkesztésében, és a könyv elkészülte után érdemeiért kinevezték Luoyan "wei"-é (egyfajta tisztség). Már fiatalon verseket írt, amelyek közül tíz maradt az utókorra, a leghíresebb a blogon is szereplő "Beigu-hegyen járva". Az ország északi felén lakott, Wu és Chu között gyakran utazott, lenyűgözte Jiangnan gyönyörű tája, néhány műve ezt a vidéket dicséri. A blogon lévő vers alábbi sora: Az éjt megsebzi a felkelő Nap; Az óév tavaszt nyújt a folyónak annyira megfogta az akkori miniszterelnököt, hogy személyesen írta fel a miniszterelnöki terembe, hogy a tudósok tanulhassanak belőle. Az e két sorban kifejezett jelenet fontos hatással volt a Tang-dinasztia későbbi költőire is.

A blogon elérhető verse:

次北固山下 Beigu-hegyen járva

钱起 Qián Qǐ (722-780)

A kép és szöveg forrása: 

https://baike.baidu.com/item/%E9%92%B1%E8%B5%B7/333955

Qian Qi másik nevén Zhongwen, Wuxingban született (mai Zhejiang, Huzhou). Tang-kori költő, a Dali-időszak (766-779) tíz tehetsége közül a legtehetségesebb. A híres kalligráfus Huai Su 怀素 nagybátyja. 750-ben, a birodalmi vizsga letételekor, egyik versét már akkor remekműnek tartották. 758-760-ig a Chang'an melletti Lantian megye hadnagyaként szolgált. Barátja volt Wang Wei-nek, verseket cserélt vele. Lang Shiyuan-nal 郎士元gyakran említik együtt QiuLang-ként. A Dali-korszakban különböző városokban különböző (számomra lefordíthatatlan) tisztségeket töltött be. 780-ban halt meg.

A legtöbb verse öt vagy hét írásjegyből álló sorokból tevődik össze, a soronként öt írásjegyből álló verseiben nagyon jól tudja leírni a természeti táj szépségét. Újszerű stílusa, világos logikája népszerűvé tette abban a korban. Wang Wei késői táj- és pásztorköltészete hatott rá.

A blogon elérhető versei:

谷口书斋寄杨补阙 Gukou-i irodámból küldöm Yang Bu császári tanácsadónak

赠阙下裴舍人 Ajándék Pei-titkárnak a császári udvarba

戴叔伦 Dài Shūlún 732-789

A kép és szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E6%88%B4%E5%8F%94%E4%BC%A6/333860

Dai Shulun, más neveken Yougong, Cigong, Rong. Jintan-ban szünetett (mai Jiangsu, Changzhou). Már fiatalon okos és szorgalmas tanuló volt, Xiao Yingshi-től 萧颖士tanult irodalmat, és az ő támogatásával lett híres. 762-ben só és vas szállítási "céghez" csatlakozott, eztán kinevezték Hunan közlekedési, szállítmányozási biztosának helyettesévé. 780-ban áthelyezték Dongyang megye magisztrátusává, majd titkár lett a birodalmi családban. 784-ben Fuzhou kormányzója lett, 786-ban megrágalmazták, de sikerült tisztáznia magát. 788-ban Rongzhou kormányzójává nevezték ki. Hamarosan betegség miatt lemondott, kérvényezte, hogy taoista pap lehessen, és papként halt meg.

Verseiben főleg a társadalmi élet különböző területeiről ír, öt írásjegyből álló sorokban. Például a háború pusztítása a vidéki gazdaságokban, tájköltemények, régi barátokkal való találkozás. A blogon egy ilyen régi baráttal való találkozás elevenedik meg versében: Összefutottunk egy régi barátommal egy folyóparti vendégházban címmel. 

