丹青引赠曹将军霸

杜甫 (712-770)

将军魏武之子孙，于今为庶为清门。

英雄割据虽已矣，文采风流犹尚存。

学书初学卫夫人，但恨无过王右军。

丹青不知老将至，富贵于我如浮云。

开元之中常引见，承恩数上南薰殿。

凌烟功臣少颜色，将军下笔开生面。

良相头上进贤冠，将士腰间大羽箭。

褒公鄂公毛发动，英姿飒爽来酣战。

先帝天马玉花骢，画工如山貌不同。

是日牵来赤墀下，迥立阊阖生长风。

诏谓将军拂绢素，意匠惨澹经营中。

斯须九重真龙出，一洗万古凡马空。

玉花却在御榻上，榻上庭前屹相向。

至尊含笑催赐金，圉人太仆皆惆怅。

弟子韩干早入室，亦能画马穷殊相。

干惟画肉不画骨，忍使骅骝气凋丧。

将军画善盖有神，必逢佳士亦写真。

即今漂泊干戈际，屡貌寻常行路人。

途穷反遭俗眼白，世上未有如公贫。

但看古来盛名下，终日坎壈缠其身。

Dānqīng yǐn zèng cáo jiāngjūn bà

Dù Fǔ (712-770)

Jiāngjūn wèi wǔzhī zǐsūn, yú jīn wéi shù wèi qīng mén.

Yīngxióng gējù suī yǐ yǐ, wéncǎi fēngliú yóu shàng cún.

Xué shū chūxué wèi fūrén, dàn hèn wúguò wángyòujūn.

Dānqīng bùzhī lǎojiàng zhì, fùguì yú wǒ rú fúyún.

Kāiyuán zhī zhōngcháng yǐnjiàn, chéng ēn shù shàng nán xūn diàn.

Líng yān gōngchén shǎo yánsè, jiāngjūn xiàbǐ kāi shēng miàn.

Liángxiāng tóu shàng jìnxiánguān, jiàngshì yāo jiān dàyǔ jiàn.

Bāo gōng è gōng máo fǎ dòng, yīngzī sàshuǎng lái hānzhàn.

Xiāndì tiānmǎ yùhuācōng, huàgōng rúshān mào bùtóng.

Shì rì qiān lái chì chí xià, jiǒng lì chāng hé shēng cháng fēng.

Zhào wèi jiāngjūn fú juàn sù, yìjiàng cǎndàn jīngyíng zhōng.

Sī xū jiǔchóng zhēn lóng chū, yī xǐ wàngǔ fán mǎ kōng.

Yù huā què zài yù tà shàng, tà shàng tíng qián yì xiāngxiàng.

Zhìzūn hánxiào cuī cì jīn, yǔ rén tài pū jiē chóuchàng.

Dìzǐ hán gàn zǎo rùshì, yì néng huà mǎ qióng shū xiāng.

Gàn wéi huà ròu bù huà gǔ, rěn shǐ huá liú qì diāo sàng.

Jiāngjūn huà shàn gài yǒu shén, bì féng jiā shì yì xiězhēn.

Jíjīn piāobó gāngē jì, lǚ mào xúncháng xínglù rén.

Tú qióng fǎn zāo sú yǎnbái, shìshàng wèi yǒurú gōng pín.

Dàn kàn gǔlái shèngmíng xià, zhōngrì kǎn lǎn chán qí shēn.

Cao Ba festészetéről

Du Fu (712-770)

Wei Wu tábornokának leszármazottja; Elszegényedett közember lett mostanra.

A hős szeparatisták kora lecsengett; Ám nemes érzelmei ma is léteznek.

Kalligráfiát Wei-asszonytól felszedett; Meghaladni Wang You Jin-t, ilyent nem tehet.

Öregedésre nem figyel, csak festeget; Múló felhőként nézte csak a jólétet.

Kaiyuan táján az udvar gyakran hívta; Császári kegyért járt Nanxun-palotába.

Hős alapítóink színei megkopva; Ő festett újra életet az arcukra.

