Tizenkét vers "Érzésekről és találkozásokról"，Zhang Jiuling, 感遇十二首, 张九龄

感遇十二首 Gǎn yù, 张九龄 Zhāng Jiǔlíng (673/678-740)

Tizenkét vers Érzésekről és találkozásokról

Az alábbi 12 verset Zhang Jiuling 737 körül írta, amikor Tang Xuanzong császár lefokozta miniszterelnöki rangjáról és száműzte őt a császári palotából a déli országrészbe. A lefokozás okáról annyit tudni, hogy sok tisztviselő ármánykodott ellene, illetve, hogy erős igazságérzete miatt fel mert szólalni a mások érdekében, illetve bírálni merészelte a szerinte nem jó döntéseket. Zhang Jiuling ezt a száműzetést kezdetben nagyon nehezen élte meg, dühös volt, nem értette meg. Verseiben állandóan ott van a remény, hogy a császár meggondolja magát, és elküld érte. Később lassan beletörődött abba, hogy ez nem fog megtörténni, hogy lassan megöregszik, és a taoizmus felé fordulva megbékélt. A tizenkét versszakban rengeteg szimbolikus növény, állat, természeti kép jelenik meg, amely szimbolizálja a költő érzéseit. A vers címe az ezekkel kapcsolatos érzéseiről szól. 

其一 Qí yī

兰叶春葳蕤，桂华秋皎洁。Lán yèchūnwēi ruí, guì huá qiū jiǎojié.

欣欣此生意，自尔为佳节。Xīnxīn cǐ shēngyì, zì ěr wèi jiājié.

谁知林栖者，闻风坐相悦。Shéi zhī lín qī zhě, wén fēng zuò xiāng yuè.

草木有本心，何求美人折。Cǎomù yǒu běn xīn, hé qiú měirén zhé.

1.

Az orchidea levele tavasszal buja; Ősszel ragyogó az osmanthus virága.

Élénk az erejük, létezésük eleven; Szikráznak a maguk teremtette ünnepen.

Tudja bárki, hogy erdő mélyén a remete; Mily csodákat él át illatukat érezve?

Fűnek és fának is van természete, lelke; Miért kell, hogy őket egy nemes ember letépje?

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=RwvaysOA_1E

Az osmanthusról bővebben a növények fül alatt olvashatsz. 

其二 Qí èr

幽人归独卧，滞虑洗孤清。Yōu rén guī dú wò, zhì lǜ xǐ gū qīng.

持此谢高鸟，因之传远情。Chí cǐ xiè gāo niǎo, yīn zhī chuán yuǎn qíng.

日夕怀空意，人谁感至精？Rìxī huái kōng yì, rén shéi gǎn zhì jīng?

飞沉理自隔，何所慰吾诚？Fēi chén lǐ zì gé, hé suǒ wèi wú chéng?

2.

A magányos remete megtér hajlékára; Hogy háborgó aggodalmát tisztára mossa.

Felpillant a magasban szárnyaló madárra; Rábízza érzéseit, repítse távolra!

Éjjel-nappal csak gondolatait forgatja; Ám fenséges szellemét nincs, aki felfogja.

Repülni fenn nagyon más, mint lezuhanni; Ki tudná őszinte szívét megvigasztalni?

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=mwDJoIzw3nw

其三 Qí sān

鱼游乐深池，鸟栖欲高枝。Yú yóulè shēn chí, niǎo qī yù gāozhī.

嗟尔蜉蝣羽，薨薨亦何为。Jiē ěr fúyóu yǔ, hōng hōng yì hé wèi.

有生岂不化，所感奚若斯。Yǒu shēng qǐ bù huà, suǒgǎn xī ruò sī.

神理日微灭，吾心安得知。Shén lǐ rì wēi miè, wú xīn'ān dé zhī.

浩叹杨朱子，徒然泣路岐。Hàotàn yáng zhūzǐ, túrán qì lù qí.

3.

Vidám halak lubickolnak tiszta, mély tóban; Ágon madarak üldögélnek a magasban.

De jaj, itt ez a kis kérész a szárnyaival; Vajon miért verdes ennyire szorgalmasan?

