遣悲怀三首

元稹 (779-831)

其一

谢公最小偏怜女，嫁与黔娄百事乖。

顾我无衣搜画箧，泥他沽酒拔金钗。

野蔬充膳甘长藿，落叶添薪仰古槐。

今日俸钱过十万，与君营奠复营斋。

其二

昔日戏言身后意，今朝都到眼前来。

衣裳已施行看尽，针线犹存未忍开。

尚想旧情怜婢仆，也曾因梦送钱财。

诚知此恨人人有，贫贱夫妻百事哀。

其三

闲坐悲君亦自悲，百年都是几多时。

邓攸无子寻知命，潘岳悼亡犹费词。

同穴窅冥何所望，他生缘会更难期。

惟将终夜长开眼，报答平生未展眉。

Qiǎn bēi huái sān shǒu

Yuán Zhěn (779-831)

Qí yī

Xiè gōng zuìxiǎo piān lián nǚ, jià yǔ Qián Lóu bǎishì guāi.

Gù wǒ wú yī sōu huà qiè, ní tā gū jiǔ bá jīn chāi.

Yě shū chōng shàn gān zhǎng huò, luòyè tiān xīn yǎng gǔ huái.

Jīnrì fèng qiánguò shí wàn, yǔ jūn yíng diàn fù yíng zhāi.

Qí èr

xīrì xìyán shēnhòu yì, jīnzhāo dōu dào yǎnqián lái.

Yīshang yǐ shīxíng kàn jǐn, zhēnxiàn yóu cún wèi rěn kāi.

Shàng xiǎng jiùqíng lián bì pū, yě céng yīn mèng sòng qiáncái.

Chéng zhī cǐ hèn rén rén yǒu, pínjiàn fūqī bǎishì āi.

Qí sān

xián zuò bēi jūn yì zì bēi, bǎinián dōu shì jǐ duōshí.

Dèng Yōu wú zǐ xún zhīmìng, Pān Yuè dàowáng yóu fèi cí.

Tóng xué yǎo míng hé suǒwàng, tā shēng yuán huì gèng nán qī.

Wéi jiāng zhōng yè cháng kāiyǎn, bàodá píngshēng wèi zhǎnméi.

Három szomorú vers

Yuan Zhen (779-831)

1.

Legkisebb lányaként, apádnak kedvence voltál,

De Qian Louhoz mentél férjhez, nehézségre jutottál.

Ruhám sem volt, te kerestél bambuszkosaradban,

Arany hajtűdből vettél jó bort, mert azt kívántam.

Vad zöldséget főztél babszárral, édesnek hitted,

Öreg fánkról hullt a tűzifád és a leveled.

Most, hogy nemes fizetésem végre százezer lett,

Szerzetesekkel válthatom meg halott szellemed.

2.

Viccelődtünk egyszer, halálunk után vajh mi lesz?

Mostanra szemeim előtt valósult meg mindez.

Ruháidat majdnem mindet elajándékoztam,

Szép varródobozkádat még kinyitni sem bírtam.

Hiányzik régi szerelmünk, szolgálóink szánom,

Mert álmomban megjelentél, pénzem felajánlom.

Tudom, hogy e mély bánat benn él minden emberben,

De mennyivel fájdalmasabb nekünk bús szegénységben!

3.

Szomorúan üldögélek, sajnálom magamat,

Hosszú s rövid az idő az eltelt száz év alatt.

Csak a sors tudja, miért nem volt Deng You-nak utóda,

És Pan Yue is három gyászverset írt hiába.

S mégha egy sírban is fekhetnénk, mit remélhetünk?

Hogy új életünkben talán újra együtt leszünk?

Éjszakákon keresztül tágra nyílt szemmel fekszek,

Mert nehéz életed miatt most fizetek én meg.

韦丛 (Wéi Cóng): A költő felesége, akinek a vers íródott, korán meghalt, gazdag családból származó nő volt, az apja magas állami tisztviselő volt, Wei Cong a legjobban elkényeztett lánya volt a családnak. 802-ben házasodtak össze, Yuan Zhen ekkor 25 éves, szegény feltörekvő hivataljelölt volt, és az apa csak azért egyezett bele a házasságba, mert tisztelte a fiút az irodalmi tehetsége miatt. A lányka luxuskörülmények közül csöppent bele a költő adóssággokkal teli, szegény háztartásába. Viszont soha nem panaszkodott, mélyen szerették egymást, hét éven át volt társa a nyomorban. Épp, amikor Yuan Zhent végre előléptették, Wei Cong 27 évesen megbetegedett és meghalt. A férje a gyásztól teljesen maga alatt volt, akkor írta ezt a versciklust. 

