后宫词

白居易 (772-846)

泪湿罗巾梦不成，夜深前殿按歌声。

红颜未老恩先断，斜倚熏笼坐到明。

Hòugōng cí

Bái Jūyì (772-846)

Lèi shī luó jīn mèng bùchéng, yè shēn qián diàn àn gēshēng.

Hóngyán wèi lǎo ēn xiān duàn, xié yǐ xūn lóng zuò dào míng.

Palotavers

Bai Juyi (772-846)

Könnyektől nedves zsebkendő -beteljesületlen álma;

Az éj mélyén csarnokból -taps hangzik dal ritmusára.

Szépsége még nem fakult, császári kegynek már vége;

Füstölő fölé hajol, hajnalig vár még remélve.

Bai Juyi isz.821-ben, Chang'anban írta ezt a verset, amikor magas rangú központi kormányzati titkári pozícióban dolgozott. Ebben az időszakban az udvari politika nagyon mérgező volt, különböző klikkek harcoltak egymás ellen, és Bai Juyi, aki hitt a konfuciánus erkölcsben és a társadalmi igazságosságban, nap mint nap látta az uralkodó elit pazarló, erkölcstelen életmódját. 

A császári paloták belső udvarában nők ezrei (ágyasok, szolgálók, zenészek) éltek elzárva a külvilágtól, sokan közülük kislányként kerültek be, és ott öregedtek meg, anélkül, hogy a császár egyszer is rájuk nézett volna. Ez gyakorlatilag egy kíméletlen pszichológiai kínzás volt. A költő ezt kegyetlennek gondolta, és már korábban 809-ben benyújtott a császárnak egy hivatalos állami dokumentumot "Kérvény a palotahölgyek kiválogatására és szabadon bocsátására" címmel. Azt követelte, hogy engedjék haza a magányos nőket a családjukhoz. 821-ben írta ezt a verset, megismételve a költészet erejével a korábbi kérést. Fel akarta rázni kortársait, meg akarta mutatni, hogy a császári palota egy arany kalitka, ahol nők vannak élve bebörtönözve egy életen át. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=vWdoI8GH_GQ&ab_channel=qingshengzhang

A vers korábbi változata Weöres Sándor fordításában

Elhagyott udvarhölgy

Po Csü-Ji

Muszlin-kendőjébe sír, éjszaka nem alhatik;

a fő-palota felől ének-csengés hallatszik.

Piros arca nem öreg, mégis másé lett a kegy;

füsülőre ráhajol kuporogva hajnalig. 

Forrás: Li Taj-Po, Tu Fu, Po Csü-Ji versei, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1976. 292. old. 

A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában:

Árva szerető

Po Csü-Ji

Sírt már sokat. Nem alhatik a lány.

Mások dalolnak künn az éjszakán. 

Ő kedvesét gyászolja. Egyedül.

Vele a párnán csak Szépsége ül...

Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 77.old.