14, A Nyugati-hegy remetéjét kerestem, de nem találkoztunk Qiu Wei 寻西山隐者不遇 丘为
寻西山隐者不遇
丘为 (694-789?)
绝顶一茅茨，直上三十里。
扣关无僮仆，窥室唯案几。
若非巾柴车，应是钓秋水。
差池不相见，黾勉空仰止。
草色新雨中，松声晚窗里。
及兹契幽绝，自足荡心耳。
虽无宾主意，颇得清净理。
兴尽方下山，何必待之子。
Xún xīshān yǐn zhě bùyù
Qiū Wèi
juédǐng yī máo cí, zhíshàng sānshí lǐ.
Kòu guān wú tóng pū, kuī shì wéi àn jǐ.
Ruòfēi jīn chái chē, yīng shì diào qiūshuǐ.
Chāchí bù xiāng jiàn, miǎn miǎn kōng yǎng zhǐ.
Cǎosè xīn yǔzhōng, sōng shēng wǎn chuāng lǐ.
Jí zī qì yōu jué, zìzú dàng xīn'ěr.
Suī wú bīn zhǔyì, pǒ dé qīngjìng lǐ.
Xìng jǐn fāng xiàshān, hébì dài zhīzǐ.
A Nyugati-hegy remetéjét kerestem, de nem találkoztunk
Qiu Wei (694-789?)
A hegycsúcson nádfedeles kunyhó; Harminc lít egyenesen felmegyek.
Bekopogok, nem nyit ajtót szolga; "Asztal és szék" - szobádba belesek.
Ha nem elkendőzött szekéren jársz; Akkor tán horgászol őszi vízen.
Véletlenül elkerültük egymást; Küzdök, hogy elmémet kiürítsem.
A fű színe a friss esőtől dús; Fenyő susog az ablakban este.
Csendben vagyok, a tájjal egy leszek; Szívem megtisztul a hangok által.
Bár nincs itt vendég, se házigazda; Azért sikerült békére lelnem.
A hegyről lemegyek, eluntam már; Rá várni miért is kellene nekem?
Meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=Mm0roaxU1dI&ab_channel=qingshengzhang
Qiu Wei, annyi más Tang-kori költőhöz hasonlóan, amikor sorozatosan kudarcot vallott a császári vizsgákon, csalódottságában visszavonult a hegyekbe tanulni. Ezt a verset önkéntes hegyi elvonulása alatt írta, amikor a természetben keresett vigaszt. Elhatározta, hogy meglátogat egy híres remetét, aki a Nyugati hegyekben élt. De a remete épp nem volt otthon. Viszont Qiu Wei maga lelte örömét a természetben, ő maga vált bölccsé, és kitűnően megfelelt a taoista "szándéknélküliségnek", aminek a lényege, hogy hagyjuk menni a dolgukat a maguk medrében, és ne idegeskedjünk, ne bánkódjunk, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan elterveztük.
Qiu Wei aztán később, érett fővel, isz.742 körül letette a császári vizsgát és magas állami tisztségig jutott. A Tang-korban ő a legmagasabb életkort megélt költő, a maga 96 évével.
三十里 sānshí lǐ: harminc li, az körülbelül 15 kilométer.
(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik).
A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában:
Füstbe ment látogatás egy remeténél
Csiu Vej
Tiz mérföldet jártam meg én serényen,
amíg a hegyre, a kunyhódig értem.
Kopogtam ott, egy hang se szólt, marasztalt.
Kamrádba néztem a zsámolyt, az asztalt.
Talán halásztál künn az őszi, krisztály
tavakba vagy ernyős hintón kocsiztál.
Fájt egy kicsit, hogy otthon nem talállak,
ám kósza lelkem megpihent tenálad,
a buja, nedves fű zsendülve nőtt,
fenyők daloltak ablakod előtt.
Mindazt, mit láttam, hallottam, szelíden
magamba fogtam, elcsitult a szívem.
Nem volt se vendég itt, se házigazda,
de láttalak, nincs is okom panaszra.
Így hát lementem a sziklákon át.
Mért vártalak is volna már tovább?
Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 45. old.