嫦娥

李商隐 (813-858)

云母屏风烛影深，长河渐落晓星沉。

嫦娥应悔偷灵药，碧海青天夜夜心。

Cháng'é 

Lǐ Shāngyǐn (813-858) 

Yúnmǔ píngfēng zhú yǐng shēn, chánghé jiàn luò xiǎo xīng chén.

Cháng'é yīng huǐ tōu líng yào, bìhǎi qīngtiān yè yè xīn.

Chang'e, Holdistennő

Li Shangyin (813-858)

Csillámos ernyőn a gyertya mély árnyéka játszik;

A Tejút halványul, a Hajnalcsillag sem látszik.

Megbánta-e Chang'e, hogy az elixírt ellopta?

Azóta minden este a kék eget bámulja.

Li Shangyin a Kései Tang-kor melannkolikus költője volt, valószínűleg élete kései szakaszában írta a verset (850-es évek), amikor már teljesen elszegényedett, elveszítette imádott feleségét, és poltikailag is totálisan ellehetetlenült (két pártra szakadt akkori birodalom, az egyik párt támogatta a költőt, mire ő a másik párt vezérének lányát vette el feleségül, mert szerették egymást. A felesége hamar meghalt, a költő teljesen tönkrement. Senki sem bízott benne, árulónak gondolták, háttérbe szorították). 

A kínai irodalomtörténetben három fő elmélet létezik arra, hogy a költő miért pont Chang'e, a Holdistennő történetéhez nyúlt: 1, a politikai elszigeteltség metaforája. Chang'e ellopta férjétől az örök élet elixírjét, hogy halhatatlanná válhasson, de ennek az lett az ára, hogy örökre bezárult a Holdpalotába. A költő a saját sorsát látta ebben. Ő is küzdött, hogy felemelkedjen, ám ő is egy magányos világba záródott. 2, A felesége utáni gyász: a költő vigasztalhatatlan volt a felesége halála után, és abban reménykedett, hogy a Holdon egyedül élő nő az ő felesége, miközben ő virraszt a magányos éjszakában, őt nézi. 3, A Holdistennő a szent és elérhetetlen taoista papnők jelképe is volt, egyes kutatások szerint egy korábbi kapcsolatára utalás. 

嫦娥 (Cháng'é): A Hold mitológiai istennője. Korábban megosztottam a történetét: "Egy őszközép ünnepi történet" címen.

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=0-BLDH-pFJ8&ab_channel=qingshengzhang