清平调词三首

李白 (701-762)

其一

云想衣裳花想容，春风拂槛露华浓。

若非群玉山头见，会向瑶台月下逢。

其二

一枝秾艳露凝香，云雨巫山枉断肠。

借问汉宫谁得似，可怜飞燕倚新妆。

其三

名花倾国两相欢，长得君王带笑看。

解释春风无限恨，沉香亭北倚阑干。

Qīngpíng diào cí sān shǒu

Lǐ Bái (701-762)

Qí yī

Yún xiǎng yīshang huā xiǎng róng, chūnfēng fú kǎn lùhuánóng.

Ruòfēi qún yùshān tóu jiàn, huì xiàng yáo tái yuè xià féng.

Qí èr

Yī zhī nóng yàn lù níng xiāng, yúnyǔ wūshān wǎng duàncháng.

Jièwèn hàn gōng shéi dé sì, kělián fēi yàn yǐ xīn zhuāng.

Qí sān

Míng huā qīng guó liǎng xiāng huān, zhǎng dé jūnwáng dài xiào kàn.

Jiěshì chūnfēng wúxiàn hèn, chénxiāng tíng běi yǐ lángān.

Tiszta-béke dallam (három versszak)

Li Bai (701-762)

I.

Ruhája, mint a felhő, virág a formája;

Tavaszi szél simogatja, friss a harmat rajta.

Ha nem ő a Jáde-hegyen élő istennő;

Akkor Holdfényben a Jáde-teraszon áll Ő!

II.

Vörös virágzó ág, harmatos és illatozó;

Még Wu-hegy istennője sem hozzá fogható.

Van-e hozzá hasonló a Han-palotában?

Csak sminkjére számíthat a jólelkű Feiyan.

III.

Nemzetét is elbűvölő, nemes virágszál;

Örömtől ragyog az arca, ha rád néz a császár.

E "tavaszi szellő" bánatát eloszlatja;

Megkönnyebbedve dől az északi korlátra.

Ez a vers nehezen fordítható magyarázatok nélkül. Li Bai, a költő, Yáng Guìfēi-ről (杨贵妃) írta, aki Tang Xuánzōng császár (唐玄宗) példa nélküli szépségű ágyasa volt. Abban az időben (is) illő volt a hatalmi elitet dicsérni, és ez is egy ilyen költemény, ahol Yang Guifeit a költő először virághoz (bazsarózsához) hasonlítja. Bár maga a bazsarózsa írásjegy nincsen leírva a versben, a nép mégis tudta, hogy erre a virágra utal. Először, mert a császári udvarban ezek a virágok nyíltak ezidőtájt. Másrészt, mert a harmadik versszakban a 名花 minghua kifejezés a bazsarózsát jelentette a kínai népnek. Ezen kívül a második versszakban a 红艳 hongyan kifejezés vörös ragyogást jelent, és a korabeli költészetben ez is a vörös bazsarózsa költői szinonimája volt. Ezt követően különböző – csodálatos szépségű – hölgyekhez, istennőkhöz hasonlítja a nőt. 

Ezt a verset Li Bai a Tang-kor aranykorában írta, isz.743-ban, amikor a birodalom a béke, a gazdagság csúcsán állt. Tang Xuanzong császár és Yang Guifei a frissen nyíló, ezer színben pompázó bazsarózsákat csodálták a pavilonnál, miközben a Du Fu, "Jiangnanban találkokztam Li Guiniannal" című versében már említett híres zenész zenélt nekik.  A császár ekkor Li Bai-ért küldetett, hogy írjon neki vadonatúj verset ehhez a pillanathoz. A legenda szerint Li Bai ekkor egy borozóban aludt részegen, de miután hideg vízzel magához térítették, ott a helyszínen ecsetet ragadott, és papírra vetette ezt a három versszakot. Ebben a versben (a blogon megjelent korábbi Yang Guifeit gúnyoló versekhez képest) nincsen rejtett megvetés. Li Bai egyszerűen leírta, hogy a nő valóban milyen tökéletesen szép. Később épp ez a vers okozta Li Bai vesztét az udvarban. Mert élt ott egy nagyhatalmú eunuch, Gao Lishi, aki azt hazudta az ágyasnak, hogy Li Bai a testalkatán gúnyolódik (mivel Yang Guifei nem volt olyan vékony, mint a versben említett Zhao Feiyan). 