A blogon elérhető verse:

客夜与故人偶集 Összefutottunk egy régi barátommal egy folyóparti vendégházban

李益 Lǐ Yì (746-829)

A kép és szöveg forrása: 

https://baike.baidu.com/item/%E6%9D%8E%E7%9B%8A/333413

Li Yi más néven Junyu, Didao-ban (mai Gansu, Lintao) született. A Tang-dinasztia minisztere és költője, egy régi király tizenkettedik generációs unokája. 770-ben letette a birodalmi vizsgát és Henan-ban katonatisztként szolgált, majd áthelyezték Huazhou-ba Zheng megye főjegyzőjének, majd Weinan megye hadnagy lett. Palotai cenzorként, főcenzorként, segédcenzorként is dolgozott. Később Youzhou-ba került helyettes követként és főcenzorként, és mindenféle titkárként (amit nem tudok lefordítani). Amikor Wenzong-császár lépett trónra, a rítusok miniszterévé nevezték ki. 829-ben, 84 évesen halt meg. 

Határköltészetéről híres, hét írásjegyből álló négysoros versei népszerűek.

Örömmel látom unokatestvérem újra, és máris búcsúzunk című verse található meg a blogon, amely a káosz utáni véletlen egymásra találás öröméről szól. 

A blogon elérhető verse:

喜见外弟又言别 Örömmel látom unokatestvérem újra, és máris búcsúzunk

司空曙 Sīkōng Shǔ (720-790)

A kép és szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E5%8F%B8%E7%A9%BA%E6%9B%99/280222

Sikong Shu más néven Wenchu, vagy Wenming (ahogy a Tehetséges férfiak életrajzai a Tang-dinasztiában írásban írják), Guangping-ben (ma Hebei, Yongnian) született. A Dali-korszakban (766-779) szerezte meg a birodalmi vizsgát, majd Jiannan kormányzója lett. További (általam lefordíthatatlan) pozíciókba léptették elő, végül a vízügyi osztályon viselt tisztséget. Szegény családból származott, ezért közvetlen jelleme volt, mégis valami miatt száműzték Zhangsha-ba, Jiangyou-ba. A Dali-korszak tíz tehetségének egyike. Versei többnyire szomorúak, a káosz utáni hangulatot írják le. Vannak olyan sorai, egyszerűen megragadott, hétköznapi pillanatai verseiben, amit a mai napig ismernek a későbbi generációk.

Az árulókat legyőzték, és visszatérsz északra című vers, amely a blogon megtalálható, szintén erről a káosz utáni időszakról szól. 

A blogon elérhető verse:

贼平后送人北归 Az árulókat legyőzték, és visszatérsz északra

白居易 Bái Jūyì (772-846)

A kép és szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E7%99%BD%E5%B1%85%E6%98%93/174330

Bai Juyi Huazhou-i Xiaguiban született (ma Shaanxi). A Tang-dinasztia realista költője volt, a három nagy költő (Li Bai, Du Fu és Bai Juyi) egyike. Fiatalon átélte a feudális tartományok háborúit, és elhatározta, hogy keményen tanul. 800-ban letette a birodalmi vizsgát, 802-ben a könyvvizsgáló vizsgát, és lektor lett a Rítusok Minisztériumában. Később elbocsátották lektori posztjáról, próbára tették tudását és tehetségét, majd Zhuoyi-ba küldték hadnagyként szolgálni.

Az ez utáni években dolgozott a birodalmi vizsgák lebonyolításánál, a Jixian Akadémia szerkesztőségében, és Hanlin-tudós címet is kapott. Hivatali ideje alatt birodalmi rendeleteket fogalmazott, szorgalmazta aktuális ügyek megvitatását, aktívan politizált, őszintén beszélt a problémákról. 815-ben meggyilkolták az akkori miniszterelnököt (Wu Yuanheng), Bai Juyi petíciót nyújtott be a gyilkos szigorú letartóztatása mellett. Úgy ítélték, hogy ez túlment az ő jogkörén, ezért megrágalmazták, lefokozták és Jiangzhou-ba küldték. 822-ben Hangzhou, majd rövid ideig Suzhou kormányzójaként szolgált. 827-ben főtitkár lett, majd az Igazságügyi Minisztérium helyettes minisztereként dolgozott. Hivatali ideje alatt kiemelkedett tehetségével, kiváló ötleteket adott az ország kormányzásával kapcsolatban, és hozzájárult a Tang-dinasztia politikájának fejlődéséhez. Élete utolsó éveit Luoyangban töltötte, betegségben halt meg 846-ban.

