贼平后送人北归

司空曙 (720-790)

世乱同南去，时清独北还。

他乡生白发，旧国见青山。

晓月过残垒，繁星宿故关。

寒禽与衰草，处处伴愁颜。

Zéi píng hòu sòng rén běi guī

Sīkōng Shǔ (720-790)

Shì luàn tóng nán qù, shí qīng dú běi huán.

Tāxiāng shēng bái fà, jiù guó jiàn qīngshān.

Xiǎo yuè guò cán lěi, fánxīng sù gù guān.

Hán qín yǔ shuāi cǎo, chùchù bàn chóu yán.

A lázadókat leverték és te visszatérsz északra

Sikong Shu (720-790)

A káosz idején délre menekültünk; Tán béke jő, s te egyedül mész északra.

Hajad megőszült távol idegenföldön; Otthonunk mára csak zöld hegyeknek tája.

Hajnali Hold jár a lerombolt sánc felett; A hágón csillagok alatt van szállásod.

Hideg madarak és halovány gazok közt; Bárhová lépsz, a szomorúságot látod.

A vers 763 tavaszán íródott, amikor a lázadó vezér, Shi Chaoyi a császári seregek elől menekülve felakasztotta magát egy erdőben. Ezzel hivatalosan véget ért a 8 éven át tartó An Lushan-lázadás. 

贼平后 (Zéi píng hòu): Zei ping (贼平) kifejezés szó szerint azt jelenti: "a lázadókat leverték / megbékéltették", vagyis ez a vers az An Lushan lázadás befejezésének pillanatát örökíti meg

Guang De (广德) császár uralkodásának első hónapjában (763) még zajlott az An-Shi féle lázadás (755-763), amelynek keserves haladásáról Du Fu is több versében beszámolt. An Lushan a Tang katonai rendszer tábornoka volt, az An-Shi féle lázadás másik vezére pedig Shi Siming volt, az ő fia volt Shi Chaoyi (史朝义), aki a harcok közben visszamenekült Fanyangba (范阳), majd ott nem lelve kiutat, felakasztott a magát kétségbeesésében. (Az An-Shi féle lázadásban, An-Shi fia, Anqing Xu megölte az apját (An-Shi-t), majd Anqing Xu-t pedig Shi Siming ölte meg, és fiát királynak nevezte ki). A költő arról az északi területről jött, ahol Shi Chaoyi volt a "király", a címben az első három írásjegynek ez a magyarázata. 

Sikong Shu, a költő, a Dali-kor tíz kiválóságának egyike volt. Ő és barátja a háború elől délre menekült Jiangnan vidékére. A béke hírére a barátja azonnal pakol, és indul vissza északra, Sikong Shu viszont valami miatt nem tud vele tartani, ezért duplán szomorú, mert barátjától el kell válnia, és haza sem tud térni. A versben lévő sorokban emlékezteti barátját, ha hazatér, ott nem lesznek szép városok, csak zöld hegyek, mert a háborúban semmi sem maradt épen, az otthonuk romokban hever. Az út, a béke ellenére tele van a háború szörnyű nyomaival, barátjának csatatereken kell keresztül gyalogolnia a hajnali holdfényben. Sőt, még a természet is kietlen, az is kopár és hideg, bárhová néz is a birodalomban, mindenhol a pusztulást fogja csak látni. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik). 

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=pcnFiklOcF8

A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában: 

Barátomhoz a forradalomban

Sze-Kung Su

Nehéz időkben sorsom társa lettél.

Most hazamész, lábad majd odaér.

De ne feledd, otthon, a kék hegyeknél,

fejem, mely idegenben lett fehér.

...Leáldozik a hold egy régi várban,

egy vén kapun csilló ködöt kavar...

Bármerre nézz, itt csak riadt madár van, 

s csörgő avar. 

Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 66.old.