Quanjiao-hegyen lakó taoista szerzetesnek küldöm, Wei Yingwu, 寄全椒山中道士, 韦应物
寄全椒山中道士
韦应物 (737-792)
今朝郡斋冷，忽念山中客。
涧底束荆薪，归来煮白石。
欲持一瓢酒，远慰风雨夕。
落叶满空山，何处寻行迹？
Jì Quánjiāo shānzhōng dàoshi
Wéi Yìngwù (737-792)
Jīnzhāo jùn zhāi lěng, hū niàn shānzhōng kè.
Jiàn dǐ shù jīng xīn, guīlái zhǔ báishí.
Yù chí yī piáo jiǔ, yuǎn wèi fēngyǔ xī.
Luòyè mǎn kōngshān, hé chù xún xíngjì?
Quanjiao-hegyen lakó taoista szerzetesnek küldöm
Wei Yingwu (737-792)
Ma reggel dermesztő hideg van hivatalomban; Erről jó hegyi barátom eszembe jut nyomban.
Mély patakvölgyben tüskés rőzsét gyűjt, halomba tesz; Minden étke csak puhára főtt fehér kavics lesz.
De szeretnék tökkanalmba bort meríteni; S ezen a viharos estén társául szegődni!
Viszont a néma hegyet sűrű avar borítja; Bárhogy keresem, nem látszik lábainak nyoma.
A verset Wei Yingwu Chuzhouban (mai Anhui) írta 784 körül, amikor kormányzóvá nevezték ki Quanjiao – egy hegyvidéki megye – élére. A vers utolsó sora (az én fordításomban): "Viszont a néma hegyet sűrű avar borítja; Bárhogy keresem, nem látszik lábainak nyoma", híres és gyakran idézett verssor Kínában.
Puhára főtt fehér kavics煮白石 zhǔ báishí: A taoista kulturális utalás arra, hogy állítólag a halhatatlanságra törekvő remeték képesek voltak egy titkos módszerrel a hegy köveit puhára főzni és megenni, hogy ne legyen szükségük földi táplálékra.
Ez is egyike a "keresem a remetét, de nem találom", amelyből a blogon már van néhány verzió.