Aki olvasta a blogom verseit, az tudja, hogy Yang Guifei annyira elcsavarta Tang Xuanzong fejét a későbbiekben, hogy az uralkodói kötelességeiről teljesen megfeledkezett, és ez vezetett az An Lushan-lázadáshoz, és a Tang-kor megtöréséhez. (Versek a blogon, amelyek más fényben világítják meg a szép hölgyet: Zhang Hu - Az Örök Élet Csarnoka, Du Fu - Gyönyörűek kirándulnak).

清平调 (Qīngpíng diào): Ez egy Tang-dinasztia idejéből származó dal, amely része a Yuefu Költészeti Gyűjtemény 80. kötetének, ott a Modern kori dalok közt szerepel. Az eredeti Tang-kori dallam, amelynek ezt a címet adták, meghallgatható itt: (tényleg "tiszta béke")

https://www.youtube.com/watch?v=QTh-LIfzPEc&ab_channel=FayeWongOfficialChannel

群玉山 (Qún yùshān): Jáde-hegy istennője, más néven a Nyugat-Anyakirálynője. Általában a Jáde-hegy elnevezés alatt a Kunlun-hegyre, a halhatatlanok birodalmára gondolnak.

瑶台 (yáo tái): Jáde-terasz. A halhatatlanok palotája az égben.

云雨巫山 (yúnyǔ wūshān): Wu-hegy felhő-esője (istennője). Wu-hegy a Jangze-folyó partján fekszik. Van egy monda a Wu-hegyről, amelynek istennője Chu-királyával (楚怀) folytatott romantikus viszonyt. A legenda szerint Chu Huai krály egyszer álmot látott, amelyben a Wu-hegynél találkozott egy gyönyörű istennővel. Az istennő elmondta neki, hogy ő Wu-hegy lánya, minden hajnalban felhővé, esténként pedig esővé változik. "Minden hajnalban és alkonyatkor ott vagyok a palotád alatt, hogy így szolgáljalak". Így lett a "reggel felhő, este eső" *朝云暮雨 Cháo yún mùyǔ)  kifejezés a szerelmi együttlét finom metaforája az ókori kínai irodalomban. Magam is többször találkoztam ezzel a szókapcsolattal, hogy felhő-eső játékot játszanak, vagy valami hasonló fordítást arra utalva, hogy szerelmeskedik a pár. 

飞燕 (Fēi Yàn): Fei Yan, egykor a Han-város császárnője volt, akinek szépségéhez senki sem ért fel. Kr.e.32-1-ig élt. Rendkívül kecses volt, szépsége legendássá vált, a túlzottan törékeny, bájos női szépség jelképe.

沉香亭 (chénxiāng tíng): Chenxiang-pavilon, ahol a császár megkönnyebbülten elgondolkodik az élet nagy dolgairól. A Chenxiang, a Sasfa kínai neve, amelynek említésével a legutóbb már egy versben -金谷园 (Jīnlíng tú) Aranyvölgy-kertje, Du Mu – találkoztam, illetve a növények fül alatt írtam is róla. (A sasfát (Aquilaria) az istenek fájának is nevezik, a belőle készült por, füstölő, parfüm, gyógyszer nagyon értékes (lásd. növények fül alatt). 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Az első versszak meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=bImUgw8CQK0

A második versszak meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=BoWo1jlUq9I

A harmadik versszak meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=-_KL3f6TJfI