91, Tavaszi hajnal, Meng Haoran, 春晓, 孟浩然
春晓
孟浩然 (689/91 – 740)
春眠不觉晓，处处闻啼鸟。
夜来风雨声，花落知多少。
Chūnxiǎo
Mèng Hàorán (689/91 – 740)
Chūn mián bù jué xiǎo, chùchù wén tí niǎo.
Yèlái fēngyǔ shēng, huā luò zhī duōshǎo.
Tavaszi hajnal
Meng Haoran (689/91-740)
Hajnalban fekszem, virrad észrevétlen;
Madárdal hallatszik már mindenünnen.
Jött az éjjel szél és eső döreje;
Ki tudja hány virágszirmot tépett le?
Ez a vers Meng Haoran fiatalabb korában íródott, amikor még nem kellett átmennie élete bukásain, amelyekről a korábbi verseiben már volt szó. Itt a költő még boldog, nem akar hivatali pozíciót, hanem a Lumen-hegyen (鹿门山) élt elvonultan. Szerette a természetet, virágokat, napjait írással, olvasással, baráti társasága körében töltötte.
Ezt a verset Kínában majdnem minden kínai tudja kívülről.
(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik)
Meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=Km9HflDKxOE&ab_channel=%E9%97%B2%E6%95%A3%E4%BA%BA
A vers korábbi változata Szerdahelyi István fordításában:
Tavaszi reggel
Meng-Hao-Zsan
A reggelt sem érzem tavaszi álmomban
pedig hangos madár csivog mindenhonnan.
Egész éjjel eeső zuhogott, szél zúgott,
ki tudná, hogy hány szál virág hullt le holtan?
Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 30.old.