喜见外弟又言别

李益 (746-829)

十年离乱后，长大一相逢。

问姓惊初见，称名忆旧容。

别来沧海事，语罢暮天钟。

明日巴陵道，秋山又几重。

Xǐ jiàn wài dì yòu yán bié

Lǐ Yì (746-829)

Shí nián líluàn hòu, zhǎng dà yī xiāngféng.

Wèn xìng jīng chū jiàn, chēngmíng yì jiù róng.

Bié lái cānghǎi shì, yǔ bà mù tiān zhōng.

Míngrì Bālíng dào, qiūshān yòu jǐ zhòng.

Örömmel látom unokatestvérem újra, és máris búcsúzunk

Li Yi (746-829)

Tíz évvel azután, hogy a káosz szétválasztott; Már felnőttként, váratlanul újra találkoztunk.

Először meglepetten kérdeztem a nevedet; S hallatára felidéztem régi kinézeted.

Nagyot változott a világ elválásunk óta; Alkonyi harangszóig csak beszélgetünk róla.

Holnap reggel útnak indulsz Baling irányába; Mennyire lesz nehéz így az őszi hegyek súlya?

Li Yi a közép-Tang-kor költője volt, karrierje nagy részét katonai tanácsadóként és törzstisztként töltötte a zord északnyugati határvidéken. Ismerte a háborút, helyőrségek magányát, a katonák szenvedését. A "káosz" szó a helyi katonai lázadásokra és a hadurak csatáira utal, amelyek az An Lushan-lázadás után évtizedekig pusztították Kínát. A költő és családja is elmenekült szülőföldjéről és elveszítették egymást szem elől. 

A költő és anyai ági unokatestvére valahol délen, a Jangce-folyó vidékén futottak össze véletlenül, és az unokatestvér másnap reggel indult tovább Baling felé vezető veszélyes utakon. 

巴陵 bālíng: Helységnév, ahová unokatestvére tart, a mai Hunan-beli Yueyang, a Dongting-tó partja.

沧海事 cānghǎi shì: 沧海桑田: egy régi metafora a világ nagy változásaira: a tengerek eperfölddé váltak, az eperföldek pedig tengerekké, erre utal a "tenger dolgai" kifejezéssel.

A vers témája nagyon hasonló a blogon ezt megelőző verséhez: Dai Shulun: Összefutottunk folyóparti falumból való régi barátommal egy vendégházban. 戴叔伦: 客夜与故人偶集/江乡故人偶集客舍

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik). 

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=K4AAWqUOtFE

A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában: 

Rövid, voldog találkozás sógorommal

Li Ji

Fejünk fölött tíz bús év elviharzott

s találkoztunk. Előbb meg sem ismertelek,

de hogy kiejtetted gyermekkori neved,

egyszerre ujra láttam kihamvadt, ifjú arcod...

Aztán beszélgettünk mindenről patakzó

özönbe, mig nem szólt az estharangszó...

Holnap már Délre indulsz s hogy vágyad megelőzd,

majd szirtről-szirtre ugrálsz és itt hagyod az Őszt. 

Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 96.old.