Tang-kori uralkodók és időszakok, 唐代统治者与时期
Ide írhatsz...
Tang-kori uralkodók és főbb korszakainak elnevezése
I, Korai Tang-kor (618–712)
A dinasztia megalapításának, a birodalom megszilárdításának és a belső trónviszályoknak az időszaka.
1, Gaozu 高祖 (618–626) – Alapító császár
Főbb korszak: Wude 武德 (618–626)
2, Taizong 太宗 (626–649) – Kína egyik legjelentősebb uralkodója
Főbb korszak: Zhenguan 贞观 (627–649)
3, Gaozong 高宗 (649–683)
Főbb korszakok: Yonghui 永徽 (650–655), Xianqing 显庆 (656–661)
Főbb költők: Luo Binwang 骆宾王 (kb. 640 – 684)
4, Zhongzong 中宗 (684, első uralkodás) – Édesanyja, Wu Zetian gyorsan elmozdította.
Főbb korszak: Sisheng 嗣圣 (684)
5, Ruizong 睿宗 (684–690, első uralkodás)
Főbb korszak: Wenming 文明 (684)
Wu Zetian 武则天 (690–705) – Kína történelmének egyetlen hivatalosan elismert császárnője. Erre az időre megszakította a Tang-házat és saját dinasztiát alapított Zhou néven.
Főbb korszakok: Tianshou 天授 (690–692), Chang'an 长安 (701–705)
Főbb költők: Chen Zi'ang 陈子昂 (661 – 702), Zhang Jiuling 张九龄 (673/8-740), Wang Bo 王勃 (650-676/684)
6, Zhongzong 中宗 (705–710, második uralkodás) – A Tang-dinasztia restaurációja.
Főbb korszak: Shenlong 神龙 (705–707)
Főbb költők: Song Zhiwen 宋之问 (kb. 656 – 712)， Li Qi 李颀 (690?-751), Wang Wan 王湾 (693-751),
7, Shang 伤, más néven Shaodi 少帝 (710) – Gyermekuralkodó, alig néhány hétig.
Főbb korszak: Tanglong 唐隆 (710)
8, Ruizong 睿宗 (710–712, második uralkodás)
Főbb korszak: Jingyun 景云 (710–711)
II. Virágzó Tang-kor (712–762)
A kulturális, gazdasági és katonai hatalom csúcspontja, amely egyben a dinasztia legnagyobb krízisébe, az An Lushan-felkelésbe torkollott.
9, Xuanzong 玄宗 (712–756) – A leghosszabb ideig uralkodó Tang császár, az aranykor és a bukás szimbóluma.
Főbb korszakok:
Kaiyuan 开元 (713–741 – a kulturális virágkor)
Tianbao 天宝 (742–756 – az An Lushan-felkelés kitörése)
Főbb költők: Li Bai 李白 (701 – 762), Du Fu 杜甫 (712 – 770), Wang Wei 王维 (701 – 761), Meng Haoran 孟浩然 (689 – 740), Gao Shi 高适 (kb. 704 – 765), Cen Shen 岑参 (715 – 770), Liu Zhangqing 刘长卿 (726-786), Qiu Wei 丘为 (709-804), Chang Jian 常建 (708?-765), Wang Changling 王昌龄 (698-756/57), Yuan Jie 元结 (719-772), Qian Qi 钱起 (722-780), Dai Shulun 戴叔伦 (732-789), Pei Di 裴迪 (714/6-?), Zu Yong 祖咏 (699-746), Wang Zhihuan 王之涣 (688-742)
Az An Lushan-lázadás (755–763) a kínai történelem egyik legvéresebb polgárháborúja volt, amely kettétörte a Tang-dinasztia aranykorát, és végzetesen legyengítette a birodalmat. Xuanzong 玄宗 császár uralkodása végén elhanyagolta az államügyeket, mert teljesen a kegyencei és a gyönyörű első ágyasa, Yang Guifei 杨贵妃 hatása alá került. A császári udvarban és a határvidékeken elindult a belső harc a hatalomért.
