送别

王维 (699-761)

下马饮君酒， 问君何所之？

君言不得意， 归卧南山陲。

但去莫复问， 白云无尽时。

Sòngbié

Wáng Wéi (699-761)

Xiàmǎ yǐn jūn jiǔ, wèn jūn hé suǒ zhī?

Jūn yán bù déyì, guī wò nánshān chuí.

Dàn qù mò fù wèn, báiyún wújìn shí.

Búcsú

Wang Wei (699-761)

Szállj le lovadról, s igyál bort velem; Hová visz utad, szabad kérdeznem?

Nem vagy jókedvű, feleled nekem; Vár remetelak Déli-hegy szélen.

Menj csak barátom, több kérdés minek? Nézd a végtelen, fehér felhőket!

Wang Wei életének középső vagy kései szakaszában (740-es évek) írhatta ezt a verset, amikor már félig visszavonultan élt Wangchuan-völgyében. A versben megszólított barát egy névtelen írástudó, aki poltikai sikeretelenség miatt csalódott a világi karrierben, és úgy döntött, remeteként visszavonul egy elszigetelt életbe. A Déli-hegy (南山 (nánshān) a mai Shanxi-tartományban (陕西), Nanshan, a Zhongnan-hegységre utal, ahová - több versből is kiderül - előszeretettel vonultak remetének a kegyvesztett, száműzött hivatalnokok, írástudók. A Chang'anhoz délre, közel eső hegy menedéket nyújtott nekik, illetve, ha a császár meggondolta magát, könnyen visszatérhettek a nyüzsgő városi életbe. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=uEcw-8xDkRI

A vers korábbi változata Szerdahelyi István fordításában: 

Búcsú

Vang Vej

Lovamról leszállok, borral megitatlak,

úgy kérdezem tőled, mi hajt messzi földre?

Azt mondod, dugába dőltek szándékaid,

s hazamégy, lefekszel déli dombra dőlve. 

Elmész, többé senki nem kérdez utánad, 

míg el nem oszlik az ég fehér felhője. 

Forrás: Klasszikus kínai költők, Második kötet, A VII.századtól a XIX.század végéig, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1967. 32. old.