春怨

刘方平 (?-?)

纱窗日落渐黄昏，金屋无人见泪痕。

寂寞空庭春欲晚，梨花满地不开门。

Chūn yuàn

Liú Fāngpíng (?-?)

Shāchuāng rìluò jiàn huánghūn, wú rén jiàn lèihén.

Jìmò kōng tíng chūn yù wǎn, líhuā mǎn dì bù kāimén.

Tavaszi neheztelés

Liu Fangping (?-?)

Gézzel takart ablak, a Nap lement, szürkület;

Aranyszobában senki nem látja könnyemet.

Mély magány, üres udvar, a tavasz kései;

Körtevirágos a föld, nem nyit ajtót senki.

Liu Fangping akkor írta ezt a verset, amikor az An Lushan-lázadás utáni időszakban végleg visszavonult a közélettől és a Ying és Ru folyók mentén (mai Henan) élt remeteként, kb. 760-770 körül. 

Ez a vers, úgynevezett palotavers. Egy kegyvesztett palotafeleség szomorú, egyhangú életét mutatja be. Bár a vers egy palotahölgy elszigeteltségét mutatja be, a költő számára hasonlatként szolgált bemutatni a saját életét. Fiatalon minden vágya császári vizsgák letétele volt, hogy bekerülhessen az udvarba, karrierje legyen, de minden próbálkozása kudarcot vallott. A versben leírt hölgyet az uralkodó sosem látogatja meg. Szépsége, tehetsége elpazarolva vész el, akár a költőé, akit elfelejtettek. Egy másik rétege a versnek, hogy a Tang-udvar fénye a lázadás után végleg megkopott, a paloták elnéptelenedtek, a korábbi virágzó kultúrális élet megszűnt. Amikor Liu Fangping a magányos nőről ír, akinek az udvarán senki sem jár, csak hullanak a tavaszi virágok a földre, ez valójában az egész Tang-birodalom aranykorának siratása is. 

纱窗 (Shāchuāng) gézzel fedett ablak: régen a szúnyogok ellen még nem szúnyoghálót használtak, hanem egy finom, gézszerű anyagot.

金屋 (jīnwū) aranyszoba/aranyház: Han Wu-császár (汉武帝) mondta: "ha a feleségül veszem a hercegnő lányát, építek neki aranyházat (fényűző palotát). Erre utal az aranyszoba elnevezés.

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=qYBurbpAFv8&ab_channel=qingshengzhang

A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában:

Leány, virágförgetegben

Liu Fang-Ping

Selyemablakján lobbadoz az alkony,

aranyszobájában sír-rí a drága,

minthogy nem bír kimenni most az ajtón. 

Eltorlaszolta az utat haragvón

a körtefák hulló, fehér virága. 

Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 63.old.