A Tang-dinasztia egyik legtermékenyebb költője volt (közel 3000 verse maradt hátra). Sokféle témában, közérthető módon írt, ráadásul versei tele vannak érzelemmel. Klasszikus műveit széles körben terjesztették és ismerik ma is, mély hatást gyakoroltak a későbbi generációkra. Az akkoriban újnak számító Yuefu 乐府Mozgalom mellett állt, hangsúlyozta, hogy az irodalomban fontos az elmélet, a kreatív gyakorlat, a szépség és a kritika funkcióinak beteljesítése.

Bai Juyi-ról a magyar wikipédián (Po Csü-ji) még többet lehet olvasni, illetve sok verse jelent meg magyarul a korábbi években is. "Csü-Ji versei" címen jelent meg Csongor Barnabás és Weöres Sándor fordította versek. Illetve a három nagy költő közös magyar nyelvű verseskötetében: Li Taj-po, Tu Fu, Po Csü-ji versei, amelyet Csongor Barnabás és András László fordított, szintén szerepel.

A blogon elérhető verse:

赋得古原草送别 Búcsú ősi puszta füveitől

许浑 Xǔ Hún (791-858)

A kép és a szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E8%AE%B8%E6%B5%91/0?fromModule=lemma_inlink

Xu Hun másik néven Yonghui, vagy Zhonghui a Runzhou-i Danyanban született (mai Zhenjiang, Jiangsu). Korai éveiben sok vizsgán megbukott, ezért beutazta az országot. 42 évesen sikerült letennie a birodalmi vizsgát, és kinevezték Ma'anshan magisztrátusává, és Chuzhou megbízott bírójává. 849-ben főcenzor lett. A következő évben betegsége miatt visszatért keletre és Zhenjiang-ban vállalt tisztséget. Egy ideig visszavonulva élt vidéken, összeállította verseskötetét, majd később visszahelyezték tisztségbe. Az Igazságügyi Minisztériumban kezdett szolgálni, majd Hangzhou és Jingmen kormányzója lett. 858-ban halt meg betegségben, 68 évesen.

Xu Hun versei közül azok a legnépszerűbbek, amelyek a múlt iránti nosztalgikus érzéseket fejezik ki. Emellett a hivatalos utazások, levelezések, gyász, útleírás, búcsúzás, remeteélet témaköréből gyakran merített verseihez. Ma több mint 530 verse maradt fenn, többségük öt vagy hét írásjegyből álló sorokból áll. A versei szabályosak, tömörek, mégis finoman fejezik ki a gondolatokat. A későbbi Song-dinasztia Jianghu költészetére volt hatással.

A blogon elérhető verse:

秋日赴阙题潼关驿楼 Őszi napon útban a főváros felé, a Tong-hágó postaállomásán

李商隐Lǐ Shāngyǐn (813-858)

A kép és a szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E6%9D%8E%E5%95%86%E9%9A%90/74852

Li Shangyin másik nevén YiShan, Yuxisheng, becenevén Fannansheng, Zhengzhou-ban született (mai Henan, Xingyang). A késői Tang-dinasztia költője. Gyakran említik együtt Du Mu-val 杜牧, "Kis LiDu"-ként, Wen Tingyunn-el 温庭筠 pedig "WenLi"-ként. Fiatalon elveszítette az édesapját, ezért édesanyjával visszatért szülővárosába és ott szegényes életet élt. 16 éves kora körül híressé vált a klasszikus kínai nyelvtudásáról. 829-ben Luoyangba költözött, ahol vezető tudósokkal találkozott, akik értékelték irodalmi tehetségét, például Linghu Chu, aki személyesen tanította és anyagi támogatást nyújtott neki, és 837-ben, amikor Li Shangyin letette a birodalmi vizsgát, felvette magához. Jótevője halála után a Li-párti Jingyuan kormányzója vette magához, és hamarosan feleségül vette a lányát, amivel több ember nemtetszését vívta ki, mert valamiféle pártvita alakult ki a Niu és a Li pártok között, ahol ő a Li-párt mellett foglalt állást. 842-ben letette a Könyvszemle vizsgát, és a Titkárságon dolgozott cenzorként. Amikor a Niu párt került hatalomra, feladta posztját, elhagyta Pekinget és Guihai-ba ment. A következő tíz évben mindenfelé sodródott az országban, alkalmazottként kisebb munkaköröket ellátott. Buddhista lett. 858-ban betegsége miatt nyugdíjba vonult, visszatért szülővárosába és ott halt meg.

