A vers "palota-panasz" műfajhoz tartozik, egy nő magányáról és melankolikus érzéseiről szól a palotában, de nincs benne egy panasz sem. Csak rideg, kristálytiszta, mozdulatlan képek.

Li Bai 742-744 körül írhatta, amikor Chang'anban élt, és a császári udvarban szolgált, közvetlenül látta a palota belső életét, az ágyasok vetélkedését, féltékenykedését, a mellőzött nők magányát. 

A versnek korábbi versek voltak a gyökerei. Az eredeti és első ilyen típusú vers az ie.I században BAn Jieyu ágyasz története, aki a Han-kor legszebb palotahölgye volt, de a császár elfordult tőle, és a hölgy visszavonult a hosszú élet palotájába, és a császár anyját szolgálta. Ott írta meg az első hasonló stílusú és tartalmú verset (pl. jádelépcsőt belepi a moha). Utána az 5. században ezt vette át a Déli-dinasztiák egyik költője Xie Tiao, és Li Bai ezt a régi dalt vette elő. 

A Tang-kori költők számára a palotába zárt, elhanyagolt, magányos palotahölgy saját kiszolgáltatottságuk és mellőzöttségük metaforája (is). A császár hangulata hamar változik, és a tisztelt költő gyorsan kint találja magát a fővárosból. 

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=gdvF3e03OyI

A vers korábbi változata Nagy László fordításában: 

Bánat a Jáde-lépcsőn

Li Taj-Po

Harmat fehérül jáde-lépcsőmön,

éjszaka könnye selyemcipőmön. 

Arcom elé a gyöngy-függönyt húzom, 

áttetsző holddal immár az ősz jön. 

Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 70.old. 

A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában: 

Magányos hölgy

Li Taj-Po

Harmat hull a márványlépcsőre már. 

Ruhája nedves lesz, későre jár. 

Bevonja kristályfüggönyét, dalolgat. 

Bámulja az opálos, őszi holdat. 

Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 41. old.