113, Palotabeli szavak, Zhu Qingyu, 宫中词, 朱庆馀

宫中词
朱庆馀 (?-?)
寂寂花时闭院门,
美人相并立琼轩。
含情欲说宫中事,
鹦鹉前头不敢言。
Gōng zhōng cí
Zhū Qìngyú (?-?)
Jí jí huā shí bì yuàn mén,
měirén xiāng bìnglì qióng xuān.
Hán qíngyù shuō gōng zhōng shì,
yīngwǔ qiántou bù gǎn yán.
Palotabeli szavak
Zhu Qingyu (?-?)
Csendes virágzás, az udvar kapui zártak;
Díszes folyosón lányok, egymás mellett állnak.
Hogy dolgaikat megvitassák: epekednek;
De a papagáj előtt beszélni sem mernek.
Zhu Qingyu a kései Tang-kor egyik legtehetségsebb írója volt, valószínűleg a 820/830-as évek körül születhetett Chang'anban. 826-ban császári vizsgát tett. Híres volt arról, hogy rendkívül finom képekben tudta kifejezni az emberi lélek legrejtettebb rezdüléseit. Hivatalnokként mélyen megérintette a palotarendszer kegyetlensége. Bár a vers egy szép palotakertben játszódik, de a történelmi valóság, ami ihlette, az az volt, hogy a palota minden szegletét kémek figyelték, az eunuchok és belső intrikusok parancsára. Egyetlen rossz mondat, egy elszólás a császárról vagy a politikáról, nemcsak a palotahölgy, hanem az egész családja kivégzését vonhatta maga után. A nők nem csak a magánytól szenvedtek, hanem még attól is, hogy megszólaljanak, teljes szellemi és érzelmi elszigeteltségben éltek.
A papagáj szimbolikája, hogy képes utánozni az emberi beszédet, ha a lányok egymás közt pletykálnak, a madár megjegyezheti a szavakat, később visszamondhatja, akaratlanul is egy veszélyes kém. Másrészt a papagáj is egy egzotikus rab, akit kalitkába zártak.
A költő rávilágított, hogy a palota pompája mögött valójában egy élő temető van, ahol még bizalmas beszélgetést sem lehet folytatni, és még a közös bánatban sem osztozhatnak az ott élők.
(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik)
Meghallgatható:
https://www.youtube.com/watch?v=PLIYMwi4dhk&ab_channel=qingshengzhang
