4, Nézem a hegyet, Du Fu, 望岳, 杜甫

望岳

杜甫 (712-770)

岱宗夫如何？齐鲁青未了。

造化钟神秀，阴阳割昏晓。

荡胸生层云，决眦入归鸟。

会当凌绝顶，一览众山小。

Wàng yuè

Dù Fǔ

Dài zōngfū rúhé? Qílǔ qīng wèiliǎo.

Zàohuà zhōng shénxiù, yīnyáng gē hūn xiǎo.

Dàng xiōng shēng céng yún, jué zì rù guī niǎo.

Huì dāng líng juédǐng, yīlǎn zhòng shān xiǎo.

Nézem a hegyet

Du Fu (712-770)

Ó, milyen is a hatalmas Tai-hegy? Qi és Lu közt komorzöld végtelen.

A természet ég-föld varázslata; Északon szürkül, míg pirkad délen.

Felhőréteg születése ámít; Láthatárról madarak jönnek.

Ha majd felmászom a bérctetőre; A táj hegyei aprónak tűnnek.

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=aa3uK0_RqJs&ab_channel=qingshengzhang

Ez a vers Du Fu legelső fennmaradó verse, 24-25 éves korában írhatta. Ez egybeesik a Tang-kor aranykorával, amely a béke, gazdagság és kulturális virágzás csúcsa volt. 

A költő Luoyangba utazott, hogy letegye a császári hivatalnoki vizsgát, de megbukott. Ő viszont nem omlott össze, hanem vándorútra indult a mai Shandong tartomány irányába.  A vers egyrészt a Tai-hegyről szól, másrészt a fiatal költő ifjúkori ambíciójáról és rendíthetetlen magabiztosságáról. A költőt lenyűgözte a Tai-hegy, a maga hatalmassága (északi oldalon este, délen pedig hajnal). Saját magát is ugyanilyen törhetetlennek érezte, úgy gondolta, fényes jövő áll előtte, felemelkedik a birodalom legtetejére, akárcsak a Tai-hegy tetejére, és onnan nézi az apró kis bürökratákat, akik jelentéktelenek lesznek hozzá képest. 

Míg a vers címe "Nézem a hegyet", a versben egyszer sem használja a lát, néz szavakat, ezt bravúrosnak tartják Kínában. Annak idején "Látogatás a hegycsúcson" címet adtam neki, de mostanra megtudtam, hogy ekkor Du Fu még nem járt a hegyen, csak messziről nézte. Tehát a címét módosítottam. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik).  

A vers korábbi változata Weöres Sándor fordításában: 

Tajsan

Tu Fu

Mit daloljak a Nagy Hegyoromról? 

Körötte ősi megyék virulnak,

az iker Erő mozgatja őket,

teremtőjüktől ihletre gyúlnak. 

Nyíló felhőkre mellem kitárom,

madárrajt nézek: haza-vonulnak.

Mikor érkezem föl a tetőre,

hol a hegyek mind szemembe-bújnak? 

Forrás: Li Taj-Po, Tu Fu, Po Csü-Ji versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1976, 153. old.