Átalakulásukat mind megtapasztaljuk; De hogy mit érezhetnek, meg sosem tudhatjuk.

A szellem törvényei lassan kialszanak; Sebzett szívem nem kapott jutalmat vigasznak.

Épp olyan vagyok, mint Yang Zhu, mélyet sóhajtok; Az útkereszteződésben hasztalan sírok.

神理 (Shén lǐ): Az isten és a természet törvényeire gondol, hogy a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig a büntetését, és hogy ez a törvény már nincs így.

杨朱泣岐 (Yáng Zhū qì qí) (Sír, mint Yang Zhu az útkereszteződésben): ez az idióma/kínai szólás egy Yang Zhu nevű férfiről szól, aki a Hadakozó fejedelemségek korában (ie.475-ie.221) élt (még a Qin-korszak előtt). A lényege, hogy egyetlen rossz lépés/apró hiba, ezer mérföldes hibához vezethet. Az életben hozott döntéseknek mély és nehéz kockázata van, döntést hozni nem könnyű, és minden döntés előtt aggódhatunk (sírhatunk az útkereszteződésnél), mi lesz a következménye döntésünknek. Nem tudom, hogy döntsek, de ha rosszul döntök, hatalmas bajt okozhatok. Ez a szólás egyrészt filozófiai figyelmeztetés a világ veszélyeiről, másrészt az emberi tévelygés következményeiről, illetve az elválás szomorúságáról szól.

其四 Qí sì

孤鸿海上来，池潢不敢顾。gū hóng hǎishàng lái, chí huáng bù gǎn gù.

侧见双翠鸟，巢在三珠树。Cè jiàn shuāng cuì niǎo, cháo zài sān zhū shù.

矫矫珍木巅，得无金丸惧？Jiǎo jiǎo zhēn mù diān, dé wú jīnwán jù?

美服患人指，高明逼神恶？Měi fú huàn rén zhǐ, gāomíng bī shén è?

今我游冥冥，弋者何所慕！Jīn wǒ yóu míng míng, yì zhě hé suǒ mù!

4.

Egy magányos vadlúd jő az óceán felől; Ő félne a vizesárokra visszanézni?

Két pompás jégmadár megvetően pillant rá; Merték fészküket háromgyöngyös fára rakni.

Büszkék a magasban a drága fa tetején; Arany lövedéktől vajon miért nem tartanak?

Cicomás öltözékük irigykedést fakaszt; Halhatatlanok nem állják magas rangjukat.

Tágas sötét égen alakom tovaszáll, Már nem én vagyok, kire a vadász íja vár.

A költő a verset Tang Xuanzong (唐玄宗) császárnak írta 736-ban. Éteri hangulatú, a mindentől (császári udvar, ottani hivalkodó emberek, az ővele egykor rosszul bánó hivatalnokok, az őt támadók) távolodó "vadlúdról" szól. A vers tele van metaforával.

三珠树 sān zhū shù, Háromgyöngyös fa: A Kínai bestiáriumban (山海经), a Tengerek-könyvében van erről a mitikus fáról szó. Azt mondja a könyv, hogy ez a fa Yanhuo (厌火) országtól északra van a Vörös-folyó mentén. Alakja a ciprusé, levelei mind gyöngyök. 

高明之家， 鬼瞰其实 (Gāomíng zhī jiā, guǐ kàn qíshí) (A nagyratörő családokba szellemek kukucskálnak a szobába): Kínai idióma, ami annyit jelent, hogy a szellemek a gazdagok és hatalmaskodók otthonaiba fészkelik be magukat, mert arroganciájuk miatt szerencsétlenséget akarnak hozni rájuk. 

 神仙 (shénxiān): sokféleképpen fordítható ez az taoizmusban elterjed kifejezés: halhatatlanok, tündérek, félistenek, szellemi lények。 

鬼神 (guǐshén): szellemek és halhatatlanok。

其五 Qí wǔ

吴越数千里，梦寐今夕见。Wúyuè shù qiān lǐ, mèngmèi jīnxī jiàn.