A késői Tang-dinasztia legkiemelkedőbb költője, versei gondosan kidolgozottak, kifinomultak, jól rímelnek, a képek leple alatt fejezik ki a mély érzelmeket. Minden költészeti stílusban kiváló művei voltak, öt és hét írásjegyekből álló versekkel is rendelkezett. Úgy tartják, hogy a hét írásjegyből álló versei még Du Fu-nál is jobbak voltak, ebben az időben páratlannak számítanak. A célja az volt, hogy újjáéleszti a Tang-dinasztia virágzó irodalmát, de ezt ebben az időszakban már lehetetlen volt megvalósítani. Írt prózákat, elégiákat is, amelyek akkoriban nagyon híresek voltak.

A blogon elérhető verse:

蝉 Kabóca

落花 Hulló virágok

无题二首 Két vers cím nélkül

温庭筠 Wēn Tíngyún (812-870)? (824-882)?

A kép és a szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E6%B8%A9%E5%BA%AD%E7%AD%A0/1125

Wen Tingyun eredeti neve Qi volt, de ismerhetjük még Feiqing, Wen és Zhongkui, ezen kívül Wen Fangcheng és Wen Zhujiao néven is (illetve a Tingyun-ből a yun írásjegyet változtatták át a felhő 云 írásjegyére is). Qi-ben, Taiyuan-ban született (mai Shanxi, Qi megye). Wen Yanbo, korábbi miniszterelnök leszármazottja, költő, szövegíró a késői Tang-dinasztia idején. Hanyatló arisztokrata családba született. Tehetséges, gyors felfogású gyerek volt, mindig, amikor vizsgát tett, rímeket használt a válaszadásnál. 828 körül elindult világot látni, Shu-ba utazott, majd Chang'an-ba. 836-ban Yongyou koronaherceggel utazhatott együtt. 839-ben részt vett a Jingzhao-i vizsgán, és ott második helyre sorolták, viszont megrágalmazták és elbocsátották, így feladta a vizsgát. 843-ban szülővárosa és Chang'an között utazgatott, ellátogatott Hunan-ban, Xiangxi-ba is. 848-ban, majd 855-ben ismét többször megkísérelte a birodalmi vizsgát, de nem sikerült neki. Xiangyang-ba ment, az ottani kormányzatnak dolgozott. 863-ban Chang'an-ba vonult vissza. 866-ban a Birodalmi Akadémia adjunktusává nevezték ki, de egy évre rá lefokozták, és nem sokkal ez után meghalt.

Wen Tingyun jártas volt a zenében, költészetben, és olyan híres volt, mint Li Shangyin, akivel együttesen "WenLi"-nek hívták őket. Wei Zhuang-gal pedig "WenWei"-nek. Versei nyelvezete gazdag és kifinomult volt. Többnyire szerelmi ügyekről írt, néhány műve az aktuális eseményeket tükrözte. Verseit szándékosan finomította, a hangokra és az érzelmekre helyezve a hangsúlyt. Művészeti teljesítménye a költészet terén felülmúlta a késői Tang-dinasztia más költőiét és nagy hatással volt a költészet fejlődésére. A Huajian költészeti iskola fontos költője. Több mint hetven verse maradt fent.

