送灵澈上人

刘长卿 (726-786)

苍苍竹林寺，杳杳钟声晚。

荷笠带夕阳，青山独归远

Sòng Língchè shàngrén

Liú Zhǎngqīng (726-786)

Cāngcāng zhúlín sì, yǎo yǎo zhōng shēng wǎn.

Hé lì dài xīyáng, qīngshān dú guī yuǎn

Búcsú Lingche Mestertől

Liu Zhangqing (726-786)

Mélykék színű a Bambuszerdő-temploma,

Varázsos az estében harangja hangja.

Alkonyórán bambuszkalapjával hátán,

Távolodik Ő zöld hegyek között árván.

Liu Zhangqing a Tang-kor egyik legviharosabb sorsú tisztviselője volt. Kétszer is hamis vádak áldozatává vált, ami miatt a birodalom távoli, déli vidékeire száműzték. A versben szereplő Lingche Mester a korszak ünnepelt buddhista költő-szerzetese volt, elképesztően művelt ember, akinek a társaságát sokan keresték, hogy vele beszélgessenek. A vers akkor született, amikor Liu Zhangqing déli száműzetésében élt, és a szerzetes meglátogatta őt, eltöltöttek néhány napot a templomban, majd a szerzetes visszatért a hegyek közé. 

竹林寺(zhúlín sì) Bambuszerdő-templom: Jiangsu (江苏) tartományban van Dantu (丹徒) déli részén ez a templom. Az esti harangszó a világi vágyak elcsendesedését is jelenti az idő múlásán kívül. 

(A magyarázat forrása a https://baike.baidu.com/ oldalról származik) 

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=0pz1g_tQUjI&ab_channel=%E5%A7%9A%E8%80%81%E5%B8%88%E5%92%8C%E5%A4%A7%E7%8B%B8%E7%8C%AB-LynnandCat