岁暮归南山

孟浩然(689/91 – 740)

北阙休上书，南山归敝庐。

不才明主弃，多病故人疏。

白发催年老，青阳逼岁除。

永怀愁不寐，松月夜窗虚。

Suìmù guī Nánshān

Mèng Hàorán (689/91 – 740) 

Běi quē xiū shàngshū, nánshān guī bì lú.

Bù cái míng zhǔ qì, duō bìnggù rén shū.

Bái fà cuī nián lǎo, qīng yáng bī suì chú.

Yǒng huái chóu bù mèi, sōng yuèyè chuāng xū.

Visszatérés a Déli-hegyre az év végén

Meng Haoran (689/91-740)

Már ne írj nekem a császári udvarba; Visszatértem a hegyre, romos viskómba.

Nincs tehetségem, így a király eldobott; Van betegségem, így barátom elhagyott.

Megöregedtem, őszülő hajam jelzi; Jő az év vége, s a fényes Nap sürgeti.

Folyton álmatlanul töprengek, aggódom; Üres éjben fenyő és Hold ablakomon.

Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=HWr0cr0WYI0

A vers korábbi változata Kosztolányi Dezső fordításában: 

Elhagyottan

Meng Hao-Zsan

Császár kegyét már többé nem esengem.

...Bölcs, jó uralkodóm száműzött engem

rossz kunyhócskába, sok hibám miatt. 

Nem láthatom eztán barátimat.

Beteg vagyok, ősz fürt libeg a főmön,

a régi év fakó fénnyel kilobban.

Hát csak virrasztgatok, fekszem, tűnődöm

holdas fenyőknél, puszta ablakomban. 

Forrás: Kínai és japán költők, Sziget Könyvkiadó, Budapest, 1999. 31. old.