Bölcs miniszter fejére tudós süveget; Bátor hadvezér derekára nyílvesszőket.

Bao Gong s E Gong haja mintha mozogna; Hősökként küzdenek mámoros csatába.

Deres jádevirág, a Császár szép lova; Máig megfestetlen maradt a képmása.

Midőn a palotalépcsőhöz vezetik; Büszke tartására  a szél felkavarodik.

Felsőbb parancsra egy selyemvásznat hozott; Úgy dolgozott a képén, mint egy megszállott.

Kilenc-kapu sárkányát megteremtette; Az összes lovas portrét eltörölte vele.

Jádevirág képe a festőállványon; Ugyanaz a ló, ki kint áll az udvaron!

Mosolyog már a császár, aranyat hozat; A lovászok, szolgák mind búsan ámulnak.

Csakhamar Han Gant tanítványul fogadta; Aki a lovat festeni szintén tudta.

Azonban Gan csak húst fest, nem fest csontokat; Megfosztja szellemüktől a paripákat.

De az, hogy Ő így fest, Istenek rejtélye; Arcképén ott van az uraság jelleme. 

Most, hogy a világban háború zajlik; Csak egyszerű emberek képén dolgozik. 

Kegyetlen, amivel kell szembesülnie; Mert igazság a földön nem lesz sohase.

De a világon a fényes hírességek; Mindig nyomorban és nehézségben élnek.

曹霸（約694年-?）(Cáo Bà): A Tang-dinasztia híres festője, bár egyetlen képe sem maradt fenn, éppen Du Fu verseiből tudjuk, hogy – főként – a lovak ábrázolásához volt isteni tehetsége. Megfestette Táng Xuánzōng (唐玄宗) lovát, Yùhuācōng-ot (玉花骢), amiért a császár földdel, lovakkal és arannyal jutalmazta. Amikor kitört az An-shi lázadás (安史) Cao Ba-t elbocsátották a hivatalából (egy festmény miatt, ami a Tang-dinasztiára utalt), mint minden olyan személyt, aki a Tang-kori császárhoz volt hű. (Kínában 755-763-ig zajlott az An Lushen felkelés (An-Shi-lázadás). An Lushen a Tang katonai rendszer tábornoka volt, ő vezette, majd miután a saját fia megölte, Shi Simeng folytatta, Fővárosa ekkor Chang'an, amit sikerült megszerezniük a felkelőknek, mire a lakosság nagy része elmenekült. A forradalom leverése után a Tang-dinasztia megroggyant, politikai zűrzavar volt az országban, területeket vesztett Kína. Du Fu a lázadáskor (756-57) Chang'anban élt, ezért versei elsődleges információ források a korszak hatalmas megrázkódtatásáról). Ez után hajléktalanul élt, száműzetésben, nem volt pénze, abból élt, hogy portrékat festett másoknak. Élete nehéz lett, ekkor találkozott vele Du Fu. Az ő verseiből ismerhettük meg Cao Ba-t. Du Fu sem volt már ekkor jó bőrben, betegeskedő öregember volt, aki fűkunyhóban élt, és ő is menekült. De amikor meglátta az egykor gazdag, tehetséges császári festőt, szíven ütötte a látvány, és megírta ezt az elégiát. 

魏武 Wei Wu tábornok: másképpen Cao Cao 曹操, egykor nagyon híres hadúr és költő. Cao Ba egyenesági leszármazottja volt. 

卫夫人 (272-349) (wèi fūrén): a Jin-dinasztia 晋朝 híres női kalligráfusa.

王右军 (303-361) (wángyòujūn): a Jin-dinasztia 晋朝 híres kalligráfusa. Eredeti neve Wang Xizhi, a Youjun katonai rangja volt. Ő volt a kínai történelem valaha élt legnagyobb, szentként tisztelt kalligráfusa. Du Fu azt mondja, Cao Ba már majdnem olyan zseniális, mint ő. 

