„Magas hegyek és hömpölygő vizek közt” megtalálni a lelki társat (Yu Boya és Zhong Ziqi története), 《高山流水》遇知音
《高山流水》遇知音 Magas hegyek és hömpölygő vizek közt megtalálni a lelki társat
-Yu Boya és Zhong Ziqi története-
Ezt az idiómát a HSK 6下 tankönyvben találtam, a 70.oldalon. Már hallottam róla korábban, és az egyik legszebb történetnek tartom. Íróként pontosan tudom, milyen az, amikor az embert nem értik, és mennyire vágyakozik a művész egy olyan ember után, aki pontosan értse, amit szeretnénk kifejezni a művészetünkkel. Erről szól a 高山流水 (Gāoshānliúshuǐ) chengyu (idióma).
俞伯牙从小酷爱音乐， 他的琴声优美动听， 犹如高山流水一般。 虽然大家都赞美他琴弹得好， 却从没有人能真正领会他琴声的内涵， 他多想找到自己的知音啊！
一个中秋之夜， 他乘船来到江边， 偶遇风浪， 船停在了一个类似港湾的地方。 晚上， 风浪渐渐平息， 天气晴朗， 江水清澈， 景色十分迷人。 望着空中的明月， 俞伯牙来了兴致， 拿出琴弹了起来， 一会儿他就沉醉在了音乐之中。 忽然他看到一个人雕塑一样站在岸边， 似乎听得出了神。 俞伯牙一个不留神， "啪"的一声， 琴弦波段了一根。 这时， 听琴的人大声说：先生不必在意， 我是个打柴的， 回家晚了， 走到这里听到您在弹琴， 觉得琴声美妙， 不由得站在这里听了起来。
俞伯牙借着月光仔细打量， 见那人身旁放着刚刚砍伐来的木柴， 果然是个大柴的。 俞伯牙心想：一个打柴的怎么能听懂我的琴呢？ 偏僻的山野还有这么不平凡的人？ 于是他问： 你既然懂琴， 那就请说说， 我弹的是什么曲子？ 打柴人说： 先生刚才弹的乐谱是孔子为赞叹他的弟子儿创作的， 只可惜， 您弹到第四句的时候琴弦断了。 俞伯牙不禁感叹， 民间真有精通音乐之人， 难能可贵！ 他迫不及待地想和打柴人好好聊聊。
打柴人应邀上了船， 看到俞伯牙的琴， 赞道： 真是好琴。 接着又说起瑶琴的来历， 俞伯牙不禁心生钦佩。 接着俞伯牙又为打柴人演奏了几曲， 请他辨识其中之意。 当他的琴声雄壮豪迈的时候， 打柴人说： 这旋律表达了高山的雄伟壮观。 有气势， 有气魄！当琴声曲折激越， 节奏短促时， 打柴人说： 这旋律表达的是波涛汹涌， 浪花飞溅， 气概非凡！ 当琴声变得清新流畅时， 打柴人说： 这旋律表达的是无尽的流水。 俞伯牙惊喜万分， 过去没有人能听懂他琴声的含义， 没想到在这荒凉之地， 竟觅到自己久寻不遇的知音， 不仅能领会其意， 还能领悟其神。
打柴人叫钟子期， 两人在月下侃侃而谈， 越谈越投机。 黎明将至， 钟子期告辞， 并与俞伯牙约定， 来年中秋还在这里相见。
第二年中秋这天， 俞伯牙如约来到了老地方， 从黄昏等到夜幕降临， 一直不见钟子期到来， 他有些沮丧， 开始用琴声呼唤钟子期， 可还是见不到钟子期的影子。 该不是有了什么变故吧？ 俞伯牙焦急万分。
第二天， 俞伯牙向一位老人打听他的好友， 老人告诉他， 钟子期染病， 逝世已有段时间了。 临走前， 他留下遗言， 把坟墓修在江边， 到八月十五， 好听俞伯牙弹琴。 老人的话使俞伯牙泪流不止， 他来到钟子期坟前， 弹了一曲《高山流水》， 曲终， 他把心爱的琴摔了个粉碎， 悲伤地说： 琴向来是要弹给只因听的， 如今我唯一地知音已不在人世， 这琴还弹给谁听呢？
故事有些凄凉， 但两位知音地深情厚谊感动了后人， 至今人们还用"知音"来形容朋友之间真挚儿纯洁地情谊。
Gāoshānliúshuǐ yù zhīyīn
Yúbóyá cóngxiǎo kù'ài yīnyuè, tā de qín shēng yōuměi dòngtīng, yóurú gāoshānliúshuǐ yībān. Suīrán dàjiā dōu zànměi tā qín dàn dé hǎo, què cóng méiyǒu rén néng zhēnzhèng lǐnghuì tā qín shēng de nèihán, tā duō xiǎng zhǎodào zìjǐ de zhīyīn a!
