149-150, Két vers, ahogy nézem a Lu-hegy vízesését, Li Bai, 望庐山瀑布二首, 李白
望庐山瀑布二首
李白 (701-762)
其一
西登香炉峰,南见瀑布水。
挂流三百丈,喷壑数十里。
欻如飞电来,隐若白虹起。
初惊河汉落,半洒云天里。
仰观势转雄,壮哉造化功。
海风吹不断,江月照还空。
空中乱潈射,左右洗青壁;
飞珠散轻霞,流沫沸穹石。
而我乐名山,对之心益闲;
无论漱琼液,还得洗尘颜。
且谐宿所好,永愿辞人间。
其二
日照香炉生紫烟,遥看瀑布挂前川。
飞流直下三千尺,疑是银河落九天。
Wàng lúshān pùbù èr shǒu
Lǐ Bái (701-762)
Qí yī
Xī dēng xiānglú fēng, nán jiàn pùbù shuǐ.
Guà liú sānbǎi zhàng, pēn hè shù shí lǐ.
Xū rú fēi diàn lái, yǐn ruò báihóng qǐ.
Chū jīng héhàn luò, bàn sǎ yúntiān lǐ.
Yǎng guān shì zhuǎn xióng, zhuàng zāi zàohuà gōng.
Hǎifēng chuī bùduàn, jiāngyuèzhào hái kōng.
Kōngzhōng luàn zong shè, zuǒyòu xǐ qīng bì;
fēi zhū sàn qīng xiá, liú mò fèi qióng shí.
Ér wǒ lè míngshān, duì zhī xīn yì xián;
wúlùn shù qióng yè, hái dé xǐchén yán.
Qiě xié sùsuǒ hào, yǒng yuàn cí rénjiān.
Qí èr
Rìzhào xiānglú shēng zǐ yān, yáo kàn pùbù guà qiánchuān.
Fēi liú zhíxià sānqiān chǐ, yí shì yínhé luò jiǔtiān.
Két vers, ahogy nézem a Lu-hegy vízesését
Li Bai (701-762)
1.
Ha felmászom nyugaton a Füstölő-bércre; Akkor látom a vízesést dél felé nézve.
A folyam háromszáz zhang magasból ömlik le; És tíz lí szélesen zuhog alá a völgybe.
Cikázó villámként sebesen záporozik; Fehér szivárványa halványan emelkedik.
Mint lezúduló Tejút – elkápráztat a kép; Amely félig a felhők közül szóródik szét.
Lentről nézve még megdöbbentőbb a látványa; Mily gyönyörűséges a Teremtő munkája!
A tengeri szél fújja, de meg nem törhető; A hold rávetíti fényét, mégis áttetsző.
A légben vadul csapdosnak a vízsugarak; S kétoldalt szüntelen mossák a sziklafalat.
Repkedő cseppek szétoszlanak, mint ködpára; Örvénylő tajtékok bugyognak a sziklákra.
Én pedig örömöm lelem a híres hegyen; Szívem megnyugszik, ahogy állok vele szemben.
Hogy megkóstoljam e nektárt? Nem szólok arról; Lemosom vele a világ porát arcomról.
E helyt végre valóra váltom régi álmom; Halandók világától végleg elbúcsúzom.
2.
A napfényben a Füstölő-bérc bíbor párának ad életet;
Messziről úgy látom a vízesést, mint sziklán függő szövetet.
Háromezer láb magasságból szinte függőlegesen zuhan;
Mintha a Tejút szakadt volna le Kilencedik Égből, olyan.

香炉峰 (xiānglú fēng) Füstölő-bérc: A legpontosabb fordításban "Illatáldozat-égető edény-csúcs" lenne a valóság. A hegy onnan kapta a nevét, hogy formája nagyon hasonlít egy háromlábú bronz füstölő tartó edényhez.
三百丈 (sānbǎi zhàng) 1 zhang = 311 méter. 300 zhang körülbelül 900-930 méter, amely költői túlzás, mert a vízesés kb. 155 méter magas.
十里 (shí lǐ) 1 li = 540 méter, tíz lí, amiről szó van, kb. 5,5 kilométer
三千尺 (sānqiān chǐ) 1 chi (láb) = kb. 30 cm, így 3000 chi 900 méternek felel meg.
九天 (jiǔtiān) Kilencedik Ég: A Tang-kor előtt és a Han-kor után alakult ki az Ég horizontális felbontása. Azelőtt az eget vertiklálisan képzelték el, mint egy "esernyőt", amelyet a világtájak iránya alapján osztottak fel 9 részre (észak, dél, kelet, nyugat, északkelet, északnyugat, délkelet, délnyugat és közép (olvashatunk róla pl. Qu Yuan - Tian Wen című művében). Li Bai már egy új felosztás alapján képzelte el a Kilenc Égi réteget. (Az alábbi elemzés a Chat gpt segítségével készült az Egek beosztásáról).