An Lushan 安禄山 szogd-türk származású, rendkívül tehetséges tábornok volt, akinek sikerült elnyernie a császár és Yang Guifei bizalmát, így hatalmas katonai erőt összpontosított a kezében az északkeleti határoknál. An Lushan kihasználta a főváros gyenge védelmét, és 755-ben fellázadt. Villámgyorsan elfoglalta a keleti fővárost, Luoyangot (ahol császárrá kikiáltva megalapította a kérészéletű Yan-dinasztiát), majd a nyugati fővárost, Chang'ant is, így a császár menekülni kényszerült. Útközben a saját testőrsége fellázadt, és arra kényszerítette Xuanzongot, hogy kivégeztesse szerelmét, Yang Guifeit, akit a katonák a katasztrófa fő felelősének tartottak. A császár beleőrült a bánatba, és fia, Suzong javára lemondott. Bár magát An Lushant már 757-ben meggyilkolta a saját fia, a felkelést csak 763-ra sikerült teljesen leverni, külső szövetségesek (példányul az ujgurok) segítségével.
A lázadás során tízmilliók haltak meg a harcok és az éhínség miatt. A Tang-dinasztia ugyan fennmaradt még bő egy évszázadig, de a központi hatalom megtört, a tartományi katonai kormányzók önállósodtak, és Kína nem nyerte vissza régi, virágzó fényét.
10, Suzong 肃宗 (756–762) – A felkelés alatt vette át a hatalmat menekülő apjától.
Főbb korszak: Zhide 至德 (756–758)
III. Középső Tang-kor (762–820)
A birodalom újjáépítésének és a tartományi katonai kormányzók (jiedushi) megfékezésének időszaka.
11, Daizong 代宗 (762–779)
Főbb korszak: Dali 大历 (766–779)
Főbb költők: Wei Yingwu 韦应物 (737?-792?), Sikong Shu 司空曙 (720-790), Jiao Ran 皎然 (730-799), Li Duan 李端 (743-782)
12, Dezong 德宗 (779–805)
Főbb korszak: Jianzhong 建中 (780–783)
13, Shunzong 顺宗 (805) – Betegsége miatt alig néhány hónap után lemondott.
Főbb korszak: Yongzhen 永贞 (805)
14, Xianzong 宪宗 (805–820) – Rövid időre visszaállította a központi hatalmat.
Főbb korszak: Yuanhe 元和 (806–820)
Főbb költők: Bai Juyi 白居易 (772 – 846), Han Yu 韩愈 (768 – 824), Meng Jiao 孟郊 (751 – 814), Liu Zongyuan 刘宗元 (773 – 819), Li Yi 李益 (746-829), Yuan Zhen 元稹 (779-831), Jia Dao 贾岛 (779-843)，Wang Jian 王建 (766?-830?), Quan Deyu 权德舆 (759-818)
IV. Késői Tang-kor (820–907)
A fokozatos és megállíthatatlan hanyatlás kora, amelyet az eunuchok hatalmi harcai és parasztfelkelések jellemeztek.
15, Muzong 穆宗 (820–824)
Főbb korszak: Changqing 长庆 (821–824)
16, Jingzong 敬宗 (824–827) – Eunuchok gyilkolták meg.
Főbb korszak: Baoli 宝历 (824–827)
17, Wenzong 文宗 (827–840)
Főbb korszak: Dahe 大和 (827–835)
Főbb költők: Du Mu 杜牧 (803 – 852), Xu Hun 许浑 (791-858), Ma Dai 马戴 (799-869),
18, Wuzong 武宗 (840–846) – A nagy buddhistaüldözés fűződik a nevéhez.