Yīgè zhōngqiū zhī yè, tā chéng chuán lái dào jiāng biān, ǒuyù fēnglàng, chuán tíng zàile yīgè lèisì gǎngwān dì dìfāng. Wǎnshàng, fēnglàng jiànjiàn píngxí, tiānqì qínglǎng, jiāngshuǐ qīngchè, jǐngsè shífēn mírén. Wàngzhe kōngzhōng de míngyuè, yúbóyá láile xìngzhì, ná chū qín dànle qǐlái, yīhuǐ'er tā jiù chénzuì zàile yīnyuè zhī zhōng. Hūrán tā kàn dào yīgè rén diāosù yīyàng zhàn zài àn biān, sìhū tīng dé chūle shén. Yúbóyá yīgè bù liúshén, "pā" de yīshēng, qín xián bōduànle yī gēn. Zhè shí, tīng qín de rén dàshēng shuō: Xiānshēng bùbì zàiyì, wǒ shìgè dǎ chái de, huí jiā wǎnle, zǒu dào zhèlǐ tīng dào nín zài tánqín, juédé qín shēng měimiào, bùyóudé zhàn zài zhèlǐ tīngle qǐlái.
Yúbóyá jièzhe yuèguāng zǐxì dǎliang, jiàn nà rénshēn páng fàngzhe gānggāng kǎnfá lái de mùchái, guǒrán shìgè dàchái de. Yúbóyá xīn xiǎng: Yīgè dǎ chái de zěnme néng tīng dǒng wǒ de qín ne? Piānpì de shānyě hái yǒu zhème bù píngfán de rén? Yúshì tā wèn: Nǐ jìrán dǒng qín, nà jiù qǐng shuō shuō, wǒ dàn de shì shénme qǔzǐ? Dǎ chái rén shuō: Xiānshēng gāngcái dàn de yuèpǔ shì kǒngzǐ wèi zàntàn tā de dìzǐ er chuàngzuò de, zhǐ kěxí, nín dàn dào dì sì jù de shíhòu qín xián duànle. Yúbóyá bùjīn gǎntàn, mínjiān zhēnyǒu jīngtōng yīnyuè zhī rén, nánnéngkěguì! Tā pòbùjídài de xiǎng hé dǎ chái rén hǎohǎo liáo liáo.
Dǎ chái rén yìngyāo shàngle chuán, kàn dào yúbóyá de qín, zàn dào: Zhēnshi hǎo qín. Jiēzhe yòu shuō qǐ yáo qín de láilì, yúbóyá bùjīn xīn shēng qīnpèi. Jiēzhe yúbóyá yòu wèi dǎ chái rén yǎnzòule jǐ qū, qǐng tā biànshì qízhōng zhī yì. Dāng tā de qín shēng xióngzhuàng háomài de shíhòu, dǎ chái rén shuō: Zhè xuánlǜ biǎodále gāoshān de xióngwěi zhuàngguān. Yǒu qìshì, yǒu qìpò! Dāng qín shēng qūzhé jīyuè, jiézòu duǎncù shí, dǎ chái rén shuō: Zhè xuánlǜ biǎodá de shì bōtāoxiōngyǒng, lànghuā fēijiàn, qìgài fēifán! Dāng qín shēng biàn dé qīngxīn liúchàng shí, dǎ chái rén shuō: Zhè xuánlǜ biǎodá de shì wújìn de liúshuǐ. Yúbóyá jīngxǐ wànfēn, guòqù méiyǒu rén néng tīng dǒng tā qín shēng de hányì, méi xiǎngdào zài zhè huāngliáng zhī dì, jìng mì dào zìjǐ jiǔ xún bùyù de zhīyīn, bùjǐn néng lǐnghuì qí yì, hái néng lǐngwù qí shén.