A blogon elérhető verse:

送人东游 Barátom keleti útra indítása

利州南渡 Átkelés a déli Lizhou-ban

马戴 Mǎ Dài (799-869)

A kép és szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E9%A9%AC%E6%88%B4/1162965

https://www.baike.com/wikiid/8920585458795476141?anchor=1

Ma Dai másik néven Yuchen, a Haizhou-i Donghai-ból (ma Jiangsu, Lanyungang) származik. Sokszor megbukott a birodalmi vizsgán, amit végül csak 844-ben tudott letenni. Ez után Katonai Parancsnokság főtitkára lett, de egy felszólalása miatt elbocsátották, és lefokozták, Longyangba küldték. A hadseregben szolgált, majd Yizong császár korszakában a császári főiskola doktora lett.

Ma Dai több akkori költővel ápolt barátságot, pl. Yao He 姚合、Jia Dao 贾岛、Yin Yaofan 殷尧藩、Gu Feixiong 顾非熊. A verseiben általában öt írásjegyből álló sorok vannak. Legtöbbjüket ajándékba írta, vagy társasági alkalmakra, de írt utazásról, hegyekről, vannak határvidékről szóló művei is. A versek stílusa csodálatos, fensőbbséges, jól átgondolt, bájos. Mai napig népszerűek az emberek körében, például a blogon tőle olvasható "Bashangi-lak ősszel" című vers is ezek közé tartozik.

A blogon elérhető verse:

灞上秋居 Bashangi-lak ősszel

皎然 Jiǎo Rán (730-799)

A kép és a szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E5%83%A7%E7%9A%8E%E7%84%B6/1163231

Jiao Ran, más néven Qing Zhou, eredeti nevén Xie Huzhou-ból (mai Zhejiang, Wuxing) származik. Születési és halálozási éve ismeretlen. Wuxing-ban a Zhu-hegyi Miaoxi buddhista templomban élt. Versei főként a búcsúzásról szólnak, vagy válasz-levelek, egy részük a transzcendenciáról szóló buddhista gondolatokat hirdeti. Hangulatuk laza, nyelvezetük egyszerű. 470 verset hagyott hátra, elmélyült az irodalomban, buddhizmusban, a teatudományban, és sok más területen ért el mester fokozatot.

A blogon elérhető verse:

寻陆鸿渐不遇 Kerestem Lu Hongjian-t, de nem találkoztunk

元稹 Yuán Zhěn (779-831)

A kép és a szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E5%85%83%E7%A8%B9/207525

Yuan Zhen, más néven Weizhi vagy Weiming, Henan tartomány Luoyang városában született. A xianbei 鲜卑etnikai csoport tagjai volt, a Wei-dinasztia Zhaocheng-császárának 19.generációs unokája. A Tang-dinasztia középső időszakának minisztere, írója, regényírója volt. Szegény családban született, de már 9 évesen tudott írni. 793-at követően sok sikeres vizsgafokozat elérése után kinevezték lektornak. Ebben az időszakban találkozott Bai Juyi-val. 806-ban kiemelkedő tehetségéért, tudásáért, valamint a gyakorlati vizsgák terén szerzett jártasságáért címet adtak neki. 809-ben főcenzor lett, majd diplomáciai útra küldték Jiannan-ba és Dongchuan-ba. Mivel olyan tisztségviselőket, hatalmasságokat vont felelősségre, akiket nem szabadott volna, kizárták a bíróságról, és Dongtai-ba küldték. Itt tovább folytatta igazságos tevékenységét, megbüntette a törvénytelenségeket, ezzel megsértette a hatalmasokat, így lefokozták, Jiangling-ba küldték, egy tábornok asszisztenseként szolgált. Később visszahívták Chang'an-ba, de hamarosan ismét lefokozták, és csak 819-ben került be újra a bíróságra. Ez után viszont kiemelkedő tehetsége miatt sokan nagyra értékelték, a palotabeli hölgyek versengtek barátságáért, sokféle pozíciót töltött be. 822-ben munkaügyi miniszternek nevezték ki, miniszterelnök lett, a császár (Muzong Tang) is kedvelte. Ennek ellenére többször elbocsátották elnöki posztjáról, ezt követően hol Tongzhou kormányzójaként, hol Zhejiang felügyelőjeként szolgált, majd baloldali kancellárként tért vissza az udvarba. 830-ban Wuchang katonai kormányzójává nevezték ki, de a következő évben, váratlan betegség következtében 53 évesen meghalt.

