Wǎng chuān xiánjū zèng péi xiùcái dí

Wáng Wéi (699-761)

Hánshān zhuǎn cāngcuì, qiūshuǐ rì chányuán.

Yǐ zhàng cháimén wài, línfēng tīng mù chán.

Dùtóu yú luòrì, xū lǐ shàng gū yān.

Fù zhí Jiē Yú zuì, kuánggē wǔ liǔ qián

Wangchuan-folyó menti pihenőlakomból szókimondó Pei Di-nek

Wáng Wéi (699-761)

Hideg hegyek szürkészölddé válnak; Az őszi vizek mind csordogálnak.

Rőzsekapun kívül botot fogok; Lágy szélben kabócákat hallgatok.

Alkonyodik a kompátkelőnél; A falu felett magányos füst kél.

Ekkor a részeg Jie Yu beront; Öt Fűz előtt őrült éneket ont.

A vers a virágzó Tang-korban, isz.744 körül született, ekkor vásárolta meg a költő Lantian megyében a Wangchuan birtokot, amely korábban a korrupt udvari költőé, Song Zhiwené (a blogon van verse) volt. Wang Wei a negyvenes éveiben járt, hétköben a fővárosban dolgozott, hétvégén és szabadságán Wangchuanban volt. A költő legközelebbi barátai közé tartozott Pei Di, akivel együtt gyakorolták a buddhizmust, gyakran csónakáztak együtt a folyón, verseket írtak egymásnak. Ez a vers is egy ilyen békés időszak után készült. 

Wang Wei békésen álldogál a rőzsekapujában, mint Tao Yuanming (az Öt Fűz becenevű), az egykori nagy költő, amikor Pei Di, a költő zabolázatlan barátja, hirtelen vidám szabadsággal, őrülten énekelve, teljesen részegen érkezik meg hozzá vendégségbe. Ez egy végtelenül kedves és humoros jelenet, ahogy a két teljesen más karakter kiegészíti egymást a hegyek békéjében. 

辋川 Wǎngchuān: egy folyó neve a mai 陕西省(Shǎnxī shěng) Shanxi-tartomány 蓝田县(Lántián xiàn) Lantian megye déli részén, 终南山 (Zhōng nánshān) Zhongnan-hegy lábánál folyik. Ezen a helyen volt Wang Wei villája, ahol több mint 30 évig élt.

秀才xiùcái: Birodalmi vizsgát tett ember megnevezése. Magyarul általában tudós, doktor, írástudó szavakkal szokták fordítani. Én szókimondónak fordítottam, mert használták a kicsit pökhendi, bátor, levizsgázott, de hivatalt még nem kapott, mindent megkritizáló értelmiségre is. 

接舆 Jiē Yú: Lu Tong 陆通 nevű férfi másik neve, aki a Chu-királyság (楚国) idején, hogy ne kelljen hivatalt vállalnia a király politikai határozatlansága miatt, inkább őrültnek tettette magát. Szándékosan bolondot csinált magából, hogy megőrizhesse a függetlenségét és tiszta lelkét. Állítólag Konfuciusz elől is inkább a bokrok közé menekült, még vele sem akart találkozni. A királytól rengeteg aranyat kapott volna, de nem fogadta el, hanem feleségével a hegyekbe menekültek. 

五柳 wǔ liǔ: Ez volt a beceneve Tao Yuanming-nek (陶渊明), akivel Wang Wei azonosítja magát a versben.

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik). 

Meghallgatható:  https://www.youtube.com/watch?v=7FVYKpmJWmI&ab_channel=qingshengzhang

A vers korábbi változata Szerdahelyi István fordításában: 

Vang-Csuan-i pihenésemből küldöm Pej Ti Hsziu-Caj-nak

Vang Vej

Zöldbe borul fenn a rideg hegység orma,

és az ősz folyója ömlik napról napra. 

Kopott kapum előtt botra támaszkodom,

közelítő szélben tücsköket hallgatva. 

Túl a réven lassan alámerül a nap, 

tanya romja felett árva füst szalagja. 

Csie Jü módjára jó lenne berúgni, 

az öt fűzfa előtt bolond dalt kacagva. 

Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 33.old.