Chen Zi'ang a korai Tang-kor irodalmi reformere volt. Gazdag családból származott, és csak később fordult a könyvek felé, viszont utálta az udvari költészetet, mert üresnek és giccsesnek tartotta. Erőteljesen, őszintén fogalmazott, szókimondása miatt többször ült börtönbe, és ott is halt meg mindössze 41 évesen. Ez a vers 696-697 táján született egy katonai hadjárat idején. A khitan törzsek betörtek a birodalom területére, és Wu Zetian 武则天 császárnő (Kína egyetlen császárnője), Wu Youyi 武攸宜  herceget nevezte ki főparancsoknak, Chen Zi'angot pedig melléosztották politikai és katonai tanácsadónak. Az előörs katasztrófális vereséget szenvedett, amikor Chen Zi'ang kérte, hogy osszanak be mellé tízezer elit katonák, és ő vezeti őket rohamra az ellenség ellen. A herceg elutasította a tervet, mert annak magabiztossága felbőszítette, és lefokozta és megalázta a költőt. Ekkor Chen Zi'ang meglátogatta a Youzhou-teraszt, ahol Yan állam Zhao királya 燕昭王 azért építtetett, hogy a birodalom legtehetségesebb tudósait, stratégáit magához vonzza, és meghallgassa tanácsaikat. Ám ezidőtájt a terasz romos, az egykori dicső múlt és a siralmas jelen között óriási volt a különbség. Ez ihlette meg a költőt a vers megírására.