Főbb korszak: Huichang 会昌 (841–846)
Főbb költők: Li Shangyin 李商隐 (kb. 813 – 858),
19, Xuānzong 宣宗 (846–859) – Nem tévesztendő össze a virágkori Xuanzonggal (más írásjegy)! A Tang-kor utolsó erős, népszerű uralkodója.
Főbb korszak: Dachuan 大中 (847–859)
Főbb költők: Wen Tingyun 温庭筠 (812 – 866)
20, Yizong 懿宗(859–873)
Főbb korszak: Xiantong 咸通 (860–874)
21, Xizong 禧宗(873–888) – Uralkodása alatt tört ki a mindent romba döntő Huang Chao-féle parasztfelkelés.
Főbb korszak: Qianfu 乾符 (874–879)
Főbb költő: Li Xianyong 李咸用 (873 körül élt).
A Huang Chao-féle parasztfelkelés (874–884) a Késői Tang-kor legpusztítóbb lázadása volt, amely végleg térdre kényszerítette a dinasztiát, és közvetlenül előkészítette annak bukását.
A 9. század második felében szörnyű aszályok és áradások sújtották Kínát, a sáskajárás pedig elpusztította a termést. Az emberek éheztek, a kormányzat mégis könyörtelenül behajtotta az adókat a luxuséletet élő udvar és a hadsereg fenntartására. Mivel a Tang-állam monopolizálta és méregdrágán adta a sót, hatalmas illegális sócsempész hálózatok jöttek létre. Ezek tagjai fegyveres, szervezett bandákba tömörültek, és gyűlölték a kormányt.
Huang Chao 黄巢 egy gazdag sócsempész családból származott. Rendkívül művelt volt, de többször is megbukott a császári hivatalnokvizsgákon. Elkeseredésében és bosszúvágyból a lázadók élére állt. A lázadás először Shandong és Henan tartományokban indult el Wang Xianzhi vezetésével. Az ő halála után Huang Chao vette át a teljes irányítást, hatalmas seregével végigfosztogatta szinte egész Kínát. Seregei elfoglalták és kifosztották a déli kereskedelmi központot, Guangzhout. A történeti források szerint Huang Chao csapatai százezernél is több külföldi (muszlim, zsidó, keresztény és perzsa) kereskedőt mészároltak le. Észak felé fordulva elfoglalta Luoyangot, majd 881-ben bevonult a fővárosba, Chang'anba, mire Xizong 禧宗 császár elmenekült. Huang Chao császárrá kikiáltva magát megalapította a Qi-dinasztiá, de nem tudott stabil államot szervezni; katonái terror alatt tartották Chang'ant, a feljegyzések szerint az éhínség miatt még a kannibalizmusig is eljutottak. A Tang-udvar külső segítséggel ellentámadást indított. Kiszorították Huang Chaót a fővárosból, aki 884-ben, a vereségek után vagy öngyilkosságot követett el, vagy saját unokaöccse ölte meg.
Bár a lázadást leverték, a Tang-dinasztia ebből már nem tudott felállni. A császári fővárosok romokban hevertek, a gazdaság összeomlott. A hatalom valójában a helyi hadurak kezébe került.
Közülük a legjelentősebb Zhu Wen 朱温volt – egy egykori lázadó generális, aki átállt a Tangokhoz –, aki végül 907-ben megfosztotta trónjától az utolsó Tang császárt, és ezzel Kínát a teljes politikai széttagoltságba (az Öt dinasztia és a Tíz királyság korába) taszította.
22, Zhaozong 昭宗(888–904) – Hadurak bábja.
Főbb korszak: Tianfu 天复 (901–904)
23, Ai 哀, más néven Aidi 哀帝vagy Zhaoxuandi 昭宣帝(904–907) – Az utolsó Tang császár, akit Zhu Wen hadúr mondatott le, lezárta a dinasztia történetét.
Főbb korszak: Tianyou 天佑 (904–907)
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tang-dinasztia