12, Nyáridőn a déli pavilonban Xin Da-ra gondolván, Meng Haoran, 夏日南亭怀辛大 ,孟浩然.
夏日南亭怀辛大
孟浩然. (689/91 - 740)
山光忽西落，池月渐东上。
散发乘夕凉，开轩卧闲敞。
荷风送香气，竹露滴清响。
欲取鸣琴弹，恨无知音赏。
感此怀故人，终宵劳梦想。
Xiàrìnán tíng huái Xīn Dà
Mèng Hàorán
Shān guāng hū xī luò, chí yuè jiàn dōng shàng.
Sànfà chéng xī liáng, kāi xuān wò xián chǎng.
Hé fēng sòng xiāngqì, zhú lù dī qīng xiǎng.
Yù qǔ míng qín dàn, hèn wú zhīyīn shǎng.
Gǎn cǐ huái gùrén, zhōng xiāo láo mèngxiǎng.
Nyáridőn a déli pavilonban Xin Da-ra gondolván
Meng Haoran (689/91 - 740)
Hegyi napfény hirtelen nyugatra hull; Tavi holdfény lassan kel kelet felül.
Kibontott hajjal bércek hűvösében; Nyílt, tágas teraszon fekszem tétlenül.
Lótuszvirág, szél árasztja illatát; Bambuszlevélről harmat csepeg halkan.
Szeretném hárfámat megpendíteni; De bánt, hogy hangomhoz mind tudatlan.
Visszagondolok öreg barátomra; Éjfél van, hiánya fájó álmomban.
Meng Haoran 39 éves koráig élt vidéken, a szülővárosa melletti családi birtokán. Tanult, írogatott, borozgatott és szerette a természetet. Végül isz. 727-ben döntött úgy, hogy feladja a vidéki életét és a fővárosba költözött (Chang'an). Itt le szerette volna tenni a császári vizsgát (进士 - Jinshi) , és barátokat, kapcsolatokat szeretett volna találni, hogy versei híresekké válhassanak. De chang'ani vizsgája nem sikerült, és főképp saját büszkesége és makacssága miatt nem sikerültek a magasabb rangú emberekkel a kapcsolatai sem jól. Így aztán visszatért vidékre.
De ezt a versét még fiatalon, húszas évei végén írhatta, amikor feltételezhetően egy helyi írástudó (Xin Da, Xin E), akivel korábbi nyarakon együtt borozgattak, zenélgettek a pavilonban, hiányzott neki. Nem csak egyszerű barát volt neki Xin Da, hanem a zhiyin-je (知音 – Zhiyin, amely szó eredetéről egy idióma szól, amelyet a blogon megtalálsz, ha az aláhúzott írásjelekre kattintasz).
(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik).
Meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=kMLTfUJq99s&ab_channel=qingshengzhang
2026.05.11-én Meng Haoran egy másik versét is közzétettem a blogon, amely Xin Da-nak szól, a címe: 西山寻辛谔 Felkeresem Xin E-t a Nyugati-hegyen. Ezen a linken elolvasható.
A vers korábbi változata Weöres Sándor fordításában:
Nyáron a Déli Napozóban
Meng Hao-Zsan
Nyugaton hamvad a hegyi alkony,
keleti tóból a lassú hold kel.
Hajam kibontom az esti hűsben,
ablakot tárok, békén lefekszem.
Lótuszillatot sodor a szellő,
bambuszlevélről harmat hull, zizzen.
Fuvolám fognám és muzsikálnék;
ki értené meg itt idegenben?
Reád gondolok, öreg barátom,
gyakran felbukkansz az éjeimben.
Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 29. old.
A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában:
Nyári éjjel
Meng Hao-Zsan
A fény kilobban a tüzes hegyormon,
a tó fölött a Hold sétál szomorgón.
Lótusz-illatot hoznak a fuvalmak,
bambuszlevél hull és az éji harmat...
Most játszanék a lanton. Ám kinek?
Ki hallja itt meg és ki érti meg?
Rád gondolok hát hű barát, vivódva,
ó, éji álmaim megbolygatója!
Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 31.old.