岁暮归南山

孟浩然 (689/91 – 740)

北阙休上书，南山归敝庐。

不才明主弃，多病故人疏。

白发催年老，青阳逼岁除。

永怀愁不寐，松月夜窗虚。

Suìmù guī Nánshān

Mèng Hàorán (689/91 – 740) 

Běi quē xiū shàngshū, nánshān guī bì lú.

Bù cái míng zhǔ qì, duō bìnggù rén shū.

Bái fà cuī nián lǎo, qīng yáng bī suì chú.

Yǒng huái chóu bù mèi, sōng yuèyè chuāng xū.

Visszatérés a Déli-hegyre az év végén

Meng Haoran (689/91-740)

Már nem nyújtok be kérvényt császári udvarba; Visszatérek a hegyre, romos viskómba.

Nincs tehetségem, az uralkodó eldobott; Van betegségem, így barátom elhagyott.

Megöregedtem, őszülő hajam jelzi; Jő az év vége, s a fényes Nap sürgeti.

Folyton álmatlanul töprengek, aggódom; Üres éjben fenyő és Hold ablakomon.

A vers isz. 728 végén, vagy 729 elején született Chang'anban, közvetlenül azután, hogy a költő megbukott a császári vizsgákon, ekkor 39 éves volt. Ez volt élete nagy esélye, és a kudarc teljesen összetörte. A bukás után a fővárosban Wang Wei barátjánál vendégeskedett az udvari irodájában. Hirtelen és váratlanul belépett a szobába maga a császár Xuanzong. Meng Haoran annyira megijedt a felségtől, hogy ijedtében elbújt (vagy az ágy alá, vagy egy paraván mögé). Wang Wei azonban nem akarta eltitkolni a barátját, és elárulta a császárnak, hogy a híres Meng Haoran rejtőzik ott. A császár kíváncsi volt, előhívta és megkérte, hogy szavalja el az egyik legújabb versét. A költő, ahelyett, hogy hízelgő verset választott volna, ezt a verset kezdte el szavalni a császárnak. Amikor odaért a szavalásban, hogy "nincs tehetségem, így a császár eldobott...", a császár arca elkomorult, megsértődött, félbeszakította a szavalást, és megparancsolta, hogy Meng Haorant utasítsák ki a fővárosból, küldjék vissza a szülőföldjére. Ez a vers tehát kettétörte Meng Haroan kararierjét. Ezután tényleg hazatért, és többet nem próbálkozott álláskereséssel. Az év vége és a közelgő tavasz és napfény sem örömmel tölti el, hanem szorongással, hogy eltékozolt egy újabb évet az életéből. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik). 

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=HWr0cr0WYI0

A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában: 

Elhagyottan

Meng Hao-Zsan

Császár kegyét már többé nem esengem.

...Bölcs, jó uralkodóm száműzött engem

rossz kunyhócskába, sok hibám miatt. 

Nem láthatom eztán barátimat.

Beteg vagyok, ősz fürt libeg a főmön,

a régi év fakó fénnyel kilobban.

Hát csak virrasztgatok, fekszem, tűnődöm

holdas fenyőknél, puszta ablakomban. 

Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 31. old.