秋日登吴公台上寺远眺

刘长卿

古台摇落后，秋入望乡心。

野寺来人少，云峰隔水深。

夕阳依旧垒，寒磬满空林。

惆怅南朝事，长江独至今。

Qiū rì dēng wúgōngtái shàng sì yuǎn tiào

Liú Zhǎngqīng

Gǔ tái yáo luòhòu, qiū rù wàng xiāng xīn.

Yěsì lái rén shǎo, yún fēng gé shuǐshēn.

Xīyáng yījiù lěi, hán qìng mǎn kōng lín.

Chóuchàng náncháo shì, chángjiāng dú zhìjīn.

Messzire tekintve a Wugongtai templomából egy őszi napon

Liu Zhangqing (726-786)

Ahogy romos bástyára hullt fáknak levele; Úgy köszöntött be az ősz honvágyó szívembe.

Az elhagyatott templomban nem jár senki sem; Mély víz választja el a felhős hegyet tőlem.

A lenyugvó Nap megvilágítja a sáncot; Üres erdőben harangszó járja a táncot.

Déli-dinasztiák sorsán merengek én itt; Míg odalent a magányos Jangze csak folyik.

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=iRTVfS1mA20&ab_channel=qingshengzhang

A verset Liu Changqing az An Lushan-lázadás (安史之乱) idején, vagy közvetlenül utána írta, amikor körülbelül 40 évesen menekülni kényszerült Luoyangból a háború elől, és Yangzhou környékén talált menedéket. Ezen a vidéken egykor virágzó Déli dinasztiák területe volt, amely már rég bukásra ítéltetett ekkortájt. Ezt a bukást és a jelenkor háborús időszakát veti össze magában a magányosan, otthontalan vándorként, politikai mellőzöttségben élő költő. 

A Déli-dinasztiák kora i.sz.420-589-ig tartott, amikor a Han-dinasztia után Kína darabokra szakadt, és délen négy, egymást követő han-kínai vezetéső dinasztia váltotta egymást: 1, Song 南宋 , 2, Qi 南齐 , 3, Liang 南梁 , Chen 南陈 . A Déli dinasztiák bukásában szerepet játszottak a belső trónharcok és puccsok, a nemesség morális züllöttsége és az északi területek megerősödése. I.sz.589-ben az északi Sui (隋朝)  seregek fegyelmezett hadseregükkel lerohanták az utolsó déli államot, a Chen-dinasztiát, és véget vetettek Kína megosztottságának. 

A vers konkrét helyszíne, Wu herceg terasza (吴公台  Wugongtai) a Déli Song és a Chen-dinasztia katonai összecsapásainak helyszíne is volt. A terasz a hely laposságára utal, de valójában katonai sánc volt, azon egy bástyával, amelyről íjjal tüzeltek az ellenségre. Látva a romos helyszínt, amely egykor dicső volt és erős, Liu Changqing, a költő eltöpreng azon, hogy a Tang-kort aranykornak hitték, de lehet, hogy a Tang-birodalom is a Déli dinasztiák sorsára jut? Wu herceg romos építménye a vers írásakor egy buddhista templomnak adott otthon. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik).  

长江 chángjiāng: A Jangce kínai neve.

寒磬 hán qìng: Hideg harangszó a szó szerinti fordítás, de ez arra a kőlapból készült, felfüggesztett harangra utal, amelyeket a buddhista kolostorokban használtak.