谢公 (Xiè gōng): A vers első sora nehezen fordítható, mert egy bizonyos Xie-úrral kezdődik, aki a Keleti Yin-dinasztia 晋miniszterelnöke, ebben a családban csupa jó módú, művvelt nő volt, akit Xie-úr szeretett. Hozzájuk hasonlítja volt feleségét és annak az apja viszonyát a költő.

黔娄 (Qián Lóu): Egy szegény családból származó remete, ókori filozófus, aki meztelenül halt meg, mert olyan szegény volt, de nemes. A költő magát hasonlítja ehhez a koldushoz.

身后意 (shen hou yi): a test utáni dolgok. Ez a két sor szállóige Kínában, ha valaki elveszíti a szerelmét. Visszaemlékezni arra, amikor még élt a másik, és azzal tréfálkodtak, ki temeti el a másikat.  

已施 (yi shi): a ruhák elajándékozása a szegényeknek vagy szerzeteseknek, egy buddhista szokás is volt, hogy ezzel érdemeket szerezzenek az elhunyt lelkének. Itt a költő azért adja oda a ruhákat, hogy ne kelljen látnia őket. 

因梦送钱财 (yin meng song qian cai): Ez a sor a kínai szellempénz-égetés (冥币 – mingbi) rítusára utal. A kínaiak hisznek benne, hogy ha a halott megjelenik valaki álmában, az azért van, mert a túlvilágon szüksége van valamire (pl. pénzre a szellemek világában), ezért a hozzátartozók papírpénzt égetnek neki, hogy odaát jólétben éljen.

邓攸 (Dèng Yōu): a nyugati Jin-dinasztia 晋 szülötte, kormányzó Hexiben. Háborúban, hog ymegmentse elhunyt fivére árváját, kénytelen volt saját fiát a sorsára hagyni, végül gyermektelenül halt meg. A költőnek és feleségének egy kislányuk született, aki csecsemőkorában meghalt, így Deng Youhoz hasoníltja magát. 

潘岳 (Pān Yuè): Nyugati Jin-dinasztia 晋 szülötte, mikor a felesége meghalt, ő is három gyászverset írt, ő volt az első, aki ezt a műfajt megteremtette. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

 Meghallgatható:

Első versszak: https://www.youtube.com/watch?v=dHQXhSkxycg

Második versszak: https://www.youtube.com/watch?v=x-VtB1B-1MA

Harmadik versszak: https://www.youtube.com/watch?v=pUACk92VLjE

A vers  korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában: 

Züllött költő siratja feleségét

Jüan Csen

Hszie leánya, ó te szép, te boldog,

ki egy rongyos költő lettél ifjan,

kis szatyrodból varrtál ruhámra foltot, 

én meg aranyhajtűid is elittam. 

Ebédre hányszor giz-gazt szedegettünk,

télvíz-időn rőzsénél melegedtünk. 

...Ma kézhez kaptam százezer ezüstöt

s mit vettem néked? A templomba füstöt. 

Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 285.old.

Szegény ember a feleségéről

Jüan Csen

Ki hal meg előbb? - tréfáltunk veled. 

Egyszerre aztán elvesztettelek. 

Ruháidat majd mind másoknak adtam. 

Csak himzésed nem. Az zár alatt van. 

És nem merem megnézni sohasem...

Most jó vagyok, amint te, kedvesem. 

Háznépem ellátom pénzzel, vigasszal,

álmomban meg-megleplek ezzel-azzal...

Ez itt a sorsa gazdagnak, szegénynek,

az istenek a dúsat is verik, 

de ezt a bút csak azok ismerik,

kik hajdanában oly szegényen éltek...

Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 97.old.

Hű hitves siratása

Jüan Csen

Itt üldögélek és gyászollak téged, édes.

Számlálgatom, mikor leszek már hetven éves.

Jobb embereknek sem adott fiút az ég

és jobb költőket is ért ily nagy veszteség. 

De én halál után se látlak, hitvesem

mert nem hiszek ebben, és nem hittél te sem. 

Csak éjjelente, hogy rád gondolok,

látom a porban fáradt homlokod. 

Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 285.old.