形骸非我亲，衾枕即乡县。Xínghái fēi wǒ qīn, qīn zhěn jí xiāng xiàn.

化蝶犹不识，川鱼安可羡。Huà dié yóu bù shí, chuān yú ān kě xiàn.

海上有仙山，归期觉神变。Hǎishàng yǒu xiānshān, guīqī jué shén biàn

5

Wu és Yue ezer mérföldre terülnek el; Ma éjjel, álmomban, mégis jártam tájukon.

Fizikai valóm idegen lett számomra; Miként takaróm, párnám és saját otthonom.

Lepkévé váltál, most ki is vagy te, nem tudod?; Mégis vígnak tartod a halat a folyóban?

Láttam tengeren a Halhatatlanok-hegyét; Visszatértemkor -érzem- istenné változtam.

Zhang Jiuling a taoizmust magas szinten gyakorló emberként írta ezt a versszakot. A vers a "test-elhagyásról" szól, amikor az ember nem álmodik, hanem valóban tudatosan képes elhagyni a testét, és különböző helyeket felkeresni "álmában". Sajnos erre a "jelenségre", akár a magyarban, a kínaiban is az "álom" szót "tudják" csak használni. Valószínűleg, amikor ezt a verset írta, akkor még csak az elején tartott ezen élmények megtapasztalásának, próbálta értelmezni, hogyan történhet ez, de már tudatában volt annak, hogy amit csinál, az valami spirituális, a transzcendenssel (istenivel) való kapcsolattartás, valami más tudatállapot, nem álom.

A harmadik sorban a Magyarországon is ismert, Szabó Lőrinc által lefordított "Dsuang Szi álma" (pinyin-nel: Zhuang-Zi (庄子)) idéződik fel a költőben, amelyben "bírálja" Zhuang-Zi-t. Zhuang-Zi-ről szóló műben nem csak az álmában lepkévé változásról volt szó, hanem egy másik idióma is elhangzik, mégpedig egy párbeszéd, Zhuang-Zi, és Hui-Zi (惠子) között. Zhuang-Zi azt mondta: "A halak boldogok a folyóban, én ismerem a halak örömét". Erre Hui-Zi: "Te nem vagy hal, hogyan ismerhetnéd a halak örömét?" Zhuang-Zi: "Te nem vagy én, honnan tudod, hogy nem ismerem a halak örömét?" Hui-Zi: "Én nem vagyok te, tehát nem ismerlek téged. Te nem vagy hal, tehát nem ismered a halakat". Zhuang-Zi: "Nem. Te ismered az én gondolataimat, én pedig ismerem a halak örömét".

Ezt az idiómát "bírálja" a költő, hogyha Zhuang-Zi még azt sem tudja biztosan, miután felébredt az álmából, hogy ő volt-e az az lepke, amivé álmában vált, vagy sem, akkor honnan ismerhetné azt, hogy a halak boldogok-e a folyóban?

吴越 (Wúyuè): Ez a két terület az akkori Kína keleti szélén, az akkori Keleti-tenger (ma Sárga-tenger) partján elterülő helyek voltak.

仙山 (xiānshān): Mitikus hely. Én Halhatatlanok-hegyének fordítottam, mert korábban ezen a néven találkoztam vele a Kínai bestiárium Hegyek-könyvében, és több más kínai irodalomban is. A mitológia szerint, ezen a helyen (amelyet gyakran a tengerben egy szigetre képzeltek, máskor pedig máshová Kínában) halhatatlanok élnek, olyan "emberek", akik régen emberek voltak, de aztán addig gyakorolták a taoizmust (vagy más vallást, ebben nem vagyok biztos), hogy halhatatlanná váltak, már majdnem istenivé.

其六 Qí liù

西日下山隐，北风乘夕流。Xī rì xiàshān yǐn, běi fēng chéng xī liú.

燕雀感昏旦，檐楹呼匹俦。Yànquè gǎn hūn dàn, yán yíng hū pǐ chóu.

鸿鹄虽自远，哀音非所求。Hónggǔ suī zì yuǎn, āi yīn fēi suǒ qiú.

贵人弃疵贱，下士尝殷忧。Guìrén qì cī jiàn, xiàshì cháng yīn yōu.

