64, Összefutottunk folyóparti falumból való régi barátommal egy vendégházban, Dai Shulun, 江乡故人偶集客舍, 戴叔伦

2024.09.15
客夜与故人偶集/ 江乡故人偶集客舍,戴叔伦
客夜与故人偶集/ 江乡故人偶集客舍,戴叔伦

客夜与故人偶集/

江乡故人偶集客舍


戴叔伦 732-789

天秋月又满,城阙夜千重。

还作江南会,翻疑梦里逢。

风枝惊暗鹊,露草泣寒蛩。

羁旅长堪醉,相留畏晓钟。


Kè yè yǔ gùrén ǒu jí/Jiāng xiāng gùrén ǒu jíkè shě 

Dài Shūlún 732-789

Tiān qiūyuè yòu mǎn, chéngquē yè qiān zhòng.

Hái zuò jiāngnán huì, fān yí mèng lǐ féng.

Fēng zhī jīng àn què, lùcǎo qì hán qióng. 

 Jīlǚ zhǎng kān zuì, xiāng liú wèi xiǎo zhōng.


Összefutottunk folyóparti falumból való régi barátommal egy vendégházban

Dài Shūlún 732-789

Őszre jár az idő, telehold van újra; S a város tornya a sötét égbe bújva…

Talán csak nem megint Jiangnangban vagyok; Ez lehet, hogy nem is igaz, csak álmodok?

Szél által fújt ágról a szarka felrepül; Harmatos fűben hideg tücsök hegedül.

Idegen földön vagyunk, hát jól berúgunk; Csak hajnali harangszóig maradhatunk!


Dai Shulun Runzhouból (mai Jiangsu, Jiangnan régió) származott, fiatal éveit az An Lushan-lázadás borzalmai közt töltötte állandó félelemben és menekülésben. A vers a lázadás utáni évtizedekben született, amikor a birodalom még darabokban hevert, az utak veszélyesek voltak, a gazdaság romokban állt, az emberek elszakadtak családjuktól, és semmit sem tudtak egymásról évekig. Valószínűleg a verset Chang'anban írta a költő, aki ott élt idegenként, otthonától távol. 

Ilyen körülmények között fut össze Dai Shulun egykori, falubeli barátjával egy vendégházban. A háborús pusztítások óta évek teltek el, semmit sem tudtak a másikról, talán úgy is gondolták, a másik már halott, amikor hirtelen meglátják egymást. Erre utal a sor: Talán csak nem újra Jiangnanban vagyok; de lehet, hogy nem is igaz, csak álmodok? 

A szél által fújt ágról a szarka felrepül egy ókori versre utal (Cao Cao 曹操:  Duan ge xing 短歌行) , amelyben a szél által megrázott fáról ijedten felrepül az ott éjszakázó madár. Itt a barátokat jelképezi, akiknek nincs otthonuk, ide-oda sodródnak, mint a riadt madrak az éjszai szélben. 

A Tang-korban a hajnali harangszó jelentette a kijárási tilalom végét, a városkapuk megnyitását. Tudták, hogy amint megszólal a harang, azonnal el kell válniuk egymástól, ki tudja hány évre, lehet, soha nem találkoznak többé. Ezért akarnak minél többet inni, hogy elfelejtsék a közeledő, fájdalmas válást. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik). 

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=gT2mpX5SSfE


Share