17, Éji kikötés Xuyi-járásban, Wei Yingwu, 夕次盱眙县, 韦应物
夕次盱眙县
韦应物 (737-792)
落帆逗淮镇，停舫临孤驿。
浩浩风起波，冥冥日沉夕。
人归山郭暗，雁下芦洲白。
独夜忆秦关，听钟未眠客。
Xī cì Xūyí xiàn
Wéi Yìngwù (737-792)
luò fán dòu Huái zhèn, tíng fǎng lín gū yì.
Hào hào fēng qǐ bō, míng míng rì chén xī.
Rén guī shān guō àn, yàn xià lú zhōu bái.
Dú yè yì qín guān, tīng zhōng wèi mián kè.
Éji kikötés Xuyi-járásban
Wei Yingwu (737-792)
Bukdácsol a vitorlás Huai-folyónál; Elhagyatott váltóállomásnál köt ki.
Hatalmas szél hullámokban indul neki; S a komor Napot az éjszakába löki.
Az emberek hazatérnek, a hegy sötét; Fehér nádszigeten vadludak pihennek.
Magányában Qin kapujára gondolván; Az utazó nem alszik, harangszót hallgat.
淮镇 (Huái zhèn): Igazából Huai-folyó és az a menti várost jelenti a két írásjegy.
孤驿 (gū yì) Váltóállomás/postaállomás: A folyók partján vízi és szárazföldi (lóval közlekedő) postások és egyéb szállítók kikötőpontja, ahol leteszik a küldeményt, és felveszik az újat.
盱眙 (xūyí) : kisváros a Huai-folyó 淮河 mellett.
秦关 (qín guān) a Shaanxi-völgyet védő hatalmas, ősi katonai fontosságú, szoros védő kapu neve Shaanxi-tartományban van Chang'an.
盱眙 (xūyí) és 秦关 (qín guān egymástól körülbelül 1030 km-re vannak, ezzel a honvágyát fejezi ki.
Meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=Nbwlr9qWTYs&ab_channel=qingshengzhang
Wei Yingwu isz.783 őszén írta ezt a verset, 46 éves korában. A költőt kinevezték Chuzhou 滁州 (mai Anhui tartományban) kormányzójává, ezért el kellett hagynia a fővárost. A vers címében szereplő Xuyi 盱眙 egy folyóparti kisváros a Huai-folyó 淮河 déli partján. Az utazás során hirtelen szélvihar kerekedett, ezért a hajósok kénytelenek voltak kikötni Xuyi mellett, egy elhagyatott posta állomáson, és a költő ott rekedt éjszakára. Ez a helyszín megsokszorozza a honvágyát, hazagondol, eszébe jut Shaanxi-völgye, a Qin-kapu, képtelen elaludni, ő van fenn egyedül, és hallgatja a távoli harangszót.
(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik).
A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában:
Harangszó Jü-Ji tartományban
Vej Jing-Vu
Huaj városnál bevonom vitorlám.
A réme egy kis szirtcsipkés öböl,
hol szél vesszőzi a vizet mogorván.
...Leáldozó nap vérbe tündököl.
Nép tér haza. Komor hegycsúcs borong túl.
A vadlud is jobb tájra költözött.
...Éjfélkor egy harang mély szava kondul
s remeg közöttem és álmom között.
Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 64.
A vers korábbi változata Dudás Kálmán fordításában:
Esti pihenő Hszü-Ji-Hszien-ben
Vej Jing-Vu
Hajóink Huaj-csen-ben vesztegelnek.
Levontuk Ku-ji táján vitorlánkat.
Föltámad a szél s vad hullámokat ver.
Sötétedik, a nap habokra bágyad.
A hegyekből a népség hazaballag,
mered a város a hegyi homálynak.
Sziget fehérlik s túl, a holdvilágon,
Dús nádasába vadlibák leszállnak.
Álmatlanul most Csang-an-t felidézem
Harang ha kondul az éj vándorának.
Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 202.old.