滁州西涧

韦应物 (737-792)

独怜幽草涧边生，上有黄鹂深树鸣。

春潮带雨晚来急，野渡无人舟自横。

Chúzhōu xī jiàn

Wéi Yìngwù (737-792)

Dú lián yōu cǎo jiàn biān shēng, shàng yǒu huánglí shēn shù míng.

Chūn cháo dài yǔ wǎn lái jí, yědù wú rén zhōu zì héng.

Chuzhou nyugati patakja

Wei Yingwu (737-792)

Szeretem a patakvölgyben a parti füveket;

Míg hallom a felzengő sárgarigó éneket.

Esti esőt a tavaszi ár sietve hordja;

Magában sodródik az átkelő üres kompja.

Wei Yingwu isz.781-ben, a Tang-kor középső szakaszában írta ezt a verset, amikor a költő még Chuzhou kormányzója volt.  滁州西涧 (Chúzhōu xī jiàn): Chuzhou, helynév a mai Anhui-tartomány területén. A nyugati patak a város nyugati részén lévő Shangma (上马) folyóra utal. Amikor a költő a hivatal ideje alatt pihenőt tartott, vagy megfáradt, akkor magányos sétákat tett ezen a külvárosi vidéken. De a puszta tájleírás mögött politikai feszültség van. Wei Yingwu reformer alkatú, mélyen humánus tisztviselő volt, de rájött, hogy az An Lushan-lázadás után tehetetlen, nem tud segíteni a népnek. A versben a képek "parti füvek", a tiszta jellemű, mellőzött, egyszerű embereket jelenti. A sárgarigó a csillogó tolú, törtető politikusok metaforája. A tavaszi ár a lázadás és az utána következő káosz. Az üresen sodródó komp a költő, aki üres, funkcióját vesztett eszköz a történelem viharában. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=NWLgkSxIjsc&ab_channel=%E4%B8%89%E6%B1%9F%E6%B0%B4