灞上秋居

马戴 (799-869)

灞原风雨定，晚见雁行频。

落叶他乡树，寒灯独夜人。

空园白露滴，孤壁野僧邻。

寄卧郊扉久，何门致此身。

Bàshàng qiū jū

Mǎ Dài (799-869)

Bà yuán fēngyǔ dìng, wǎn jiàn yànháng pín.

Luòyè tāxiāng shù, hán dēng dú yè rén.

Kōng yuán báilù dī, gū bì yě sēng lín.

Jì wò jiāo fēi jiǔ, hé mén zhì cǐ shēn.

Őszi viskóm a Ba-fennsíkon

Ma Dai (799-869)

Ba-fennsíkon elállt a szél és az eső; Az alkonyi égen vadludak sora jő.

Idegen fákról idegen lomb hullik már; Hideg lámpafényben magányos alak vár.

Csak harmatcseppek koppannak, a kert üres; Szomszédban romos fal mögött vad szerzetes.

E külvárosi házban régen veszteglek; Az országomért bármit mikor tehetek?

Ma Dai a késő Tang-kor egyik tehetséges, de leginkább alulértékelt költője volt. Ezt a verset isz.840 körül írta, amikor a költő még fiatal és ismeretlen vidéki írástudó volt, és felutazott a fővárosba, hogy letegye a legmagasabb állami vizsgát. De az udvari intrikák miatt pénz és pártfogó nélkül maradt és megbukott. Mivel Chang'an belvárosában méregdrága volt a lakhatás, a nincselen, vizsgázó diákok kiköltözte a külvárosba, a Ba-folyó menti fennsíkra, ahol olcsón tudtak bérelni egy-egy düledező viskót. Ma Dai is itt sínylődött szegénységben, miközben szeretett volna pozícióhoz jutni. 

A szomszéd telken egy kolostorkert áll, abban egyetlen, világi dolgoktól visszavonult hegyi szerzetes él. Ma Dai érzi, hogy az, hogy itt van, elképzelhetetlenül messzi van attól, ahol szeretne - a császári udvar nyüzsgésétől. 

灞上(Bàshàng), egykori helységnév. A Baling-fennsíkon （灞陵） helyezkedett el, a mai Xi'an （西安） déli részén. A Tang-korszak idején sok hírnévre és szerencsére vágyó ember élt itt. Ma Dai vendégként élt itt.

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=Lf_tJrJkENE