37, Hallgatom An Wanshant, ahogy fújja... Li Qi, 听安万善吹觱篥歌, 李颀
听安万善吹觱篥歌
李颀 (690-751）
南山截竹为觱篥，此乐本自龟兹出。
流传汉地曲转奇，凉州胡人为我吹。
傍邻闻者多叹息，远客思乡皆泪垂。
世人解听不解赏，长飙风中自来往。
枯桑老柏寒飕飗，九雏鸣凤乱啾啾。
龙吟虎啸一时发，万籁百泉相与秋。
忽然更作渔阳掺，黄云萧条白日暗。
变调如闻杨柳春，上林繁花照眼新。
岁夜高堂列明烛，美酒一杯声一曲。
Tīng ān wànshàn chuī bìlì gē
Lǐ Qí (690-751)
Nánshān jié zhú wèi bìlì, cǐ lè běn zì Qiūcí chū.
Liúchuán hàn de qū zhuǎn qí, liángzhōu húrén wéi wǒ chuī.
Bàng lín wén zhě duō tànxí, yuǎn kè sīxiāng jiē lèi chuí.
Shìrén jiě tīng bù jiě shǎng, zhǎng biāofēng zhōng zì láiwǎng.
Kū sāng lǎo bǎi hán sōu liú, jiǔ chú míng fèng luàn jiūjiū.
Lóng yín hǔ xiào yīshí fā, wànlài bǎi quán xiāng yǔ qiū.
Hūrán gēng zuò yúyáng càn, huáng yún xiāotiáo bái rì àn.
Biàndiào rú wén yángliǔ chūn, shànglín fánhuā zhào yǎn xīn.
Suì yè gāotáng liè míng zhú, měijiǔ yībēi shēng yī qū.
Hallgatom An Wanshant, ahogy fújja a Bìlì sípon a dalt
Li Qi (690-751)
A Déli-hegyekben vágták a bambuszt bílínek; De a növényi szárak rég Qiuciben teremtek.
A Han-földön elterjedt újszerű dallama; Amit nekem fúj el liangzhou-i hu-nép fia.
Aki szomszédjától hallja, nagyot sóhajt rajta; Távoli utazó honvágytól könnyeit sírja.
Hallgatja a közember, de értelmét nem tudja; Egymaga megy a viharban elejétől fogva.
Kiszáradt eper, vén ciprus közt fütyül, mint zord szél; És visong, mint kilenc rendetlen főnix fióka.
Sárkányok éneke, tigris kurta kiáltása; Az őszi természet összes hangja együtt szól ma.
Hirtelen úgy dörren, mint Yuyang tragikus dobja; Az arany felhőket sivár sötétségbe vonja.
Aztán hangszínt vált, s máris füzek tavaszát érzem; S temérdek, vakító virágot Shanglin-kertjében.
Szilveszter éjjel gyertyák között a nagyteremben; Egy pohár finom borral elveszek e zenében.
bìlì (觱篥): bambuszból készült, népi fúvós hangszer
Qiūcí (龟兹): ókori város, jelenleg Xinjiang területén vannak romjai.
An Wanshan (安万善): Egy híres, Liangzhou vidékéről származó "hu" származású zenész.
Liángzhōu húrén (凉州胡人): a hú-k, etnikai csoport az ősi Észak-nyugat Kínában, barbár nép. Liangzhou Xingjiang területén van.
Yúyáng (渔阳): helységnév, amelyről egy népi dob kapta a nevét. A dallam hirtelen átvált a yuyangi dobpergetés stílusára, amely vad, ritmikus, fenyegető katonai menetdal. Amikor ezt fújja a zenész, Li Qi szeme előtt a háborúk sárga felhői lepik el az eget.
Shànglín (上林): ősi palotakert volt, hatalmas, császári vadászpark, 300-400 négyzetkilométer területű "kert" Chang'an mellett. A parkban 12 kapu, 36 különálló kert, 20-nál is több palota és mesterséges tavak kaptak helyet. 2000 féle ritka, egzotikus fafajt és virágot ültettek ide. A parkban szabadon engedett ritka és vadállatokat tartottak.
Meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=gj2xGaJk89k&ab_channel=qingshengzhang
Li Qi az óév utolsó éjszakáját együtt ünnepelte An Wanshannal, egyedül egy teremben. Az An Wanshan féle külföldi zenészek népszerűek voltak Chang'anban, de afféle udvari szórakoztatók voltak, akiket a gazdagok kedvülk szerint adtak-vettek, vagy hívtak meg lakomára. Li Qi sajnálatot érzett és megértette ezt a gyökértelen fiatal fiút, ő is egyedül érezte magát a nyüzsgő nagyvárosban, és a bili-síp hangja megegyezett a belső világának zenéjével.
(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik).