寻陆鸿渐不遇

皎然(730-799)

移家虽带郭，野径入桑麻。

近种篱边菊，秋来未著花。

扣门无犬吠，欲去问西家。

报道山中去，归时每日斜。

Xún Lù Hóngjiàn bùyù

Jiǎo Rán (730-799)

Yí jiā suī dài guō, yě jìng rù sāng má.

Jìn zhǒng lí biān jú, qiū lái wèizhuo huā.

Kòu mén wú quǎnfèi, yù qù wèn xī jiā.

Bàodào shānzhōng qù, guī shí měi rì xié.

Kerestem Lu Hongjiant, de nem találkoztunk

Jiao Rán (730-799I

Ide költözött csak a városszélre; Eperfák s kender közt vezet ösvénye.

Krizantént ültetett kerítésére; Jön az ősz máris, nem virágzik mégse.

Bekopogok, de nem ugat a kutya; Szomszédját kérdezem, hátha ő tudja.

Azt válaszolja, hogy várta Őt a hegy; Akkor tér majd vissza, ha a Nap lemegy.

陆鸿渐 Lù Hóngjiàn: A költő jóbarátja volt, másik nevén Lu Yu (陆羽, 733–804), aki a kínai teakultúra atyja, ő írta meg a világ első szakkönyvét a teáról 茶经 (Cha Jing - A tea könyve). Egész életében független remeteként élt, és a teát használta a megvilágosodás eszközeként. 

A költő a közép-Tang-kor legünnepeltebb buddhista költő szerzetese volt, művelt, híres ókori tájleíró költő. Ők ketten elválaszthatatlan barátok voltak, együtt éltek a Huzhou melletti Miaoxi-kolostorban, és együtt fejlesztették ki a kínai teakultúra alapjait, minden nap együtt meditáltak, teáztak és verseltek. 

A vers isz.770 körül Tiaoxiban született, Lu Yu ekkoriban egy saját, önálló kis tanyára költözött a város szélére. A költő azt az esetet írja le, amikor elgyalogol hozzá, de nem találja otthon. A kerítés mellé ültetett krizantémok Tao Yuanming versét idézik vissza (blogon megtalálható). Jiao Ran azt mondja, azért nem virágoznak még a krizántémok, mert Lu Yu még csak most költözött ide. 

Bár Jiao Ran nem találkozott aznap barátjával, mégsem elégedetlen, hanem vidám, hogy barátja boldog, szabad, egész nap a hegyek között kóborol. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=qKoNouv2H8A