众情累外物，恕己忘内修。Zhòng qíng lèi wài wù, shù jǐ wàng nèi xiū.

感叹长如此，使我心悠悠。Gǎntàn zhǎng rúcǐ, shǐ wǒ xīn yōuyōu.

6.

A Nap lassan lenyugszik, a hegyek mögé tér; Hideg áramlatot hordoz az északi szél.

Fecske, veréb megérzi az idők múlását; Társukat eresz alá -maguk mellé- hívják.

Bár a magányos vadlúd egyedül messze jár; Gyászos panaszát sem szeretik hallani már.

Az előkelők elhagyják azt, ki lecsúszott; Míg ki alant van, megkóstol sötét bánatot.

Mindnyájunkat nyomaszt világi dolgok bűne; S elnézzük magunknak, nemesedést feledve.

Panaszom -korszakokat látván- így folytatom; Ezek miatt nem lelem e világban nyugtom.

Kínában a Nap szimbóluma sokmindent jelent, többek között az adott uralkodói korszakot. A vers első sorában a költő erre céloz: a Tang-kor leáldozóban van, megváltozik a helyzet, hűvös-hideg politikai viszonyok jellemzőek az országban. A fecske és veréb az uralkodó mellett elhelyezkedő hivatalnokokat jelenti, míg a vadlúd a költő maga, akinek népét féltő, politikai hibákra rávilágító "gyászos panaszát" egyáltalán nem szeretik hallgatni – így száműzték. A vers "emeletesen" építkezik. Az első sora egy szép természeti kép – ez a természeti szint. A második-negyedik sorig az igazság szintje van. Az ötödik-hatodik sor filozófiai szint, ahol a költő, mint taoista gyakorló, tudja, hogy mégha hibázunk is, nem is az a baj, hanem az, ha megbocsátunk magunknak, és nem használjuk fel a hibázást saját fejlődésünkre. Az utolsó sor arra utal, hogy nem csak jelen pillanatban van ez, hanem a dolgok mindig is így mentek, és ez az igazán nyugtalanító a számára.

其七

江南有丹橘，经冬犹绿林。Jiāngnán yǒu dān jú, jīng dōng yóu lùlín.

岂伊地气暖，自有岁寒心。Qǐ yī dì qì nuǎn, zì yǒu suì hánxīn.

可以荐嘉客，奈何阻重深。Kěyǐ jiàn jiā kè, nàihé zǔ zhòng shēn.

运命唯所遇，循环不可寻。Yùn mìng wéi suǒ yù, xúnhuán bùkě xún.

徒言树桃李，此木岂无阴。Tú yán shù táolǐ, cǐ mù qǐ wú yīn?

7.

A déli-Jangze vörösszín narancsfájának, A hűvös télen át is zöldellik a lombja.

De nem ám a táj s a talaj melege miatt; Természetévé vált a hideg állanóság.

Tökéletes lehetne nemes vendégeknek, Ám akadályozza ezt a komoly távolság.

Sorsunk kezdetektől fogva meghatározott, A körforgás eredetét nem ismerhetjük.

Mindenki dicséri a körtefát, barackot, Miért nem becsülitek a magányos narancsot?

Meghallgatható: https://www.youtube.com/watch?v=dTKTy7YUFrc

Ez a vers is lépésenként halad egyre mélyebb igazságokig. Első két sora, a természeti szint. A versben a költőt a narancsfa szimbolizálja, amely a hosszú, hűvös télen át is örökzöld, nem változik (az író is, bármilyen is a politikai helyzet, nem fog változni). A harmadik sora a valóság/igazság szintje. A narancsfa – miként a költő is – délen lakik, ott őshonos, nehezen jut el északra, nagyon körülményes volt a császári udvarba ilyen déli gyümölcsöket szállítani abban az időben. Tehát, hogy eljusson északra a "tudása, tehetsége", akadályozza a földrajzi távolság. A negyedik sora a filozófiai szint, hogy sorsunk eleve meghatározott, ami el van rendelve, azt nem változtathatjuk meg. Az ötödik sorban a költő méltatlankodását fejezi ki, hogy miért nem használják, dicsérik az ő tehetségét is, miként másokét, amelyek jóval egyszerűbbek, és kevésbé nemesek?