Yuan Zhen-t, mint költőt, már korán megismerték, olyan híres volt, mint Bai Juyi, és együtt "YuanBai"-ként említik. Mindketten a Yuefu Mozgalom alapítói voltak. Mind a próza, mind a regény területén is eredményeket ért el. Az általa írt "YingYing" története, a Tang-dinasztia legendája, gyönyörű nyelvezetű és finom ábrázolású. A későbbi opera, a "Nyugati szoba" (西厢记，írta Wang Shifu 王实甫1250-1337) alapjául szolgált, amely nagy hatással volt a korai operaművészetre, és máig népszerű.

A blogon elérhető verse:

遣悲怀三首 Három szomorú vers

裴迪 Péi Dí (714/6? - ?)

Kép és szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E8%A3%B4%E8%BF%AA/24027

Pei Di-ről nem sok mindent tud az utókor, pontos születési és halálozási ideje ismeretlen. Guanzhouban született. Sokáig nem töltött be hivatalos tisztséget, később Shuzhou kormányzójaként és titkárság minisztereként szolgált. Egyre zárkózottabb életet élt, fokozatosan elfogadta a buddhista eszméket és vigaszt nyert belőlük. A Tang-korban híres volt prózájáról és költészetéről, ő is a táj- és pásztor költők közé tartozik. Szoros kapcsolatban volt Wang Wei-jel és Du Fu-val is. Wang Wei-jel együtt a Wangchuan-hegyen élt, és gyakran látogatták meg egymást. Verseinek többsége ezért válasz Wang Wei leveleire. Többnyire öt írásjegyből álló négysoros verseket írt, amelyek csendes tájakat írnak le. 28 verse maradt fent, mind Wang Wei-nek címezve, és Wang Wei-nek is 30 verse van a számára. Barátságuk mély volt, Wang Wei sokszor vigasztalta Pei Di-t kezdeti karrieri kudarcai miatt, Pei Di pedig még életét is kockáztatva látogatta meg Wang Wei-t, amikor a lázadók fogva tartották.

A blogon elérhető verse:

崔九欲往南山马上口号与别 Cui Jiu-nak a Déli-hegyre, lóháton ülve ritmusra énekelve, búcsúként

祖咏 Zǔ Yǒng (699-746)

A kép és szöveg forrása: 

https://baike.baidu.com/item/%E7%A5%96%E5%92%8F/2150516

Zu Yong Luoyangban született (mai Henan). Nem volt közismert, de szép verseket írt. Jó barátságban volt Wang Wei-jel, kinek egyik levele szerint "20 éve vagyunk barátok, mégsem láthattuk egymást egyetlen napig sem. A szegénység és a betegségek mélyen érintettek bennünket, barátságunk nem volt sekélyes." Ezek alapján a költő kétségbeejtő helyzetben élt. 724-ben letette a birodalmi vizsgát, de sokáig nem nevezték ki hivatalos pozícióba. Később hivatalt kapott, de száműzték, karrierje lefelé ívelt, visszavonult Ru-folyó környékére.

Versei többsége tájakat ír le, és az elzárt életet hirdeti, témája még az utazás, válaszlevelek, ajándékozás. A költészetben festői hatást akart kelteni.

A blogon elérhető verse:

终南望馀雪 Nézem Zhongnan maradék havát

贾岛 Jiǎ Dǎo (779-843)

A kép és szöveg forrása: 

