利州南渡

温庭筠 (812-870)

澹然空水对斜晖，曲岛苍茫接翠微。

波上马嘶看棹去，柳边人歇待船归。

数丛沙草群鸥散，万顷江田一鹭飞。

谁解乘舟寻范蠡，五湖烟水独忘机。

Lìzhōu nán dù

Wēn Tíngyún (812-870)

Dànrán kōng shuǐ duì xiéhuī, qū dǎo cāngmáng jiē cuìwēi.

Bō shàngmǎ sī kàn zhào qù, liǔ biān rén xiē dài chuán guī.

Shù cóng shā cǎo qún ōu sàn, wànqǐng jiāngtián yī lù fēi.

Shéi jiě chéng zhōu xún fànlí, wǔ hú yān shuǐ dú wàng jī.

Átkelés a déli Lizhouban

Wen Tingyun (812-870)

Esti napsugarak a vízfodrokon megcsillannak; Kanyargós szigetek zöld hegyekkel egybemosódnak.

Hullámok tetején lónyerítés, távolban csónak; Érkeztére egy fűz alatt emberek várakoznak.

Bokrok és homoki füvek közt sirályok repülnek; Egy gém száll folyómeder felett, végtelen rizsföldek.

Ki tudja merre járhatott itt Fan Li kis ladikja; Öt tó közönyös homálya feledésbe borítja.

Wen Tingyun a késő Tang-korszak nagyon tehetséges költője volt, de a viselkedése miatt folyton botrányokba keveredett. Imádta a bordélyházakat, kocsmákat, pimasz volt a hatalommal rendelkezőkkel, és híres volt arról, hogy a császári vizsgákon pénzért vagy szívességből más diákok helyett írt zseniális verseket. A kormányzat gyűlölte, száműzte őt a fővárosból, jelentéktelen posztokra vidékre. Ebben a versben Sichuanba száműzték, és ő leírja a folyamon való kompozást, ami szimbolizálja az átmeneti állapotot, bizonytalanságot, magányt. 

范蠡 Fànlí (ie.536-ie.448): Politikus, katonai stratéga, közgazdász. A Tavaszi-őszi időszakban Yue-királyságban (越国) szolgálta a királyt (王勾践). Tanácsaival segített elpusztítani Wu-királyságát (吴国), majd ez után ahelyett, hogy kérte volna a jusság, rangot, rájött, hogy a politika veszélyes játék. Fogta vagyonát, (és a legenda szerint Xi Shit, a világ legszebb nőjét),  feladta a hivatalát és egy csónakkal elment az öt tó vidékére, és többé nem látta senki.

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=uUMx1HbCQZ4