其八 Qí bā

永日徒离忧，临风怀蹇修。Yǒng rì tú lí yōu, línfēng huái Jiǎn Xiū.

美人何处所，孤客空悠悠。Měirén hé chùsuǒ, gūkè kōng yōuyōu.

青鸟跂不至，朱鳖谁云浮。Qīngniǎo qí bù zhì, zhū biē shéi yúnfú.

夜分起踯躅，时逝曷淹留。Yè fēn qǐ zhí zhú, shí shì hé yānliú.

8.

Utamon örökkön bánatosan haladok; És szembeszéllel küzdve, Jian Xiu-ra gondolok.

Hol vagy most, te emberek legkiválóbbika?; Magányos vándorként céltalanul bolyongok.

Lábujjhegyen várom a kék madarat, nem jön; És ki mondta, hogy a gyöngyteknős szerencsét ad?

Ha éjjel felébredek, fel-alá járkálok; Az idő múlik, ugyanaz semmi sem marad.

蹇修(Jiǎn Xiū) A vers első sora Qu Yuan 屈原: Száműzetés (离骚Li Sao) című művében (a teljes mű olvasható a "Kínai olvasmányaim" fül alatt) szereplő Jian Xiu-ra utal. Jian Xiu egy házassági ajánlatot közvetített Fu Xi-nak, akinek a minisztere volt. Fuxi (伏羲) az ókori kínai mitológiában a három fenség egyike, vagyis egyike a legelső kínai uralkodóknak. Egyes források neki tulajdonítják az írás, a halászat és a vadászat felfedezését. Később Nü-va (女娲) férjeként/fivéreként említik. Fu-xi és Nü-Va egymásba fonódó kígyó alakja híres forma. A Száműzetésben egy Mi Fei (宓妃) nevű hölgyet szeretett volna feleségének, és Jian Xiu-t küldte, hogy vigye el szándékának hírét a hölgyhöz. Zhang Jiuling arra gondol, amikor Jian Xiu-t említi, hogy bár lenne neki is egy ilyen összekötő embere, akinek segítségével újra a császár kegyeibe kerülhetne, aki újra beajánlaná őt.

美人 (Měirén): "Szép ember" a szó szerinti fordítás, amely a következő versszakban is felbukkanó kifejezés, ebben az esetben utalhat egy elképzelt, kiváló, ideális emberre, vagy Tang Xuanzong (唐玄宗) császárra is.

青鸟 (Qīngniǎo): Mitikus kék madár, aki élelmet és üzenetet visz a Nyugat Anyakirálynőjének. Jelen esetben azt szimbolizálja, hogy a költő üzentet vár, de nem jön.

朱鳖 (zhū biē): Mitikus gyöngyteknős, a Kínai bestiárium, vagy Hegyek és tengerek könyvének szereplője, amelynek birtoklása szerencsét hoz. A költő épp arra utal, hogy neki nem hozott szerencsét.

A vers hangulata egyre szomorúbb, ahogy reménytelenül várakozik a költő, hogy a császár újra felvegye vele a kapcsolatot. Közben érzi, hogy az idő telik, ő megöregszik, és ő mind időben, mind térben messze van a császártól, és ezen egyre nehezebb változtatni.

其九 Qí jiǔ

抱影吟中夜，谁闻此叹息。Bàoyǐng yín zhōng yè, shéi wén cǐ tànxí.

美人适异方，庭树含幽色。Měirén shì yì fāng, tíng shù hán yōu sè.

白云愁不见，沧海飞无翼。Báiyún chóu bùjiàn, cānghǎi fēi wú yì.

凤凰一朝来，竹花斯可食。Fènghuáng yī zhāo lái, zhúhuā sī kě shí.

9.

Dúdolok az éjben, ölelem az árnyékom; Meghallja-e valaki keserű sóhajom?

Emberek legkiválóbbika távol tőlem; Fáim sötét színt öltenek fel a kertemben.