Dǎ chái rén jiào zhōng zǐ qī, liǎng rén zài yuè xià kǎnkǎn ér tán, yuè tán yuè tóujī. Límíng jiāng zhì, zhōng zǐ qī gàocí, bìng yǔ yúbóyá yuēdìng, láinián zhōngqiū hái zài zhèlǐ xiāng jiàn.
Dì èr nián zhōngqiū zhè tiān, yúbóyá rúyuē lái dàole lǎo dìfāng, cóng huánghūn děngdào yèmù jiànglín, yīzhí bùjiàn zhōng zǐ qī dàolái, tā yǒuxiē jǔsàng, kāishǐ yòng qín shēng hūhuàn zhōng zǐ qī, kě háishì jiàn bù dào zhōng zǐ qí de yǐngzǐ. Gāi bùshì yǒule shénme biàngù ba? Yúbóyá jiāojí wànfēn.
Dì èr tiān, yúbóyá xiàng yī wèi lǎorén dǎtīng tā de hǎoyǒu, lǎorén gàosù tā, zhōng zǐ qī rǎnbìng, shìshì yǐ yǒu duàn shíjiānle. Lín zǒu qián, tā liú xià yíyán, bǎ fénmù xiū zài jiāng biān, dào bā yuè shíwǔ, hǎotīng yúbóyá tánqín. Lǎorén dehuà shǐ yúbóyá lèi liú bùzhǐ, tā lái dào zhōng zǐ qī fén qián, dànle yī qū "gāoshānliúshuǐ", qǔ zhōng, tā bǎ xīn'ài de qín shuāile gè fěnsuì, bēishāng de shuō: Qín xiànglái shì yào dàn gěi zhǐ yīn tīng de, rújīn wǒ wéiyī dì zhīyīn yǐ bùzài rénshì, zhè qín hái dàn gěi shéi tīng ne?
Gùshì yǒuxiē qīliáng, dàn liǎng wèi zhīyīn de shēnqíng hòuyì gǎndòngle hòu rén, zhìjīn rénmen hái yòng" zhīyīn" lái xíngróng péngyǒu zhī jiān zhēnzhì er chúnjié de qíngyì.
"Magas hegyek és hömpölygő vizek közt" megtalálni a lelki társat (Yu Boya és Zhong Ziqi története)
Yu Boya gyermekkora óta szenvedélyesen szerette a zenét; guqin-játéka gyönyörű és dallamos volt, a magas hegyek és hömpölygő folyóvizek képét idézte fel. Bár mindenki dicsérte a tehetségét, senki sem értette meg igazán zenéje mélyebb jelentését – mennyire vágyott egy rokon lélekre, aki igazán megértené!
Egy Őszközép ünnepi éjszakán (ford.: minden év 8. holdhónap 15.napja), hajóra szállt; útja során az erős szél és nagy hullámok miatt hajója egy védett öbölben kötött ki. Este a szél és a hullámok fokozatosan megnyugodtak, az ég kitisztult, és a folyó vize kristálytisztává vált, igazán elbűvölő látványt teremtve. A fényes holdat nézve Yu Boyának ihlete támadt, elővette a hangszerét, és játszani kezdett, majd hamarosan teljesen elmerült a dallamban.
Váratlanul egy szoborrá merevedett alakot vett észre a parton: a zene látszólag teljesen lenyűgözte. Ekkor Yu Boya egy hirtelen pendítésétől az egyik húr "pang" elszakadt. A guqint hallgató ember hangosan így szólt: "Uram, ne aggódjon. Csak egy favágó vagyok. Későn indultam haza, amikor ideértem, meghallottam az Ön guqin játékát, nagyon gyönyörűnek véltem, és egyszerűen földbe gyökerezett a lábam.
