Hallgatom a guqint

Liu Zhangqing (726-786)

Peng-zeng a hűvös dallam a hét húron,

Fenyvest fúvó szél ez, magamban hallom.

Ősi dallamát, bár magunk szeretjük,

Manapság már csak kevesen pengetjük.

Liu Zhangqing tehetséges, de makacs és büszke ember volt, aki nem rejtette véka alá a véleményét. A vers az An Lushan-lázadás idején született, amikor a költő épphogy letette a császári vizsgáit, amikor a háború miatt délre, Jiangsu tartományba kellett menekülnie, és egy jelentéktelen posztot vállalnia. Úgy érezte, hogy az eddigi erőfeszítései semmit sem érnek. A versben a guqin, a guqin által megtestesített zene, az maga a költő. Az utolsó sorban, az, hogy valójában már kevesen játszanak a guqinon, főleg az "ősi dallamokra" (Yu Boya-ra) utal, hogy senki sem játszik már szívből. Manapság már a gyors, szórakoztató zenéket szerették, és a nemes, lassú, meditatív dallom kimentek a divatból. 

松风 : eredetileg egy ilyen klasszikus mesterműnek a címe volt (Szél a fenyvesben). 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=N_SVCZeogBo&ab_channel=qingshengzhang

A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában: 

Lantos

Liu Csang-Csing

Milyen csodásan zeng hét, tiszta húrja-

hűs szél suhan fenyők között igy el. 

Sok régi, édes dalt mond újra-újra

s rá senkisem figyel. 

Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 131.old.