Ha a Fehér Felhőt nem láthatom már sosem; Céltalanul sodródom csak széles tengeren.

De ha egy nap megérkezik a Főnix újra; Finom étek lesz néki a bambusz virágja.

美人, 白云, 凤凰, (Měirén, Báiyún, Fènghuáng): "szép ember", Fehér Felhő, Főnix, mindhárom Tang Xuanzong (唐玄宗) császárt szimbolizálja.

Az utolsó sorban a költő a "bambusz virága" a költőt szimbolizálja, akit, ha megérkezik a különleges képességű császár, akkor "el tud fogyasztani", vagyis Ő -a költő- való neki eledeléül. Ő tudja a császár éhét elvenni. Ő a neki való.

其十 Qí shí

汉上有游女，求思安可得。Hàn shàng yǒu yóu nǚ, qiú sī ān kě dé.

袖中一札书，欲寄双飞翼。Xiù zhōng yī zhá shū, yù jì shuāngfēi yì.

冥冥愁不见，耿耿徒缄忆。Míng míng chóu bùjiàn, gěnggěng tú jiān yì.

紫兰秀空蹊，皓露夺幽色。 xiù kōng qī, hào lù duó yōu sè.

馨香岁欲晚，感叹情何极。Xīnxiāng suì yù wǎn, gǎntàn qíng hé jí.

白云在南山，日暮长太息。Báiyún zài nánshān, rìmù zhǎng tàixī.

10.

Széles Han-folyó partján vándorol egy lányka; Hogyan is érhetném el? Úgy vágyom utána!

Ruhám ujjában egy levelet rejtegetek; S madár-szárnyon küldeném el az üzenetet.

De itt leselkedik a bánat láthatatlan; Csak emlékek derengenek régi vágyakban.

Elhagyott völgyben nyílik lila orchidea; Finom szépségét hideg harmat árnyékolja.

Illata halványul mire az ősz elmúlik; Fájó sóhajaim végtelenje hallatszik.

Fehér felhők borítják be a Déli-hegyet; Alkonyatkor elnyúló, hosszú, mély lélegzet.

A 10. vers szintén a beteljesületlen ambíciók, a száműzetés nehézsége, a csalódás, és végül a transzcendensbe való kapaszkodás lemondással teli összessége.

汉上有游女 (Hàn shàng yǒu yóu nǚ): A Han-folyó partján egy lány jár. A Dalok könyvének《诗经》(shījīng) nyolcadik versére utal. Azt szeretné kifejezni, hogy egy férfi nagyon vágyik egy lány után, de elérhetetlen a számára – Zhang Jiuling a haza és a császár utáni vágyát szimbolizálja.

紫兰(Zǐ lán): A lila orchidea a költőt szimbolizálja, aki egy világtól eldugott helyen virágzik, de senki nem tud róla, senkinek nincs szüksége rá, és senki sem csodálja. A finom szépsége a hideg harmat hatására lassan megszűnik, és illata lassan elmúlik, mert a költő öregszik. A hideg/fehér harmat utal a költőt ért rágalmazó szavakra is, amelyek "finom szépségének" ártottak.

南山 (nánshān): A Déli-hegy általában a magányosságot szimbolizálja. Felbukkant már ez a hegy Tao Yuanming Borozás című versében (amely megtalálható a blogon is). Az alkonyat az élet végét szimbolizálja.

其十一 Qí shíyī

我有异乡忆，宛在云溶溶。Wǒ yǒu yìxiāng yì, wǎn zài yún róngróng.

凭此目不觏，要之心所钟。Píng cǐ mù bù gòu, yào zhī xīn suǒ zhōng.

但欲附高鸟，安敢攀飞龙。Dàn yù fù gāo niǎo, ān gǎn pān fēilóng.

至精无感遇，悲惋填心胸。Zhì jīng wú gǎn yù, bēi wǎn tián xīnxiōng.

归来扣寂寞，人愿天岂从？Guīlái kòu jìmò, rén yuàn tiān qǐ cóng?

11.

Az én emlékeim idegen földről valók; S mintha távoli fellegek közt lebegnének.

És bár mindezt a szemem már régen nem látja; De Ő a szívem összes forrásának vágya.

