A lázadók visszavonulása után megintem a hivatalnokokat, Yuan Jie, 贼退示官吏, 元结

贼退示官吏

元结 (719-772)

（并序）

癸卯岁，西原贼入道州，焚烧杀掠，几尽而去。明年，贼又攻永破邵，不犯此州边鄙而退。岂力能制敌与？盖蒙其伤怜而已。诸使何为忍苦征敛，故作诗一篇以示官吏。

昔岁逢太平，山林二十年。

泉源在庭户，洞壑当门前。

井税有常期，日晏犹得眠。

忽然遭世变，数岁亲戎旃。

今来典斯郡，山夷又纷然。

城小贼不屠，人贫伤可怜。

是以陷邻境，此州独见全。

使臣将王命，岂不如贼焉？

今彼征敛者，迫之如火煎。

谁能绝人命，以作时世贤！

思欲委符节，引竿自刺船。

将家就鱼麦，归老江湖边。

Zéi tuì shì guānlì

Yuán Jié (719-772)

(bìng xù)

Guǐ mǎo suì, xīyuán zéi rùdào zhōu, fénshāo shā lüè, jǐ jìn ér qù. Míngnián, zéi yòu gōng yǒng pò shào, bùfàn cǐ zhōu biānbǐ ér tuì. Qǐ lì néng zhì dí yǔ? Gài méng qí shāng lián éryǐ. Zhū shǐ hé wèi rěnkǔ zhēng Liǎn, gù zuò shī yī piān yǐ shì guānlì.

Xī suì féng tàipíng, shānlín èrshí nián.

Quányuán zài tíng hù, dòng hè dāng mén qián.

Jǐng shuì yǒu cháng qī, rì yàn yóu dé mián.

Hūrán zāo shì biàn, shù suì qīn róng zhān.

Jīn lái diǎn sī jùn, shān yí yòu fēn rán.

Chéng xiǎo zéi bù tú, rén pín shāng kělián.

Shì yǐ xiàn lín jìng, cǐ zhōu dú jiàn quán.

Shǐ chén jiāng wángmìng, qǐ bùrú zéi yān?

Jīn bǐ zhēng liǎn zhě, pò zhī rú huǒ jiān.

Shéi néng jué rénmìng, yǐ zuò shí shì xián!

Sī yù wěi fújié, yǐn gān zì cì chuán.

Jiāng jiā jiù yú mài, guī lǎo jiānghú biān.

A lázadók visszavonulása után megintem a hivatalnokokat

Yuan Jie (719-772)

Előszó

Guimao évében (763) a Nyugati Síkság felől lázadók törtek be Daozhou területére. Égettek, gyilkoltak, fosztogattak, és távozásukkor szinte semmit sem hagytak maguk után. A következő évben (764) a lázadók megtámadták Yongzhou-t és áttörték Shaozhou védelmét, ám anélkül vonultak el, hogy e prefektúra határait megsértették volna. Vajon a mi erőnk képes lett volna megfékezni az ellenséget? Dehogy! Egyszerűen könyörületükben részesültünk; csak megsajnálták lepusztult állapotunkat. Hogyan képesek akkor saját tisztségviselőink súlyos adót behajtani népünktől? Azért írtam ezt a verset, hogy ezzel figyelmeztessem a hivatalnokokat erre a meglátásomra.

Akkoriban békés idők jártak; Húsz évig éltem a hegyek között.

Forrásvíz fakadt házam udvarán; Barlangos szurdok nyílt kapum előtt.

Adót mindig ugyanakkor szedtek; Alhattunk, míg a nap magasan állt.

Aztán a világ hirtelen más lett; Hadizászlónk lengett éveken át.

Most e prefektúrát igazgatom; S újra lázadnak a hegyi törzsek.

Bár városkánk kicsi, mégsem bántják; Szegény a nép, sajnálnak minket.

Így aztán dúlják a szomszédokat; Csak ez a terület érintetlen.

De a követ, császári parancsra; Vajon miért ilyen könyörtelen?

Azok, akik az adót besöprik; Tűzként perzselik, gyötrik a népet.

Ki áldozza fel mások életét; Csak hogy így szerezzen jó hírnevet?

Letenném hivatali pecsétem; S csónakomban magam eveznék.

Családomnak jutna hal, gabona; Folyók, tavak parján megöregednék.

Yuan Jie a Tang-dinasztia középső szakaszának költője volt, hivatalnokként mélyen együttérzett a köznéppel, gyűlölte a korrupciót, ezért rendkívül tisztelték őt. Költészetében nyers, egyszerű, kerüli a sallangokat. Ez a vers az An Lushan-lázadás után íródott 763 körül, amikor a költő Daozhou megye kormányzójaként dolgozott. Több megyét kifosztottak a lázadók és a felkelők, de Dazhou annyira szegény volt, az emberek éheztek, hogy a rablók megsajnálták a népét és békén hagyták. Viszont a császári udvar adószedői beszedték a nehéz adókat a nincselen lakosságtól. Ezen háborodott fel a költő.

Guimao (癸卯), a 60-as ciklusú naptár egyik éve, itt isz. 763-at mutat.

A költőnek már egy verse van a blogon: 石鱼湖上醉歌 Részeg dal a Kőhal-tónál

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=68m_Eraf9jU