Az Anyagi Mennyországok (1–3. szint):
Ezek az egek még közel vannak a Földhöz, az itteni lények formával és testtel rendelkeznek.
1. szint: Yuqing Tian (郁清天) – A "Felemelkedő Tisztaság Ege". A legalsó égi réteg, amely közvetlenül a halandók világa felett lebeg.
2. szint: Hanqing Tian (瀚清天) – Az "Áradó Tisztaság Ege". Itt laknak a kisebb rangú égi hivatalnokok, akik a földi természetért (eső, szél, mennydörgés) felelősek.
3. szint: Danqing Tian (丹清天) – A "Bíbor Tisztaság Ege". A hajnali és esti pír szférája, itt szűrődnek meg a csillagok fényei.
A Szellemi Mennyországok (4–6. szint)
Itt a durva anyagi lét megszűnik. Az itt lakók tiszta energiából (Qi) állnak.
4. szint: Xianqing Tian (仙清天) – A "Halhatatlan Tisztaság Ege". Ez a vándorló taoista bölcsek és szentek (Xian) első igazi otthona, miután elhagyták földi testüket.
5. szint: Lingqing Tian (灵清天) – A "Szellemi Tisztaság Ege". Az égi archívumok helye, ahol a világmindenség és minden ember sorsának könyveit őrzik.
6. szint: Shangqing Tian (上清天) – A "Legfelső Tisztaság Ege". A magas rangú égi istenségek birodalma, ahol nincsenek többé evilági változások.
A Kozmikus Mennyországok (7–9. szint)
Ez a formátlan, időtlen, örök isteni szféra, a mindenség forrása.
7. szint: Taiqing Tian (太清天) – A "Legvégső Tisztaság Ege". Itt lakik Lao-ce mint istenített lény (Taishang Laojun).
8. szint: Dongqing Tian (洞清天) – Misztikus üresség Ege, ahol a Tejút (az Ezüstfolyó) szellemi forrása található.
9. szint: Shenxiao Tian (神霄天) – A "Kilencedik Égbolt" vagy "Isteni Mennybolt". Ez az abszolút csúcs, a Jáde-Császár palotájának otthona. Ez a zóna már nem az égen van, hanem maga a tiszta, formátlan Tao, ahonnan minden élet és energia ered. (Eddig tartott a chat gpt elemzése az Egekről).
Li Bai verséről a tanárnőmtől hallottam, aki idén nyáron (2026) Fujian 福建 tartományban (Fuzhouban – a tartományi fővárosban – 福州) kirándult, és ha már arra járt, átlátogatott a Fujiannal szomszédos Jiangxibe 江西is, és ott meglátogatta a Lu-hegységet 庐山. (Ez a kis kirándulás a két helyszín között kb. 700 km). Mivel tudja, hogy szeretem a Tang-kori verseket és szoktam fordítgatni, ő ajánlotta Li Bai híres versét, amit akkor írt, amikor ő is erre a hegyre tett látogatást, és ott a vízesésben gyönyörködött. Rengeteg híres költő járt itt, több mint tízezer vers íródott erről a helyről! Máig szellemi és irodalmi fontosságú hely, és buddhista vonatkozásai is erősek.
Tanárnőm Lu-hegységen kívül ellátogatott a szintén Jiangxiben található Longhu-hegyre 龙虎山 is (kb. 250 km-re van egymástól a két hegy). Itt van a taoista vallás bölcsője, és ő is egy ilyen kolostorban járt egy hétig tanulni. Nagyon irigyeltem!
Míg a Lu-hegy (Lushan) magas, meredek felhők lepte gránithegység, addig a Longhu-hegy (Longhushan) központjában a Luxi-folyó folyik, és annak két oldalán meredeken emelkednek a hegyet alkotó vörös sziklatömbök.
Jiangxi-tartomány híres még Jingdezhenről 景德镇, amely máig Kína egyik tradicionális fazekas műhelye. Jiangxi 1,8-szor nagyobb, mint Magyarország, míg Fujian 1,3-szor nagyobb.
Ez a vers a valaha írt legünnepeltem tájképvers Kínában, szinte nincs olyan kisiskolás, aki ne tudná ezt a művet kívülről. Ez a vers tette a Lu-hegyet az irodalmi zarándokok célpontjává.
Li Bai 756 körül járt ezen a helyen az An Lushan-lázadás időszakában. A világ zaja elől menekült ide, és megbabonázta a hely.
