10, Tanya a Wei-folyónál, Wang Wei, 渭川田家 王维
渭川田家
王维 (699-761)
斜阳照墟落,穷巷牛羊归。
野老念牧童,倚杖候荆扉。
雉雊麦苗秀,蚕眠桑叶稀。
田夫荷锄至,相见语依依。
即此羡闲逸,怅然吟式微*。
Wèi Chuān Tián Jiā
Wáng Wéi
Xiéyang zhào xū luò, Qióng xiàng niú yáng guī.
Yě lǎo niàn mùtóng, Yǐ zhàng hou jīng fēi.
Zhì gòu mài miáo xiù, Cán mián sāng yè xī.
Tián fu hè chú lì, Xiāng jiàn yǔ yīyī.
Jí cǐ xiàn xián yì, Chàngrán yín shì wēi.
Tanya a Wei-folyónál
Wang Wei (699-761)
Lemenő nap rásüt a falura; Marha, birka hazatér mély nyomon.
Vad Öreg, hiányol pásztorfiút; Vesszőkapuban vár, s görnyed boton.
Fácánhangok, dús búzacsemeték; Selyemhernyó nő eperlevélen.
A parasztok vállukon kapával; Találkoznak hű beszélgetésben.
Irigylésre bújt ez a kényelem; Zavaromban a "Shi Wei-t" dúdolom.
Meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=xSxve-Cs534&ab_channel=qingshengzhang
出自《诗经》(Dalok könyvéből) Shi Wei
式微,式微!胡不归?微君之故,胡为乎中露!Shìwēi, shìwēi! Hú bù guī? Wēi jūn zhī gù, hú wèi hū zhōng lòu!
式微,式微!胡不归?微君之躬,胡为乎泥中!Shìwēi, shìwēi! Hú bù guī? Wēi jūn zhī gōng, hú wèi hū ní zhōng!
Alkonyodik! Alig pislákol már a fény! Miért nem térek haza? Ha nem a király parancsolta volna, ugyan miért lennék a harmatban.
Alkonyodik! Alig pislákol már a fény!
Miért nem
térek haza? Ha nem a király parancsolta volna, ugyan miért lennék a sár közepén.

A verset Wang Wei isz.737-740 körül, negyven éves kora tájékán írta, amely a Tang-kor aranykorának a végével esett egybe. A költő egyre többször tapasztalta a korruptságot a hivatali életben. Mentorát, politikai támogatóját, Zhang Jiangling minisztert a császár leváltotta egy korrupt és gőgös alakra (Li Linfu). Ekkor kezdett elfordulni a hivatali élettől, és kezdett vidékre kirándulni. Szerette a Wei-folyó (渭水) menti falvakat. A versből is kitűnik, hogy itt mindent helyénvalónak talál, a csordákat, a botra görnyedő öregembert, a fácánokat, selyemhernyókat, még a parasztokat is, ahogy ballagnak hazafelé.
A Shi Wei című dalocska, amit dúdolgat, a hátsó mondanivalója ennek a műnek. Ezt a dalt énekelték az ókorban azok a hivatalnokok, akiket elnyomott vagy kihasznált egy zsarnok uralkodó. A dal a poltikai elnyomás elleni tiltakozás kifejezése. A kortársai értették ezt az üzentetet. Az elnyomottak lassú öntudatra ébredése ez a vers, ahogy megértik, hogy a király/uralkodó miatt kell nekik a sötétben, alkoknyatkor is a harmatos fűben, és a sárban dagonyázniuk. Wang Wei úgy érezte, hogy az itteni falusiak szabadok, de ő, a korrupt udvarban épp úgy gázol a harmatban és sárban, mint az ókori rabszolgák.
(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik).
A vers korábbi változata Szerdahelyi István fordításában:
Falu a Vej folyó mellett
Vang Vej
Alkonyfény szikrázik rozzant házacskákon,
kopott utcán ballag haza juh és marha.
A pásztorgyereket öreg paraszt várja,
botra dőlve áll a deszkás kapualjba.
Ritkuló eperfán selyemhernyó szunnyad,
dús vetésben harsog a fácánok hangja.
Kapákkal vállukon, állnak a parasztok,
egyik a másikat hosszan szóval tartja.
Búsan dúdolom a Páfrányszedés Dalát:
ha nekem az ég ily boldog békét adna!
Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 32. old.