Yu Boya a holdfényben alaposan szemügyre vette a férfit, és egy köteg frissen vágott tűzifát látott mellette; valóban favágó volt. Yu Boya magában tűnődött: "Hogyan értheti egy favágó a zenémet? Létezhet ilyen rendkívüli ember ebben a távoli vadonban?" Megkérdezte:
- Mivel értesz a zenéhez, kérlek mondd meg - milyen darabot játszottam?
A favágó így válaszolt:
- A dallamot, amit az előbb játszottál, Konfuciusz szerezte tanítványa dicséretére; kár azonban, hogy egy húr elpattant, éppen amikor a negyedik sorhoz értél.
Yu Boya elámult: valóban voltak zenemesterek a köznép között – de ritka és értékes dolog volt! Alig várta, hogy rendesen elbeszélgessen vele. A favágó elfogadta a meghívást, és felszállt a hajóra; Yu Boya guqinját meglátva megdicsérte, és felkiáltott:
- Micsoda nagyszerű hangszer!
Ezután a guqin eredetéről beszélt, csodálattal töltve el Yu Boyát.
Yu Boya több darabot is eljátszott a favágónak, és megkérte, hogy értelmezze a jelentésüket.
Amikor a zene fenséges és merész volt, a favágó megjegyezte:
- Ez a dallam megragadja a magas hegyek hatalmasságát – tele szellemmel és erővel.
Amikor a zene viharossá és lendületessé vált, gyors, szaggatott ritmussal, a favágó azt mondta:
- Ez a dallam hömpölygő hullámokat és fröccsenő permetet idéz – egy igazán nagyszerű és lendületes!
Amikor a zene felfrissült és folyékony lett, a favágó megjegyezte:
- Ez a dallam a csordogáló víz végtelenségét ábrázolja.
Yu Boya el volt ragadtatva, soha ezelőtt senki sem értette igazán a zenéje mögött rejlő jelentést. Váratlanul egy rokon lélekre talált ezen a sivár helyen – valakire, aki nemcsak a hangjegyek szó szerinti jelentését, hanem azok lényegét is megértette.
A favágó neve Zhong Ziqi volt. A két férfi nagy-nagy ékesszólással beszélgetett egymással a holdfényben, egyre jobban egymásra találva. Ahogy közeledett a hajnal, Zhong Ziqi elbúcsúzott, miután megállapodott Yu Boyával, hogy a következő évben, az Őszközép ünnep idején ugyanitt találkoznak újra.
A következő év Őszközép ünnepén Yu Boya, ahogy ígérte, visszatért a megbeszélt helyre. Alkonyattól késő éjjelig várt, de Zhong Ziqi nem jelent meg. Kicsit csalódott volt, majd játszani kezdett, abban a reményben, hogy előhívja barátját, de annak még mindig semmi jele nem volt. Vajon mi történhetett vele? Yu Boyát szorongás gyötörte.
Másnap Yu Boya egy idős férfinál érdeklődött barátja felől, aki elmondta neki, hogy Zhong Ziqi megbetegedett és jó ideje annak, hogy elhunyt. Mielőtt meghalt, Zhong Ziqi utolsó kívánsága az volt, hogy sírját építsék a folyópartra, hogy a nyolcadik holdhónap tizenötödik napján meghallgathassa Yu Boya guqin játékát.
Ezt hallva Yu Boya megállíthatatlanul sírni kezdett. Odament Zhong Ziqi sírja elé, és eljátszotta neki a "Magas hegyek és hömpölygő folyóvíz" című dalt. Amikor a dal véget ért, darabokra törte szeretett guqin-jét, és végtelen bánattal így szólt:
- Mindig a lelki barátomnak akartam játszani a guqinen, most, hogy az egyetlen lelki társam elment, kinek játszhatnék még?
Megrendítő ez a történet, mégis, a két rokon lélek közötti mély kötelék meghatotta a későbbi generációkat; a mai napig a "zhiyin" szó jelentése: "aki érti a zenét", magasabb szintű értelmezésben: "lelkitárs", amelyet az őszinte és tiszta barátság leírására használnak.
