Kínai olvasmányaim, 中国小说

Több, mint két éve, hogy elvarázsolt egy kínai regény, és azóta is, ha csak tehetem, kínai regényeket olvasok. A tanárnőm néhány hónapja mesélt a négy kínai klasszikus regényről, amelyet minden kínainak ismernie kell. Először ezekről fogok írni, bár még csak kettőt olvastam el. A harmadikat holnap kezdem. 

1, Wú Chéng'ēn 吴承恩 ：Nyugati utazás 《西游记》

2, Cáo Xuěqín 曹雪芹 :A vörös szoba álma 《红楼梦》

3，Shi Naian 施耐庵：Vízparti történet 《水浒传》

4，Luō Guànzhōng   罗贯中： A három királyság története 《三国演义》

A Nyugati utazást ekkortájt már olvastam. Ha nagyon röviden kellene elmesélnem a történetet, arról szól, hogy egy taoista pap, az égiektől kap három segítséget egy nehéz útra, amikor valamilyen szent iratokat kell elvinnie nagyon messzire (talán Indiába?). A három segítség nem földi lény, hanem különböző szellemi szinten álló, állatbőrbe bújtatott lények. A legnagyobb ereje a majomnak (孙悟空 Sūnwùkōng) (Majomkirálynak) van, aztán jön a disznó és a sárkány. Az egyszerű taoista pap halad az útján, és lépten-nyomon nehézségekbe ütközik, különböző démoni lényekkel, szellemekkel, rosszakarókkal, természeti akadályokkal, amelyekkel meg kell küzdenie. Izgalmas és varázslatos világa volt a könyvnek, nagyon szívesen olvastam. 

Aztán elolvastam A vörös szoba álmát, és most fejeztem be a könyvből készült 1987-es, a legtöbb kínai szerinti klasszikus Vörös szoba álma tévésorozatot. (Azóta többen is feldolgozták, de soha egyik sem lett olyan sikeres, mint az 1987-es változat. Tényleg elragadók a szereplők, és az egész világ, amit ott bemutat). Sajnos, csak kínaiul van fent, így aki nem érti legalább minimálisan a nyelvet, és nem olvasta a könyvet, nem fogja érteni a dolgokat. Ha röviden kellene elmesélnem a történetet, akkor egy jómódú kínai család történetéről szól, ahogy egy kínai hagyományos udvarházba (四合院 Sìhéyuàn) élik a mindennapi életüket. A főszereplő pár: Bǎoyù és Lín mèimei (宝玉， 林妹妹), akiknek bemutatja közös fiatalkorát ebben az óriási parkkal övezett udvarházban. Rengetegen élnek ott, rokonok és szolgálóik. Külön a hölgyek és a férfiak. Megismerkedhet az ember klasszikus kínai szokásokkal, pl. esküvők, temetések, őszközép ünnep, kínai opera, kínai verselés, stb. megismerkedhet azzal, hogyan viselkedtek egymással az akkori kínai emberek, idősebb nők és fiatalabbak, szolgálók és gazdáik, unokatestvérek. Sajnos az író, Cao Xueqin meghalt, mielőtt be tudta volna fejezni a regényt, így - nem tudni pontosan ki(k) - mások fejezték be azt, és nem tudni az író eredeti célját. A könyvben viszonylag pozitív véget ér a történet. A tévésorozatban viszont abszolút drámai a vége. A filmben sok példát lehetett látni arra, hogyan ütötték el a fiatalok az idejüket abban az időben, amikor még semmi elektromos dolog nem terelte el a figyelmüket, pl. verseket írtak, maguk közt versenyeztek, ki ír jobban, ördöglakattal játszottak, különböző táblás játékokkal játszottak, a parkban sétáltak, énekeltek, táncoltak, stb. Engem szintén megfogott ez a belső világ is, holott teljesen távol áll tőlem a családi kötelékek ilyen szoros formájának megfigyelése.