16, Chang'anban összefutottam Feng Zhuval, Wei Yingwu, 长安遇冯著 韦应物
长安遇冯著
韦应物 (737-792)
客从东方来，衣上灞陵雨。
问客何为来，采山因买斧。
冥冥花正开，飏飏燕新乳。
昨别今已春，鬓丝生几缕
Cháng'ān yù Féng Zhu
Wéi Yìngwù
Kè cóng dōngfāng lái, yī shàng bà líng yǔ.
Wèn kè hé wéi lái, cǎi shān yīn mǎi fǔ.
Míng míng huā zhèng kāi, yáng yáng yàn xīn rǔ.
Zuó bié jīn yǐ chūn, bìn sī shēng jǐ lǚ
Chang'anban összefutottam Feng Zhuval
Wei Yingwu (737-792)
A vendég keletről jött, Ruháján balingi eső.
Kérdezem őt, miért érkezett? Hegyekből fejszét venni jő.
Árnyak virágai nyílnak, Víg fecskék repülnek elő.
Rég elváltunk, most tavasz van, Fejünkre ősz haj mennyi nő?
灞陵 (bà líng): Az egykori Chang'an (ma Xi'an) keleti külvárosában egy hegyvidéki terület volt. Az egykori Wen-császár (Liu Heng, a Han-dinasztia császára, ie.203-ie.157.) temetkezési helye. A Ba 灞 az ott folyó folyó neve, ezért kapta a Ba-ling (mauzóleum) nevet. Baling-hegy híres, ókori remeték lakhelye volt.
采山因买斧 (cǎi shān yīn mǎi fǔ): ez a válasz arra a kérdésre, hogy Mi járatban vagy erre? "Azért jöttem, hogy fát vágjak a hegyekben, ehhez jöttem fejszét venni". Kínában aki a "hegyre megy", az azt jelentette, hogy meggazdagodott, mert bányászott és pénzt öntött. Feng Zhu viszont cinikus éllel gúnyolódik magán, hogy ő a hegyre csak fát vágni megy, vagyis szegény maradt, nem épített karriert, sem sikert. A korábbi sorokban tavaszi képekkel vigasztalja a barátját, illetve azzal, hogy még alig van csak pár szál ősz hajuk, vagyis még fiatalok.
冥冥 (míng míng): Lycoris radiata, vörös pókliliom ókori kínai elnevezése. Az elképzelés szerint ott nőtt ez a virág, ahová az emberek lelke száll, amikor meghalnak.
Meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=n5o2fsLMtKw&ab_channel=qingshengzhang
Wei Yingwu versben szereplő barátja, Feng Zhu, művelt és tehetséges írástudó volt, de nem tudott karriert építeni. Fiatalaon remetéskedett, majd Chang'anban próbálkozott hivatalhoz jutni, isz. 769-ben pedig elszegődött a déli katonai kormányzó mellé Guangzhou-ba. Mivel itt sem jutott előbbre, majdnem tíz év után visszatért Chang'anba. Ekkor találkozott a negyven év körüli, egykori barátjával, Wei Yingwuval, a költővel. Feng Zhu le volt lombozódva, Wei Yingwu pedig próbálta felvidítani, ezért ez a vers a szeretetteljes ugratás és baráti viccelődés hangnemében íródott.
(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik).
A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában:
Feng Csu-val való találkozásom a fővárosban
Vej Jing-Vu
Vidékről jössz és most nálunk időzöl,
ruhádon még Pa-ling esője gőzöl.
"Mi járatban?" kérdem s megtörve percét
a hallgatásnak, szólsz: "Vettem szekercét."
...A fecske még ma is csivogva röppen
rózsás ligetben, rózsás, könnyü ködben,
mint hajdanán. Az élet most se más.
Csak a hajunk lett zuzmarás.
Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 66.old.
A vers korábbi változata Dudás Kálmán fordításában:
Csang-An-ban találkozván Feng Csu-val
Vej Jing-Vu
Csapzottan jő Keletről a vándor.
Amint látom, Pa-ling-ban eshetett.
Kérem tőle: "Mi járatban, pajtás?"
- "Domboldalt irtok, szekercét veszek..."
Virul a virág, épp úgy, mint tavaly,
Fecskék csivognak, újra költenek.
Kerek egy éve épp, hogy láttalak
S halántékod biz jóval deresebb.
Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 204.old.