9, Azúr csermely, Wang Wei, 青溪 王维

青溪

王维 (699-761)

言入黄花川，每逐青溪水。

随山将万转，趣途无百里。

声喧乱石中，色静深松里。

漾漾泛菱荇，澄澄映葭苇。

我心素已闲，清川澹如此。

请留磐石上，垂钓将已矣。

Qīng xī

Wáng Wéi

Yán rù huánghuā chuān, měi zhú qīng xīshuǐ.

Suí shān jiāng wàn zhuǎn, qù tú wú bǎi lǐ.

Shēng xuān luàn shí zhōng, sè jìng shēn sōnglǐ.

Yàng yàng fàn líng xìng, chéng chéng yìng jiā wěi.

Wǒ xīn sù yǐ xián, qīngchuān dàn rúcǐ.

Qǐng liú pánshí shàng, chuídiào jiāng yǐ yǐ

Azúr csermely

Wang Wei (699-761)

Szavam ered Sárgavirág-folyó; Hogy üldöz, űz Azúr-csermely vize.

Hegyet, követ, tízezerszer kerül; Kanyargós útja száz mérföld ide.

Hangja zajos rendetlen sziklák közt; Sűrű fenyvesben megnyugszik színe.

Örvénylik, sodródik sulyomlevél; Nádnak ragyog fel tükrében képe.

A lelkem oly sima és gondtalan; Nyugodt folyóhoz hasonlít csendje.

Itt maradni a nagy sziklákon még; Horgászni magamban mindörökre!

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=D7uieau3Bfs&ab_channel=qingshengzhang

A verset Wang Wei a húszas évei végén vagy harmincas évei elején írta, amikor az első, korai politikai csalódásai (száműzetés) után először vonult önkéntesen száműzetésbe a Lantian-hegyre (蓝田南山), amely Chang'antól (akkori főváros) délre volt. Utazása során a Huanghua-völgyben (黄花川)  végig ott kanyargott mellette a kis, nevenincs patak, amely tiszta vizével spirituális gondolatokat ébresztett benne. Az utolsó sor kívánsága, miszerint itt szeretne horgászni örökre, egy történelmi utalás a Han-kori Yan Zilingre, aki zseniális politikus volt, a császár jó barátja, de ahelyett, hogy elfogadta volna a miniszteri széket, inkább paraszti gúnyába bújt, és elmenekült egy folyóhoz, és ott egy sziklán ücsörögve horgászott élete végéig, elutasítva a hatalmat és a dicsőséget. Wang Wei is arra vágyott, hogy hátat fordítson a korrupt udvarnak, poltikának, karriernek, és a természet mellett éljen.    

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik).