谷口书斋寄杨补阙

钱起 (722-780)

泉壑带茅茨，云霞生薜帷。

竹怜新雨后，山爱夕阳时。

闲鹭栖常早，秋花落更迟。

家僮扫萝径，昨与故人期。

Gǔkǒu shūzhāi jì yáng bǔ quē

Qián Qǐ (722-780)

Quán hè dài máo cí, yúnxiá shēng bì wéi.

Zhú lián xīn yǔ hòu, shān ài xīyáng shí.

Xián lù qī cháng zǎo, qiū huā luò gèng chí.

Jiā tóng sǎo luó jìng, zuó yǔ gùrén qī.

Gukou-i irodámból küldöm Yang Bu császári tanácsadónak

Qian Qi (722-780)

Sziklaormok övezik a nádtetős házat; Zöld függönyből bomlanak a rózsás fellegek.

Frissítő zápor után nyújtózik a bambusz; Lenyugvó nap fényében fürdőznek a hegyek.

Tétlen, lusta kócsag korán tér pihenőre; Az őszi virágok későbben hullanak még.

Retekágyásban szolgalegény utat seper; Mert egyeztettem barátommal, nem láttam rég.

A vers egy meghívó, és a Dali-korban, az Anshi lázadás utáni időkben született, pontos dátuma nem ismert. Ekkor a költő magasabb fővárosi pozíciókban szolgált, de szabadidejében szívesen visszavonult a hegyekbe. 

谷口 Gǔkǒu: szó szerint "völgyszájat" jelent, ókori helységnév, a mai Shaanxi tartományban, Wangchuan folyó völgyének torkolatában volt a költőnek egy rendkívül puritán, csendes alkotóháza, "irodája", amelyet benőtt a borostyán, vagy a vadszőlő, amely függönyként omlik el a ház falán. 

Yang Bu 杨补: magas rangú fővárosi politikus volt, Qian Qi jó barátja. 

A költő és Yang Bu már egyeztettek, hogy meglátogatja őt a hegyen, de Qian Qi tudja, hogy barátjának ezer dolga akadhat, ezért küld neki egy verset emlékeztetőül. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik). 

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=btpaDS_Id2o