A vers egy bájos, szellemes udvarlási flörtöt megörökítő vers. 

Li Duan a Közép-Tang kor jeles alkotója volt, a Dali-korszak tíz irodalmi mesterének egyike. Fővárosi hivatalnokként dolgozott, társasági eseményeken, finom vacsorákon rögtönzött lírai műveket. A vers szinte biztosan egy ilyen előkelő, nagyúri vacsorán született Chang'anban. Az ilyen rendezvényeken, fiatal, gyönyörű zenészlányok szórakoztatták a vendégeket. Li Duan vendégként ülhetett a teremben, mikor feltűnhetett neki az a finom, szinte láthatatlan játék, amit a lány, a közönség soraiban ülő egyik jóképű fiatalemberrel játszott. A költő ezt a pillanatot kapta el és örökítette meg négysoros versében. 

筝/古筝zhēng/ gǔzhēng: citerához hasonló kínai húros hangszer neve. Lásd. részletesebben a hangszerek fül alatt.

金粟 jīnsù: az Osmanthus-nak, vagy illatcserjének az ókori kínai elnevezése.

金粟柱jīnsùzhù: A Guzheng részei az úgynevezett "húrlábak", amelyek a hangszer közepe táján kettéosztják a húrokat. A versben ezt a húrlábat említi, amelyet az illatcserjéből készítettek.

玉房 yù fáng: Szintén a hangszer részét mutatja, a hangszer fejénél valószínűleg jádéból berakott rész lehetett.

素手sùshǒu: női kézre utal. Ezen a hangszeren többnyire hölgyek játszottak.

周郎 zhōu láng: A három királyság korában 24 évesen már Wu-ország legendásan jóképű tábornoka volt. Nagyon értett a zenéhez, és híres volt arról, hogy még részegen is meghallotta, ha valaki rosszul játszik, odament hozzá és kijavította. Van erről egy mondás: 曲有误， 周郎顾。 (Qū yǒu wù, zhōu láng gù), ami nagyjából azt jelenti, ha hibázol a zenében, Zhou Lang visszanéz/odafordul. A versben a hölgy szándékosan hibázott, hogy "kiszemeltje" felfigyeljen rá.

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=FXdd47Y0NHo&ab_channel=qingshengzhang