https://baike.baidu.com/item/%E8%B4%BE%E5%B2%9B/1017726

Jia Dao Fanyangból származott. Más néven Langxian, de Jieshi Shanren-nek és "költő rabszolgának" is nevezte magát. 793-ban Jia Dao szerzetes lett az északi Heng-hegyen, mert semmilyen megélhetése nem volt. A buddhista neve Wuben volt. Amikor Luoyangban tartózkodott, volt egy rendelet, amely megtiltotta a szerzeteseknek, hogy délután az utcára menjenek. Jia Dao ezért egy panasz-verset írt. Tehetségét Han Yu 韩愈 fedezte fel, és az ő rábeszélésére 812-ben visszatért a világi életbe. Ekkor először vett részt a birodalmi vizsgán, de megbukott, mint utána még nagyon sokszor. 837-ben lefokozták rágalmazás miatt, és Suizhou-ba kellett mennie főjegyzőnek. 840-ben áthelyezték Puzhou-ba, hogy csatlakozzon a hadsereghez. 843-ban Puzhou-ban halt meg. Egész életében szegény és nyomorult életet élt, keményen dolgozott. Verseiben többnyire elhagyatott és magányos jeleneteket ír le. Öt írásjegyből álló sorain hosszan és figyelmesen dolgozott. Legalább olyan híres, mint Meng Jiao, és egy mondás szerint, "Jiao hideg, Dao vékony" (lásd Meng Jiao-nál), amely a költészetének stílusát jellemezte.

A blogon elérhető verse:

寻隐者不遇 Hiába kerestem a remetét

王之 涣Wáng Zhīhuàn（688-742）

A kép és szöveg forrása:

https://baike.baidu.com/item/%E7%8E%8B%E4%B9%8B%E6%B6%A3/624955

Wang Zhihuan más néven Jiling, Jiangzhou-ból (mai Shanxi, Xinjiang) származott. A virágzó Tang-dinasztia egyik határmenti költője. Hivatalnok családba született, négyen voltak testvérek, ő volt a legfiatalabb. Gyerekkora óta okos és szorgalmas volt, már tizenévesen klasszikusokat olvasott, cikkeket írt, de a birodalmi vizsgán többször megbukott. 726-ban "ajtónállónak" nevezték ki a Jizhou tartománybeli Hengshuiba, de nem sokkal hivatalba lépése után megrágalmazták és lemondott. Ez után tizenöt évig otthon élt, ekkor írta a blogon is megtalálható verset, a "Fel a gólyatoronyba" címűt. Sokat utazgatott, például a határvidékre, és állandóan verseket írt. Barátja volt Gao Shi-nek, Wang Changling-nek, akikkel volt, hogy közösen alkotott. 742-ben kapott újra hivatalt, Wen'an megye bírájaként, híres volt a tisztességéről. Viszont váratlanul, 55 évesen, betegségben meghalt.

Wang Zhihuan, Cen Shen, Gao Shi és Wang Changling a Tang-dinasztia négy nagy határköltőjeként ismert. Wan Zhihuan sok költeményét megzenésítették, így tették híressé. Tájverseket is írt, egyszerű szavakat használt, melyeket művészi módon font össze, hogy mély érzelmi tartalmat adjon át. Költeményei dallamosak és fenségesek. Verseinek nagy része viszont elveszett, csak hat maradt, amelyből a Fel a gólyatoronyba!, az egyik leghíresebb.

A blogon elérhető verse:

登鹳雀楼 Fel a gólyatoronyba!

李端 Lǐ Duān (743-782)

A kép és szöveg forrása: 

https://baike.baidu.com/item/%E6%9D%8E%E7%AB%AF/7418704

Li Duan másik nevén Zhengyi, Zhaozhou tartomány szülötte (mai Hebei, Zhao megye). A Tang-dinasztia Dali-korszak tíz tehetségének egyike. Fiatal korában Lushan-ban élt, és Jiao Ran-tól (buddhista Tang-költő, lásd feljebb) tanult. Letette a birodalmi vizsgát, és lektorként dolgozott a hangzhou-i titkárságon. Később lemondott hivatalos pozíciójáról és visszavonultan élt Hengshan-ban, Hunan-tartományban. Hengyue-i remetének nevezte magát. 

Versei többsége társadalmi alkalmakra íródott, általában negatívak, szomorúak, a világ elől menekülő gondolatokat fogalmaz meg. Néhány verse tükrözi a társadalmi valóságot, szerelmi viszonyokról szóló versei stílusa világos, elegáns, hasonló Sikong Shu-éhoz (lásd feljebb). Három kötetnyi verset hagyott hátra.

A blogon elérhető verse:

听筝 Hallgatom a guzheng-t