割据 (gējù): Szeparatizmus. Az országban egyes helyi politikai erők, rezsimek, zsarnokok, hadurak, akik fegyveres erővel rendelkeznek. Az ellenőrzésük alatt álló területeket elkülönítik az eredeti ország irányítási struktúrájától. Nagyfokú autonómiával rendelkeznek, nem ismerik el a fennálló központi kormányzatot, helyi adókat szednek, helyi kormányzás. Itt a költő Cao Cao-ra a költő felmenőjére gondol, aki ilyen volt. 

开元 (kāiyuán): Táng Xuánzōng 唐玄宗 uralkodásának idejét hívják így. (685-762)

南薰殿 (nán xūn diàn): Palota neve a Tang-korban, amely császári rezidenciaként szoltált. Ebben volt egy Lingyan-pavilon 凌烟阁 hely, amelynek háborús hősökkel volt kifestve a fala. Ezeket az idő megkoptatta, és Cao Ba új életet lehelt beléjük.

Bao Gong és E Gong (褒公鄂公):  a Tang-dinasztia alapításánk legnaogybb hadvezérei voltak. 

玉花骢 (yùhuācōng): Jáde-virág deres. Táng Xuánzōng mitikus származású csatalovának a neve.

韩干 (Hán Gàn): Cao Ba tanítványa, követője, a Tang-dinasztia híres festője. Hasonlóan lovakat és figurákat rajzolt, de Du Fu szerint sosem volt olyan jó, mint mester, mert a ló lelkét nem tudta megfesteni. Sőt, amíg a mestere az utcákon nyomorgott, ő továbbra is gazdag maradt, és ez nem tetszett Du Funak. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik).  

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=EQLDqACFboo&ab_channel=qingshengzhang

A vers korábbi változata Weöres Sándor fordításában

Ének egy festményről

Cao generálisnak

Tu Fu

Ki hadakat vezettél s Vej ura, Vu az ősöd,

nemes tisztséged múltán most mégnemesebb lettél:

a hódítók elmúlnak és minden merészségük,

de szépség mesterére sose borul jeges tél. 

Az ecset csinját-binját Vej urnőtől tanultad,

Vang Hszi-cse nyomdokáb így léptél másodiknak,

művészetedhez hűen nem törődsz az idővel,

melletted vagyon és hír, mint felhők, tova-úsznak.

A nagy császárt szolgáltad a Jó Kezdet korábann,

vele gyakran időztél Déli Szél Udvarában;

a nagyokat sorjában elhagyta már az élet:

ecseted őrzi őket a Hírnév Csarnokában. 

A hűség füzérével a jókat koronáztad,

övükben nyilvesszőkkel festéd a katonákat

és császárod sok ősét oly-módon örökítéd,

amint csatából jönnek s őrzik a harci lázat;

s a császár paripáját, kedvenc Jáde-virágát

hányféle mozdulattal festette a csodálat!

Egy nap a vörösmárvány lépcsősoron vezették,

közeledett az este, árnyak körüllebegték;

s megparancsolták néked: most folytasd mesterséged!

élteddé sűrűdött a selyem és a festék. 

És sárkány-ráród akkor, szinte mennyből ugorva,

a földi paripákat ezerszer felülmúlta:

új Jáde-virág nézett a nagy feszes selyemről,

másik a lépcsősorról, egymásra csodálkozva.

Mosollyal, adománnyal jutalmaztott a császár,

mandarinok s lovászok ámulatában álltál. 

Hű tanítványod, Han Kan, iparkodik nyomodban

és elles minden mozgást, tartást a paripáknál,

de míg a húst lefesti, a csontot elfelejti: 

a legremekebb ló is élet s lélek híján áll. 

Te, túl az ügyességen, isteni festő lettél:

nagy, teljes férfi-sorsot, nem csak lovat festettél;

s ugyan hová jutottál? zürzavarban bolyongva

szürke járókelőket festesz meg hébe-korba.

csak a szemük vehérét villantják remekedre,

bizony senkise tisztább s ágrólszakadtabb, mint te;

a rég-múlt sok írását idézem tanulságul:

mindig keserves sors jut az igaz művészekre.

Forrás: Li Taj-Po, Tu Fu, Po Csü-Ji versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1976, 225.old.