Még szeretnék magasban madár módra szállni; Ám repülő sárkányra fel nem mernék mászni!

Megértést nem talál a legkifinomultabb; Mellkasomban szívemet nyomja a nagy bánat.

Megtérek kunyhómba, csak a magány kopogtat; Teljesíti-e az ég a kívánságomat?

A 11. vers röviden a politikai élettől való visszavonulást, és a magányos, meg nem értettséget, a sors igazságtalanságát mutatja be. A "Még szeretnék" kezdetű sor a vers kulcsmondata, amely azt szimbolizálja, hogy még kisebb hivatalnokok segítségét talán igénybe merné venni, de a repülő sárkányt - a császárt – már közvetlenül nem merné megkeresni. Ez jelképezi a költő jelentétkelenségének érzését, hogy már nem akarna a politikai életbe beleavatkozni, illetve a császár hatalmától való félelmét is megmutatja.

其十二 Qí shí'èr

闭门迹群化，凭林结所思。Bì mén jì qún huà, píng lín jié suǒ sī.

啸叹此寒木，畴昔乃芳蕤。Xiào tàn cǐ hán mù, chóuxī nǎi fāng ruí.

朝阳凤安在，日暮蝉独悲。Zhāoyáng fèng ān zài, rìmù chán dú bēi.

浩思极中夜，深嗟欲待谁。Hào sī jí zhōng yè, shēn jiē yù dài shéi.

所怀诚已矣，既往不可追。Suǒ huái chéng yǐ yǐ, jìwǎng bùkě zhuī.

鼎食非吾事，云仙尝我期。Dǐng shí fēi wú shì, yún xiān cháng wǒ qī.

胡越方杳杳，车马何迟迟。Húyuèfāng yǎo yǎo, chē mǎ hé chí chí.

天壤一何异，幽默卧帘帷。Tiānrǎng yī hé yì, yōumò wò lián wéi.

12.

Becsukom az ajtóm és csendben szemlélődöm; Gondolataimat az erdőhöz kötözöm.

Mélyeket lélegzek a csupasz fákat nézve; mily illatos volt egykor virágzó vidéke.

Merre járhat most a hajnali főnix madár?; Alkonyatkor csak egy kabóca kesereg már.

Sötét éjszakában eszméim közt bolyongok; Sóhajtva tűnődöm, ugyan még kire várok?

Őszinte érzéseim, vágyaim elmúltak; És ami végleg elmúlt, üldözni nem szabad.

A fényűző lakoma már nem az én dolgom; A felhők halhatatlanjai közé vágyom.

Hu és Yue egymásnak már nem elérhető; Lovashintóm miért késlekedik? Száll az idő.

Micsoda nagy a különbség Ég és Föld között; Elcsendesedve fekszem a függönyök mögött.

A költő 12. versében belenyugodva gondolkodik a múlton. Végleg kiábrándul a korból, amelyben él, és választja a magány és visszavonulás útját. Tömör, komor.

A csupasz fák, vagy hideg fa a költő mostani állapotát szimbolizálja, míg felidézi, egykor milyen virágzó is volt. A hajnali főnix szimbolizálhatja a magas pozícióban lévő hivatalnokokat, vagy akár a költő egykori életét, szembe állítva a jelenlegi "kabóca" létével, aki egyedül kesereg politikai múltján.

Az "ugyan még kire várok?" kérdés kiábrándult, a várakozás hiábavalóságára ráébredő költő sóhaja. Határozottan búcsúzik az elmúlt életétől.

胡越方 Húyuèfāng: Hu és Yue területe. Egyik északon, a másik délen helyezkedett el. Itt az uralkodó és alattvalója közti elidegenedést szimbolizálja. A lovashintó pedig a költő saját lassú megküzdési tempójára utal, hogy miért nem tud már hamarább túl lenni a múlton.

幽默 yōu mò: A mai értelemben humort jelent, viszont ebben az időben még nem volt ez a jelentése. Az első írásjegy a bambuszerdőben való feltöltődést, pihenést, megnyugvást, a második írásjegy pedig a csendben maradást jelenti.