集灵台二首

张祜 (792-852)

其一

日光斜照集灵台，红树花迎晓露开。

昨夜上皇新授箓，太真含笑入帘来。

其二

虢国夫人承主恩，平明骑马入宫门。

却嫌脂粉污颜色，淡扫蛾眉朝至尊。

Jí língtái èr shǒu

Zhāng Hù (792-852)

Qí yī

Rìguāng xié zhào jí língtái, hóng shù huā yíng xiǎo lù kāi.

Zuóyè shànghuáng xīn shòu lù, Tài Zhēn hánxiào rù lián lái.

Qí èr

Guóguó fūrén chéng zhǔ ēn, píngmíng qímǎ rù gōng mén.

Què xián zhīfěn wū yánsè, dàn sǎo éméi cháo zhìzūn.

Az Örök Élet Csarnoka – két vers

Zhang Hu (792-852)

1.

Ferdén süt a napsugár az Örök Élet Csarnokára;

Fán vörös virág nyílik hajnali harmat hívására.

Tegnap éjjel a Császár új tisztséget adott neki át;

Tai Zhen -a függöny mögül- kéjes mosollyal lép be hát.

2.

Guoguo úrnő is elnyerte ám az Úr jóságát;

Pirkad, s már lovát sürgeti a palota kapuján át.

Mivel megveti a vastag púderek csalóka színét;

Hogy köszöntse a Császárt, csak elsimítja szemöldökét.

Zhang Hu a 9. század első felében élt, azaz bő fél évszázaddal az An Lushan- lázadás után. Nem kortárs beszámolót írt, hanem történelmi témájú reflexiót, mivel a Tang-kor későbbi szakaszában a költők megszállottan elemezték, miért omlott össze a korábbi aranykor. Zhang Hu azért írta ezt a verset, hogy szatírikusan, iróniával mutasson rá az udvar egykori züllöttségére, amit a Yang-testvérek térnyerése szimbolizált. 

集灵台 (Jí língtái) Örök élet Csarnoka: Szó szerint az "életerőt összegyűjtő csarnok/terasz". Egy helyiség neve a palotában.

上皇 (shànghuáng): Tang Xuanzong (唐玄宗) császárra utal.

太真 (Tài Zhēn): Egy taoista papnő palotában használatos hivatali neve, eredeti nevén Yáng Guìfēi (杨贵妃). Eredetileg a császár fiának (Li Mao hercegnek) a felesége volt, de a császárnak megtetszett, hogy elkerülje a vérfertőzés és a botrány látszatát, először rávette a lányt, hogy lépjen be a taoista kolostorba papnőként. A császár tehát a saját fia feleségét kinevezte papnőnek, majd hamarosan az ágyasává tette.  Az első vers erről a titkos, éjszakai kinevezésről és az ágyassá válás pillanatáról szól. 

A versben szerepel még a "papnő" lánytestvére is, Guoguo 虢国, aki Yang Guifei harmadik nővérének volt, és aki szintén a császár kegyeltje. Miután a húga hatalomra került, az egész Yang-család mérhetetlen vagyont és címeket kapott. Guoguo úrnő a korabeli pletykák szerint szintén a császár szeretője lett. A vers burkolt gúnyt rejt a császár kivételezésével szemben, amit ezek iránt a nők iránt mutat. A látszólag dicsérő szavak mögött kritika, a hízelgő nyelvezet mögött szatíra húzódik meg, kivételes művészeti tehetségről árulkodva.

Az első versszakban éppen taoista papnővé "szentelik" a hölgyet, és ez az eredeti kínaiban tényleg maró a tai zhen kifejezés, mintha azt írta volna a költő, hogy a papnő kéjes mosollyal lép be a függöny mögül, hiszen tudja, hogy mostantól ő uralja a birodalom leghatalmasabb emberét. 

A második versszak is gúnyolódó hangnemben íródott. A Tang-korban a nők elképesztően vastag, fehér púdert hordtak. Guoguo úrnő annyira biztos volt saját szépségében és császár feletti hatalmában, hogy teljesen natúr arccal, mindössze szemöldökét megigazítva lovagolt be a palotába hajnalban. Zhang Hu - a költő - azt sugallta ezzel, hogy a nőnek semmilyen látszatot nem kellett fenntartania, mert a császár telejsen a markában van. Kritika a császárra nézve is, aki annyira elveszítette a józan eszét, hogy az állami ügyek intézését teljesen elfelejtette. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Az első versszak meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=6sSlsPsjq-A&ab_channel=qingshengzhang

A második versszak meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=4LwKaNfrpkk&ab_channel=qingshengzhang