Ez a vers a "palota panasz-versek" 闺怨诗 (guiyuan shi)  műfajának első tagja a blogon. A Tang-korban a császári palotában, vagy gazdag főurak házaiban nők ezrei éltek elzárva a külvilágtól, teljesen kiszolgáltatva a férfiak kényének kedvének. Elcsábították őket, majd miután megunták szépségüket, elfordultak tőlük, és soha többé nem keresték a társaságukat. A hölgyek éveken, évtizedeken át vártak magányos szobáikban, hátha szerelmesük belép az ajtón. Li Bai azért írta ezt a verset, hogy hangot adjon ezen sorsú nők fájdalmának. 

Az utolsó sorban a költő diplomatikusan elrejti a "férfit", akire haragszik a hölgy, csak a síró nőt látjuk a szobában. 

蛾眉: éméi: Moly-szemöldök. A molylepkék kecses csápjához hasonlítja a hölgy szemöldökét.

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=xZg7eoisttM&ab_channel=%E9%97%B2%E6%95%A3%E4%BA%BA

A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában: 

Keserű szerelem

Li Taj-Po

Széhúzza gyöngyös függönyét a lány.

Kinéz az ablakon. Oly halovány.

Egyszerre fényes könnye megered.

Jaj, kit szeret? 

Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 43.old.