秋日赴阙题潼关驿楼

许浑 (791-858)

红叶晚萧萧，长亭酒一瓢。

残云归太华，疏雨过中条。

树色随山迥，河声入海遥。

帝乡明日到，犹自梦渔樵。

Qiū rì fù Quē tí tóngguān yì lóu

Xǔ Hún (791-858)

Hóngyè wǎn xiāoxiāo, chángtíng jiǔ yī piáo.

Cán yún guī tài huá, shū yǔguò zhōng tiáo.

Shù sè suí shān jiǒng, hé shēng rùhǎi yáo.

Dì xiāng míngrì dào, yóuzì mèng yú qiáo.

Őszi napon útban a főváros felé, a Tong-hágó postaállomásán

Xu Hun (791-858)

Vörös levelek susognak az éjben; A pavilonban merőkanál bor vár.

A Virág-hegy felett szétfoszló felhő; Míg Zhongtiao felett lágy eső szitál.

Távoli bérceken más-más színű fák; A tenger felé tartó folyót hallom.

Holnap a Császárváros útját járom; De halász s favágó létére vágyom.

A vers a késő Tang-korban íródott, és a költő Xu Hun ennek az időszaknak volt a mestere, úgy emlegetik, hogy a költő, akinek a műveiből szinte folyik a víz, mert imádta a folyókat, az esőt, a mocsarakat. Xun Hun ezer verse csuromvizes 许浑千首湿. Ez a vers akkor született, amikor a költő letette a császári vizsgát, és először indult el a fővárosba, Chang'anba, hogy elfoglalja első hivatalnoki állását. Útközben megállt a Tong-hágó postaállomásán. Ez volt a birodalom egyik legfontosabb katonai kapuja, egy szűk völgy a hegyek és folyók között, amely Kelet-Kínát elválasztotta a fővárostól. 

Xu Hun másnap megérkezik a hatalom központjába, megkapja a hivatalt, amire egész életében tanult, ám a Tong-hágó tiszta természeti szépségét látva elönti a szorongás. Rájön, hogy ő csak egy egyszerű halász vagy favágó lenne a hegyekben. 

Hua-hegy 华山: Virág-hegy, Kína öt szent hegyének egyike. 

Zhongtiao 中条: a mai Shanxi tartományban húzódó hegység neve. 

Quē 阙 : Az akkori főváros, Chang'an, a mai Xi'an elnevezése.

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik). 

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=l4nRcFpv5y8