88, Vendég érkezik, Du Fu, 客至, 杜甫
客至
杜甫(712-770)
喜崔明府相过
舍南舍北皆春水，但见群鸥日日来。
花径不曾缘客扫，蓬门今始为君开。
盘飧市远无兼味，樽酒家贫只旧醅。
肯与邻翁相对饮，隔篱呼取尽余杯。
Kè zhì
Dù Fǔ (712-770)
Xǐ cuī míng fǔ xiāngguò
Shě nán shě běi jiē chūnshuǐ, dàn jiàn qún ōu rì rì lái.
Huā jìng bùcéng yuán kè sǎo, péng mén jīn shǐ wèi jūn kāi.
Pán sūn shì yuǎn wú jiān wèi, zūn jiǔjiā pín zhǐ jiù pēi.
Kěn yǔ lín wēng xiāngduì yǐn, gé lí hū qǔ jǐn yú bēi.
Vendég érkezik
Örömmel fogadom Cui prefektus látogatását
Du Fu (712-770)
Házamtól északra és délre tavaszi ár,
Mindennap csapatostól jár ide a sirály.
Szirmot az útról még nem sepertem vendégnek,
Ágakból font kapum ma nyitva áll előtted.
Távol a piac – tál vacsorám így sanyarú,
Családom szegény – palack óborom savanyú.
Talán ihatnánk az öreggel a szomszédból,
Áthívom, legalább elfogy a maradék bor.
Du Fu élete legnagyobb részét nyomorban, meneküléssel töltötte a pusztító An Lushan lázadás idején (lásd. korábbi versek). 759-ben azonban családjával együtt sikerült menedéket találnia egy viszonylag békés és távoli vidéken, a mai Szecsuán tartományban. Itt épített egy szerény kis nádfedeles kunyhót. Itt írta ezt a verset 760 tavaszán.
A vendég Cui Mingfu 崔明府, Cui prefektus volt, a közeli megye elöljárója, aki a kutatások szerint Du Fu rokona volt anyai ágon. Magas rangű tisztviselőként látogatta meg a szegénységben élő unokaöccsét. Du Fu közeli családtagként fogadta, nem hivatali személyként, ezért a vers stílusa közvetlen, barátságos.
(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik)