终南望馀雪

祖咏(699-746)

终南阴岭秀，积雪浮云端。

林表明霁色，城中增暮寒。

Zhōngnán wàng yú xuě

Zǔ Yǒng (699-746)

Zhōngnán yīn lǐng xiù, jī xuě fúyún duān.

Lín biǎomíng jì sè, chéngzhōng zēng mù hán.

Nézem Zhongnan maradék havát

Zu Yong (699-746)

Mily' pompás ma Zhongnan-hegy északi lankája; 

Magasban a havas csúcs felhők között úszik.

Lenyugvó nap fényében a fák koronája; 

A városba estére nyirkos hideg kúszik. 

Zu Yong a Virágzó Tang-kor költője volt, Wang Wei jó barátja. Egy szép tavaszi napon, amikor Zhongnan-hegyen a hó elkezdett olvadni, fiatalon utazott a fővárosba, Chang'anba, hogy letegye az állami vizsgát. A vizsgafeladat egy vers megírása volt, a megadott kötelező cím pedig pontosan ez: "Nézem Zhongnan maradék havát". A hivatalos szabályok szerint a vizsgázóknak egy szigorú, 12 soros, kötött formájú verset kellett volna írniuk. Zu Yong a vizsgafülke ablakából nézte a hegyet, és leírt 4 sort, majd letette az ecsetet. A vizsgáztató tisztviselő megkérdezte tőle, miért nem írja tovább, Zu Yong büszkén így válaszolt: "Ebben a négy sorban már teljesen benne van az egész gondolat és kép".  Zu Yongot azonnal megbuktatták a vizsgán. 

Ettől függetlenül, éppen ez miatt a történet miatt a vers halhatatlanná vált. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=7SsARQJISTk&ab_channel=qingshengzhang