赠阙下裴舍人

钱起 (722-780)

二月黄莺飞上林，春城紫禁晓阴阴。

长乐钟声花外尽，龙池柳色雨中深。

阳和不散穷途恨，霄汉长怀捧日心。

献赋十年犹未遇，羞将白发对华簪。

Zèng quē xià Péi shě rén

Qián Qǐ (722-780)

Er yuè huángyīng fēi shàng lín, chūnchéng zǐ jìn xiǎo yīn yīn.

Chǎnglè zhōng shēng huā wài jǐn, lóng chí liǔsè yǔzhōng shēn.

Yáng hé bú sàn qióngtú hèn, xiāohàn zhǎng huái pěng rì xīn.

Xiàn fù shí nián yóu wèi yù, xiū jiāng bái fà duì huá zān.

Ajándék Pei-titkárnak a császári udvarba

Qian Qi (722-780)

Sárgarigók szállnak a fákra február havában,

Borús tavaszi hajnal jár a Lila palotában.

Changle-kastély harangja elhal a virágmezőben,

A Sárkány-tó fűzfái sötétlenek az esőben.

Még a tavasz melege sem űzi el az út keservét. 

Pedig hű kezemmel óvom az égen a Nap fényét.

Tíz éve, hogy versekkel ajándékozom, hiába,

Szégyellem a virágos hajtűt tűzni ősz hajamba.

Ez a vers egy pártfogó-kereső vers. 

Qian Qi az An Lushan-lázadás utáni Dali-kor Tíz kiválóságának első tagja. A vers isz.751 körül született, még a lázadás előtt, amikor a költő letette a vizsgákat, de hosszú évekig nem kapott komoly hivatali kinevezést. A címben szereplő Pei-titkár a császári titkár volt, ő fogalmazta meg a császári rendeleteket, közvetlen bejárása volt az uralkodóhoz, mellesleg Qian Qi igazi barátja volt. Vagyis nem egy vadidegentől kuncsorog segítséget a költő, hanem ez egy rituális, udvari üdvözlővers, amely finoman emlékezteti a magas polcon ülő barátját, hogy említse meg a nevét a császárnak, akihez hű, még annak ellenére is, hogy karrierje megakadt. 

春城紫禁 (chūnchéng zǐ jìn): A kínaiak szerint a "Lila palota" az a hely, ahol Isten lakik. Az ókori kínaiak császárukat istenként tisztelték, és a hely, ahol a császár élt, különleges, már-már isteni hely volt. Bár csak a Ming-dinasztiában kezdték "Tiltott városként" nevezni azt a helyet, ahol a császár lakott, de már korábban is különleges helyként beszélt róla a nép. Isten a "Lila palotában" él, az Ég fiának a lakóhelyét a világban "Tiltott városnak" nevezték. A versben a császár városát "Lila palotaként" említi. 

裴舍人(Péi shě rén): Pei-titkár a császár titkára volt, aki mindennapi kapcsolatban volt a császárral, nagy befolyású, nagyhatalmú embernek számított. A költő többször őt próbálta megkeresni, megnyerni, hogy a császár figyelmébe kerüljön, mindhiába. A kelő Nap, és  a Nap fénye, amit hű kezeivel óv, arra utalnak, hogy mindent megtenne, hogy a császárt szolgálja, és szégyelli, hogy tétlenül él. 

长乐  (Chǎnglè): Egy épület neve az akkori Chang'an-ban. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=mJl44wyULpk