48, Éjszakai kikötés Beigu-hegy lábánál, Wang Wan, 次北固山下, 王湾
次北固山下
王湾 (693-751)
客路青山外， 行舟绿水前。
潮平两岸阔， 风正一帆悬。
海日生残夜， 江春入旧年。
乡书何处达？ 归雁洛阳边。
Cì běi gù shānxià
Wáng Wān (693-751)
Kè lù qīngshān wài, xíng zhōu lǜ shuǐ qián.
Cháopíng liǎng'àn kuò, fēng zhèng yī fān xuán.
Hǎi rìshēng cán yè, jiāng chūn rù jiù nián.
Xiāng shū hé chù dá? Guī yàn luòyáng biān.
Éjszakai kikötés Beigu-hegy lábánál
Wang Wan (693-751)
Zöld-hegy úttalan útjait járom; Zöld-folyónak vízén csónakázom.
Távolodik a két part, dagály van; Vitorla lóg, szél fújja finoman.
Az éjt megsebzi a felkelő Nap; Az óév tavaszt nyújt a folyónak.
Hová érkezne otthonról levél? Ludak készülnek Luoyang felé.
Bár Wang Wan nevét kevésbé ismerik az emberek, a kortársai zseninek tartották. Pl. Zhang Jiuling irodájának falán az ő verséből vett idézet díszítette.
Beigu-hegy a mai Jiangsu tartományban, Zhenjiang (镇江) városában található. Meredek, sziklás hegy, amely közvetlenül a Jangce partján magasodik, és három oldalról víz veszi körül. Fontos stratégiai pont és közlekedési csomópont volt. Wang Wan Luoyangból származott, és miután letette a császári vizsgákat, fiatal hivatalnokként évekig utazgatott a déli Jiangnan régióiban. Teljesen lenyűgözte a déli táj szépsége, és ezt a verset is ennek hatására írta. A harmadik sor arra mutat rá, hogy a költő a hajón virrasztva tölti az óév éjszakáját, és érzi, ahogy a tavaszi langyos meleg megérkezik az óévbe. Ez egyfajta új reményt ébreszt benne. Szeretne hírt vinni haza, Luoyangba magáról, látja a vadludakat készülődni, ezért gondolatban arra kéri őket, hogy vigyék el a hírét a családjának, hogy jól van.
Az ókori Kínában úgy vélték, a vadludak leveleket visznek (hírt szállítanak), a hírvívők szimbólumai voltak.
(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik).
