3, Tavaszi gondolatok, Li Bai, 春思, 李白

春思

李白 (701-762)

Chūn sī

Lǐ Bái

Yàn cǎo rú bì sī, qín sāng dī lǜ zhī.

Dāng jūn huái guī rì, shì qiè duàncháng shí.

Chūnfēng bù xiāngshí, héshì rù luó wéi?

Tavaszi gondolatok

Li Bai (701-762)

MÍg Yan füve kékeszöld selyem; Qin eperágai már lógnak.

Amikor az úr hazagondol; Szíve megszakad ágyasának.

Tavaszi szél, nem ismerlek téged; Selyemfüggönnyömet minek téped?

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=Or5KAaAV4uc&ab_channel=qingshengzhang

Li Bai a verset 40 éves kora körül, Chang'anban írta. Műfaja un. szerepvers, amikor nem Li Bai beszél benne, hanem egy otthon maradt feleség hangján szól, akinek a férje messze északon, a határon katonáskodik. A költő célja az volt, hogy leírja a hátországban maradt nők magányát és hűségét. 

A versben szereplő feleség délen, Qin 秦  földjén él (mai Shaanxi - meleg klíma), a férje északon van, Yan 燕  földjén (mai Hebei, hideg klíma). Amikor Qin földjén már érik az eperfa, Yan földjén még éppcsak nő a fű. Mivel a tavasz így "eltolódik" az időben, a feleség már végigvágyakozta az egész tavaszt, amikor a férjnek is eszébe jut a tavaszi hazatérés gondolata. A feleség dühös és elégedetlen magányában, viszont hűséges és elutasítja a tavasz csábítását. (A 春  chun írásjegy jelenti a tavaszt, de a szerelmi vágyakozásra is használják metaforaként).

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik).